Csigator

Mióta Cili szülei a napfényes, és 1346 óta fennálló Zsebeháza megacityből a kis porfészek Budakeszire költöztek, azóta nem nagyon volt részük abban a szerencsében, hogy igazi (sőt IGAZI) disznótorost egyenek. Na ezen segíthetünk, gondoltuk magunkban, hiszen Dezső kései leszármazottja immáron egy hete az örök moslékmezőkön próbálja elfelejteni az utolsó zavaros perceket, míg a porhüvelye...

Summa summárum, hurka, kolbász, krumplipüré, toroskáposzta (farokkal, az ínyesmester kedvence), sok savanyú, pár. káp, bilagit menüt szolgáltunk föl Cilinek és Istvánnak és persze magunknak is, hogy a pezsgő nehogy a fejünkbe szálljon. Nem akarom nagyon fényezni magunkat, de isteni volt. Még Máténak is küldtünk kóstolót, aki visszaüzent, hogy ez még jobb volt a Petro sültkolbászánál is, aki pedig ősfradista, mint Máté.

Az est folyamán Dóri tanácsot adott, hogy kit is kellene meghívni a könyvünnepre (Szalóki Ági), amit Cili megfogadott. Ezen túl jókat röhögtünk, fölidéztük a közös ismerősöket stb.

Ez a kép már a vacsora után készült. István véletlenül ráfeküdt a hormonzavaros katicabogarunkra. Cili a fotó kedvéért imitálja, hogy kéri az ötödik muffint is, hiszen négynél megállt, hogy férjen be pogácsa is. (Ezért a mondatért persze mérges lesz, de mivel nem tudja használni a megjegyzés rovatot, ezért ez nem fog látszódni.) Négyet????
Példamutató hétfő volt. Pláne, hogy másnap se volt munkanap. Fini!