Szilvalekvárral a legjobb

A karácsonyi vendégségek záróakkordjaként Petiéknél gyűltek össze a barátok. Anikó és Peti megadták a kegyelemdöfést a napokban erőteljesen igénybe vett gyomrunknak, és 5 méteres konyhapultjuknak minden apró négyzetcentiméterét kihasználva erősítették bennünk az elhatározást, hogy majd az "Új Évben leadjuk"...

Nálam a szilvás bejgli aratta a legnagyobb sikert, VP-nél Peti sóletje nyitotta tágra a gyomorkaput, bár jobban átgondolva a dolgot, a céklasaláta is a dobogó tetejére ildomos.

Készítettünk Petiről egy "csak úgy" képet, majd bekapcsoltuk új fényképezőgépünk "smink funkcióját". Szóval ilyen volt előtte, ilyen meg 12 egységnyi smink után. Váooooooo!

A gyerekek jót rohangáltak, kihasználva Petiék lakásának körforgalmas jellegét, aztán megkíséreltük a szülők álmát, egy közös képet, "egy kupacban a gyerekek" címmel. (Boldi, Berci, Áron, Magdi, Flóri és Domi)

Próbálkoztunk hosszabb beszélgetésekbe elegyedni kedves barátainkkal, de az egyre növekedő gyermekszám egyenesen aránylik a félbehagyott mondatokkal...

Jó volt nagyon, és kérlek Peti, hogy küldd el a sólet receptjét, veszek egy mély lélegzetet, és kipróbálom, mivel VP-től azóta is csak azt hallgatom, "hogy mi ilyet miért nem soha???"! (Bár a velős csontot a tetejére nem ígérem...)