Repül az idő, most valahogy még gyorsabban, mint ahogy szokott. Boldog vagyok. Van három csodálatos kisfiam, a környezetem pedig azon serénykedik, hogy a velük járó kötelező fáradtságon túl érezhessem ezt a mérhetetlen boldogságot, nyugalmat és szeretetet.
Le szerettem volna írni én is Berci születését, a mi szemszögünkből, de mint eddig mindig, nagyon törlődnek a megfogalmazható emlékek, és helyettük a megfogalmazhatatlan érzések, illatok, hangulatok maradnak. Szép volt és vidám.
Emlékszem, hogy itthon egy fájás közben jól bokán csípett egy pók, aztán két 5 perces görcs között elaltattam Áront, aki a ringatás alatt kicsit megnyomta a hasam a lábával, mire távozott a magzatvíz egy része. A ház előtt vagy negyed órát kerestük a telefonomat, ami természetesen le volt némítva, a kocsiban nevetgéltünk, a kórházban türelmesen végigvártam, míg egy gyakornok felvette az adataimat, VP a folyosóról vagy háromszor nyitott be, hogy „na mi lesz már, mikor jöhet ő is be???” , végig velünk akart lenni. Közben még egy helyen elrepedhetett a burok, és a nagy adatfelvevősdi helyszínén szép kis tócsát hagytam magam alatt. Innentől kezdve felerősödtek a fájások, és nem emlékszem "leírható" módon. Áron születésekor egy idő után nem tudtam kontrollálni a testemet és a fájdalmat, amitől megrémültem. Most sokkal inkább képes voltam kézben tartani és kontrollálni a folyamatot, együtt működni Bercivel. Arra emlékszem, hogy a legerősebb fájások alatt VPvel a gyerekek nevét skandáltuk, én pedig becsuktam a szememet és néztem a belső mozit Boldiról és Áronról, ami mérhetetlen erőt adott. VP végig jelen volt, a szónak nem csak a fizikai értelmében. Nagyszerű benne, hogy nem avatkozott bele, elfogadta, hogy ez most fájdalmas, és ezen még ő sem tud segíteni. Állt mellettem, és nem simogatta a hátam, csak ha kértem, nem ölelt magához, csak ha kértem, jelen volt, de a teret nekem hagyta, és én pont ezért érzem ilyen intenzíven, hogy együtt szültük Bercit. Szép volt és gyengéd.
Arra emlékszem, hogy a végén elég nagy volt a kapkodás orvosi oldalról, mivel kb. 5 perc alatt eljutottam a kitolási fázisba. A szokásos kórházi protokollra (beöntés és társai) most sem maradt idő, még az ágyat sem tudták átalakítani, már jött is Berci. Talán két nyomásra lehetett kint, nem tudom biztosan. Az átalakítatlan ágynak hála rögtön láttam a két lábam között heverni, olyan szép volt, az első másodperctől éreztem a kötődést és teljes elfogadást.
Rárakták a hasamra, érintések, illatok. Aztán Berci elment VPvel melegedni, én pedig megszültem a méhlepényt, amit végre meg is néztem magamnak. Mit ne mondjak, guszta egy darab és hatalmas. Aztán jött a "kitisztítás, összevarrás", ami egyik szülésnél sem tartozott a kedvenceim közé, de túl lehetett élni.
Varrás után 2 perccel át kellett menni egy másik szobába, majd végre újra megkaptam Bercit. Szoptattam, szuszogtunk, szaglásztuk egymást, gyönyörködtem.
Szülés után fél órával már teljesen jól éreztem magamat (ez újdonság volt az előző két szüléshez képest), a legjobban a karom fájt egy elrontott kanül miatt, de ezen kívül semmi bajom sem volt, még az éjszaka sétálgattam, ettem-ittam. Éjjelre hely hiány miatt másik osztályra vittek, elvették Bercit, hiányzott, éber voltam és magányos. Másnap 11 felé ürült hely a csecsemőosztályon, így végre újból együtt lehettünk, és innentől kezdve csak fürdetésre adtam oda. Olyan szerencsém volt, hogy egy ágyas szobába kerültem, és a 2 nap alatt sokat velünk lehetett VP és még Boldit is becsempésztük. A Baross utcában elvileg csak a folyosón lehet mutogatni a babát, ahol állandó a tömeg, meleg és bűz, így már Áronnál kértem a családot, hogy ne is jöjjenek be, csak a nagyszülők.
Berci nagyon nyugodt baba, szinte egész nap alszik, vagy nézelődik. Ugyanaz a ritmusa, mint odabent: a délelőttöket végig alussza, délután kicsit nyugtalanabb, ilyenkor szokott nézelődni, éjszaka 2 tájban van egy kis ébrenlevős időszak, de előtte-utána rendesen alszik.
Alig sír, legtöbbször, ha feljajdul és felveszem,
böfizik egy nagyot, és alszik tovább. Sokat eszik, igény szerint. Nem fejek, nem mérem, nem számolom az evések számát. A pelusa mindig tele, napi min. ötször kakil, szerintem látszatra hízott is, és nyugodtan alszik 3-4 órát egyhuzamban, így hiszek benne, hogy a kellő tej mennyiség pipálva.
Szeret oldalfekvésben aludni, meg hason is, ügyesen emelgeti a fejecskéjét. Ha sírdogál, legtöbbször már a hangomra is megnyugszik, illetve azok a dalok a kedvencei, amiket Áronnak szoktam énekelni altatáskor (sok mindent már az anyaméhben megtanulnak). Ha nagyobb a baj, a karomban még akkor is egy perc alatt megoldódnak a gondok, és ez csuda jó érzés.
Boldi tündérien viselkedik, olyan szeretettel nyúl Bercihez, puszilgatja, simogatja, ölelgeti, ember számba veszi, a csapathoz számolja, büszke arra, hogy van még egy testvére. Én meg rá… Azért az éjszakai alvás ill. az elválás terén látszik, hogy megszületett a második kistesó. Namuéknál éjszakánként legszívesebben Nagyvadász és Namu között alszik a „vadászbarlangban”, de most minden éjjel átjön a szobámba, és odakuporodik mellénk, valamint nem szeret „nagyfiús programra” menni, nehezen hagy itthon Bercivel.
Áron esetében nem ilyen árnyaltak a jelek. Ő visít, ha nem veszem kézbe, egész nap akaratoskodik, hisztizik mindenért, ill. napi ötször kér „cicit”, és húsz percig csüng rajtam (eddig a max. 10 perc volt). Imádott apucijával is undokabb, sokszor rákiált, hogy „mennyé innen!”. Bercit simogatja, és számon tartja, hogy hol a „baba”.
Próbálok minél többet vele lenni, leginkább hajnalban van erre lehetőség, amikor Berci és Boldi még alszik, de Árcsi már kukorékol. Igyekszem én elaltatni és fürdetni, és mosolygok, amennyit csak tudok, bár sokszor keményen rá kell szólni, amikor ön- és közveszélyes. Ezzel együtt tündérbogár és még ez a hisztis-visitós-akarnok műfaj is jól áll neki.
Nagyobb váltásnak érzem a harmadik gyerek születését, mint amikor négytagúvá bővültünk. Az is lehet, hogy azért érzem nehezebbnek a feladatot, mert most kisebb a korkülönbség Áron és Berci között, mint anno Boldi és Áron esetében, ill. „csak két kezem van”, bár Boldit már hanggal is elég jól el lehet navigálni.
Végszó: fáradt vagyok, de boldog, és nem cserélnék senkivel!!!!!
Édes kettesben gyűjtögették a csigákat, másztak fára, csúsztak popsin a domboldalon. Az idillt csak 5 percre zavarta meg egy katicabogár fölötti birtoklási vita (node a legjobb kapcsolatokban is előfordul az ilyen...).
Jó dolgunk van ám!
Jobban szeret hason aludni, mint háton. Még 
így sétálgattak fel s alá a lakásban, aztán lerakta az ágyra, és hosszú percekig csak nézte Berci 
Millió köszönet mindezért!
Berci elbűvölte a családot nyugodtságával, szépségével, figyelmével, illatával. Egyszerűen tökéletes, mindenki láthassa!!!!!!!!!
