Az első hétköznap

Ma éjszaka Berci végig nyögött (és másfél tábla csoki elmajszolása után én is beálltam a sorba...), így fél 4kor sikerült csak elaludnunk, Áron pedig már 6kor riadóztatta a családot. Ráadásul nem szeretek egyedül fent aludni az emeleten, így négyesben (VP, Boldi, Berci, én) vágtunk neki az éjszakának egy kétszemélyes franciaágyon.

Ilyen alapokkal indult az első dolgos hétköznapunk. VP újból iskolába jár, én pedig próbálok belőni valami menetrendet, de még teljes a káosz. Nagyon nehéz összehangolni 3 teljesen különböző biológiai ritmusú gyerek napirendjét. Boldi egész nap társasozna, mesét olvas(tat)na, nem alszik, rendszertelenül eszik. Áron napi kétszer alszik, nagyon kötött időpontokban, és az evések időpontjaival sem szabad eltérni a megszokottól. Bercikém alszik-nyög-szopizik, igény szerint. Én pedig aludnék-nyögök-ennék bármikor. Mi lesz így velünk?

Namu nálunk volt délelőtt, így Áron ébredése után ő ment le a két naggyal a játszótérre, én pedig megvártam Berci ébredését, ill. egy túrós süti megsülését, és utána csatlakoztunk csak a csapathoz. A játszótéren találkoztunk Helgáékkal, és meg kellett állapítanom, hogy a kis Lóri már nem is olyan kicsi, és rajta is eluralkodott a közléskényszer, csakúgy mint Boldin, aki egész nap max. hangerővel kommentálja az eseményeket.

Namu nélkül az alábbi kérdésekre keresném lázasan a választ: hogyan lehet 3 gyerekkel időben elindulni?, hogyan lehet két karonülőt egyszerre levinni a harmadikról?, hogyan lehet három farkas éhes pocakot párhuzamosan jól lakatni?, hogy lehet kiosonni wc-re, esetleg enni és inni valamit?... Ja, és akkor még takarítás, mosás, főzés és várd mosolyogva a férjed, amikor hazajön a gyárból, s légy nagyon megértő a munkahelyi zűrökkel kapcsolatban.......

Node Namu nagy segítség, hogy ne kelljen idő előtt választ keresni a fenti kérdésekre.

Délután Kriszti látogatott meg minket, és bizton állíthatom, hogy Bercivel is megtalálták a közös hangot (ill. ezt az jelezte, hogy Berci nem adott ki hangot Kriszti kezében). Kriszti társasozott, böfiztetett, ringatott, fürdetett, mesélt, szóval felvette a kacsaréti ritmust, és 100 százalékosan családtagként üzemelt, a fiúk legnagyobb örömére (pláné az enyémre!!!). Millió köszönet mindezért!