Inkognitó

Már értem VP-t, miért szeret nyilvánosság előtt Boldival focizni! Délelőtt kimentünk a Vérhalom térre, és míg a 3 nagyfiú a pályán nyüzsgött: egyesek sportoltak, mások tébláboltak-szöktek-estek-keltek, megint mások pedig gondosan ügyeltek, hogy a két csapat egálban legyen, fő a békesség..., én a pálya mellett tologattam Bercust, és kagylóztam. Bizony, a pálya szélén ácsorgó többi-gyerekek-szülei tátott szájjal figyelték Bobek technikáját. Gyorsan fel is tettem a napszemüvegemet, egyfelől, hogy ne lássák a büszkeségtől eleredő könnyeimet, másfelől, hogy inkognítóban maradhassak és folytathassam a fülelést. Bizony egy nagyon szimpatikus apuka (ezek után ki ne lenne az) mutogatta a mellette állónak, hogy "nézd, az a kisfiú, aki néha a saját lábában megbotlik, már megint félpályáról gólt lőtt a 10 éves Dánielnek".... Egy idő után levettem a napszemüvegemet, és melléjük csapódtam, egy perc alatt fény derült arra, hogy Boldi az én Boldim, és innentől kezdve már szemtől szembe hallgattam a dicshimnuszt!!!

Mi tagadás jól esett, és továbbadtam Boldinak. Ja, és este persze tejbegríz sok-sok kakaóval...