Zsuzsiékat nem láttam a szülinapom óta. Bizony, gyerek nélkül olyan könnyen teljesültek a "hopp, és ott legyek, ahol lenni akarok" kívánságok, mert az ember csak gondolt egyet, megeresztett egy telefont, aztán egy órán belül ott volt és azzal, ahol és akivel lenni akart. Gyerkőccel kicsit nehezen működik ez a varázslat (de sok másikat kaptunk cserébe).
Rajtam a napokban kezdett úrrá lenni a téli melankóliával vegyített karácsony előtti pánikroham, de Zsuzsi és az "ő Bercije" kizökkentettek.
Berci nagyon barátságos és közvetlen legény lett, egészen varázslatos figura. Kicsit megdöbbenve és értetlenül tapasztalta meg a kacsaréti ifjak életfilozófiáját. Bercikém, ha tesód születik, Te is megtudod majd milyen szűkösek a körülötted lévő erőforrások, hogy napi szinten csatáznod kell majd a rangsorban elfoglalt helyedért, hogy az élet nem habostorta.... addig maradj meg ilyen romlatlan gyermeknek...
A mi Bercink is nagyon mosolygós volt, és bár Árcsi kicsit tank jelleggel közlekedett, ő is kitett magáért, Boldi szokásos tündéri formájában érkezett haza időközben az óvodából, és rögtön épített is egy gyönyörűséges golyópályát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése