De jó lenne egy diktafon! Annyi mondat és gondolat hangzik el a gyerekek szájából, amit szó szerint meg szeretnék őrizni, melyet akkor és ott az eszembe vések, aztán eltelik a nap, és este, mikor a gép előtt újra és újra próbálom felidézni az elhangzottakat, szomorúan konstatálom, hogy elvesztek a belső jegyzetek!
Két napja este odabújtam Boldi mellé az ágyba, és kicsit sutyorogtunk még elalvás előtt. Cirógattam a buksiját, és közben előtört belőlem az érzés:
-Boldi, olyan jó, hogy te az én kisfiam vagy, én pedig a te anyukád lehetek! Úgy szeretlek. El sem tudom képzelni mi lenne, ha nem így lenne.
Erre Bobek:
-Anya! Ha nem én lennék a kisfiad, akkor valaki más lenne, és akkor neki mondanád, hogy "de jó, hogy az anyukád lehetek, szeretlek!". Te nem gondolnál akkor rám. Ha nekem másik anyukám lenne, lehet én sem gondolnék rád.
Aztán gyorsan megbeszéltük még egyszer, hogy milyen jó ez így, ahogy van!
Nekem meg ismételten leesett az állam, hogy miket meg tud fogalmazni az én elsőszülöttem! (Az esti pityergéshez pedig nem kellett romantikus dvd-ket néznem...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése