Vateráról

Múlt nyáron vásároltam egy kis csocsóasztalt a fiúknak a vateráról, ami sokáig a kacsaréti esték középpontját jelentette, és még ma is gyakran vesszük elő, igaz azóta van már itthon egy komolyabb darab.

Mint minden jó vaterás, hamar felvettem a kapcsolatot az "eladóval", azaz Csillával, s kezdetben a csocsóasztalról értekeztünk, aztán aktuális pocaklakóink kapcsán kezdtünk el írogatni egymásnak, akik (nálunk Berci, náluk Bálint) időközben megszülettek, ami újabb lehetőséget adott az eszmecserére, de akkor már egy kicsit a családról, gyerekkorról, a világ nagy dolgairól... És bár az "üzlet" a múlté, a barátság jelenleg is alakul! Fél év levelezés után cseréltünk telefonszámot, mivel egyre kevesebb időnk volt a hosszú irományokra, és bizony néha jól jött volna egy gyors "telefonos segítség". Tavasz eleje óta tervezgettük, hogy ha melegebbre fordul az idő, és egyik gyerkőc sem beteg, akkor végre személyesen is megismerkedünk. Múlt hét szombaton eljött a nagy nap, és Bogdányban végre találkozhattam Csillával, Bálinttal, Barnival és Gerzsonnal. Elbűvölt Barni kedvessége, Bálint baba nyugodtsága, Csilla jókedve, Gerzson családcentrikussága és hobbija! Napokig hallgattuk Bolditól, hogy "de kár, hogy a Barniék ilyen hamar hazamentek"! Reméljük hamarosan folyt.köv.!