Eltelt a második hét is

Mit eltelt, elrepült, de fénysebességgel. Berci sokat változott ezalatt. Tudom, hogy furán hangzik, de ilyen pirinyó korban a babócák mesterei az egyik napról a másikra átalakulásoknak. Berci már nem csak alszik és eszik, hanem egyre több időt tölt ébren, és nézelődik. Ez a nézelődés nem pusztán az eddigi "nagyot bandzsítok és másnapos tekintettel meredek a világba" csendes jelenlétet jelenti, hanem figyelmet, fokuszálást. Kb. 2-3 órát lehet "aktívan" ébren, bár nem mérem stopperrel az időt. Az éjszakáink egyre változatosabbak. Akad hajnali 4kor elalvós kimerítő, de van csak szopizni kelős, egyébként nyugis is. Én nagyon hálás vagyok ez utóbbiakért, mert Bercin kívül kétszer felébred Boldi inni, valamint Áron is növeszti még a fogait, ami minimum egy éjszakai sírást garantál, így a három gyerek összeadva kicsit szakaszossá teszi az éjjeli pihenést.

Szopi terén minden a legnagyobb rendben, jut tej mindkét fiúnak (még Áron is böfizik a végén), persze Berci elsőbbséget élvez. Sokszor szopizik, és ennek megfelelően rengeteget kakil. Szerintem hízott is, talán már a 4 kilót is túlszárnyaltuk, de ez csak megérzés, majd egyszer Esztiéknél lecsekkolom. Jobban szeret hason aludni, mint háton. Még mindig imádom az illatát, imádom az arcomat az ő kis archurkácskáiba beletúrni, szeretem szopi után a bágyadt, elégedett fejecskéjét, szeretem, amikor balhézik, de azt is, amikor angyali arccal mozdulatlanul alszik. A pelenkázást egyre jobban tűri, és a fürdés sem trauma már (pláne, ha leesne végre az a fránya köldökcsonk). Szegénykémnek valószínűleg fájhat a hasa, mert 4 napja elég sokat sír késő délelőtt és késő délután.

Boldi változatlanul tündéri Bercihez, annyira tudja, hogy mi kell neki, igazán figyelmes és kedves vele, de mindemellett nagyon ragaszkodik hozzám, együtt alszunk éjszaka, sokat játszunk napközben.

Áronnál enyhült a tesóféltékenység. Hiszti még akad gazdagon, de ő is egyre kedvesebb Bercivel, és 2 napja megkért, hogy tegyem Bercit az ölébe, és úgy simogatta. Visz neki enni szőlőt vagy almát és rákiált, hogy "kapd be", valamint Bercitől is megköveteli a gratulációt: ha valami okosat tesz Áron, én kezet rázok vele, és gratulálok neki. Ezen felbuzdulva, sokszor már ő kéri a meleg kézfogást, és mondja, hogy "gratu, gratu". Bercihez is odamegy, és megrázza a kezét.

Tegnap Berci akkorát pukizott, hogy megijedt a saját maga által produkált hanganyagtól, és Moro-reflexszel reagált rá. (Moro-reflex: újszülött ill. korai csecsemő korban váltható ki erős hanggal vagy hirtelen támaszvesztéssel. A baba széttárja mindkét karját, és aztán "átölelő" mozdulatot tesz velük. Ma már nincs túl sok "haszna" ennek a reakciónak, evolúciós előnye abban rejlik, hogy a kismajmok így kapaszkodtak meg anyjuk hasán, a kötődés elősegítésében is szerepet játszott.- Legalábbis ilyen emlékeim vannak az egyetemről....... )