Cézanne

Mária dédivel megnéztük a Cézanne kiállítást a Szépművészetiben. Mária dédi nagymamája (az én üknagymamám) festő volt (egyike Székely Bertalan tanítványainak), nagypapája pedig művészettörténész, így nem csoda, hogy Mária dédi a festészet értő és látó szerelmese. Imádom nézni és hallgatni, ahogy találkozik a képekkel. Frissítő volt ez tegnap is.

Boldinak meséltem, hogy Mária dédivel leszek csütörtök délelőtt, kiállításra megyünk.

-Mit csináltok?- kérdezte Bobek.

-Elmegyünk, és megnézünk egy kiállítást.- feleltem.

-Milyet?

-Cézanne-t.

-Ja, azt én is ismerem: Cézanne, tárulj!

Bábos

Egy kupac gyerek

Így indult a reggel:

Survivor

VP idén is megszervezte az iskolai sítábort. Vasárnap indulnak Boldival meg másik 48-cal. Kicsit izgulok. Két éve már a nagy balesetnek, s bár Boldi tavaly újból lécre állt, engem még sokszor eláraszt az érzés, féltés, félelem...

Bobek beteg volt a héten, köhögős, torkos, sápatag. Délután megnéztünk vele egy filmet, olyan jó volt összebújni, csak rá figyelni. 

 - Boldi, nagyon vigyázzál majd magadra! - aggodalmaskodtam. (csak okosan........)

- Anya, nem lesz semmi bajom, ha meg lesz valami bajom, túlélem! - nyugtatott Boldi.       

Csetlik

Berci lefelé a lépcsőn megbotlott.

- Megbotlottam és fáj a testem. - mondta panaszosan.

X-akták

-Árcsi, jövő héten szeretnék veled elmenni a Természettudományi Múzeumba.
-A természetnél nincs természetfelettibb! - vágja rá Áron.

Tárlat

Árcsi és Berci naponta hoznak haza rajzokat, festményeket az oviból. Ez egyfelől az óvónénik jófejségének köszönhető, másrészt viszont boldog vagyok, hogy Árcsi és Berci maguktól is szívesen ragadnak ceruzát, ecsetet, akár itthon is. Boldi már nagycsoportban is inkább a sakkbábukat markolászta, labdák után rohangászott, csak akkor rajzolt, ha nagyon muszáj volt, és akkor is pálcika emberekre és házakra szorítkozott, bár a színes, sokablakos, emeletes csodáknak azóta is mestere. 

Kalózunkat közösen készítettük (Berci, Árcsi és én, körbejárt a papír és mindenki hozzárajzolhatott valamit a félelmetes tengeri haramiához), 3 matrica köré szőttük a vizuális történetünket. A képen látható ágyú és ágyúgolyó, kincsesláda, kard, térképek, iránytű.... a szőrősítés Berci ötlete és keze nyoma....

Repülő pilótával, Árontól:

 És itt jön az aktuális kedvencem, szintén Árcsi műve, a dinamikája nyűgöz le leginkább. A címet is ő adta neki: Ház szélkakassal. (A valóságban sokkal élénkebbek a színek.)

BenBoldi

Boldi sok osztálytársát szereti, de Bennel egész különleges a kapcsolatuk, olyan jó látni, mikor két kisfiúból egymáshoz ragszkodó jóbarát lesz, imádom a BB párost! 

Citromfű és levendula

A citromfű az idegesség és álmatlanság egyik ellenszere (emésztési problémákra is kiváló, baktérium-, gomba- vírusölő hatása is ismert),


a levendula virágából készült tea is idegnyugtató, görcsoldó, de ismert a fertőtlenítő és fejfájás-csillapító hatása is. (Molyok ellen is remek fegyver, valamint a kertben más növények mellé ültetve elűzi a levéltetveket.)


Mostanában sokszor iszom délutánonként citromfű-teát, segít lazábban kezelni a Háromgyerekes sötét, téli estéket (picit olyan ez, mint a Magne B6 reklám). Az utóbbi hetünk kicsit rohanósabbra, stresszesebbre sikeredett a megszokottnál, így 2 napja úgy döntöttem, keverek a citromfűhöz egy kis levendulát is. Eredmény: filmszakadás, hajnalban arra ébredtem, hogy ruhában fekszem az ágyon, a lakásban égnek a lámpák, vacsora maradék a konyhában, VP alszik a gyerekszobában. Ennek a két kedves növénynek (meg három, nagy hatásfokkal működő csemeténknek) köszönhetően kidőltünk.

Autóverseny

Boldinak totyogós korában egyik kedvenc játéka a kisautómatatás, sorba rendezés, versenyeztetés... volt, mindegy, csak guruljon. Azóta felduzzattak a készleteink, és Bobek iskolás fejjel is előszeretettel rendez versenyeket (egy műanyag garázs segítségével) a kicsik szórakoztatására, ami nekem fél óra nyugalmat jelent.

Végrefoci

Boldi egy negyedévnyi mantrázás után elérte, hogy a heti egy úszás helyett focizni járhasson hetente háromszor a Marczibányi téri Mészöly focisuliba. Osztálytársai közül már Dofi, Radó és az új Áron is odajárt, így előre lemeóztuk őket.
Az első edzést én is megnéztem, szimpatikus a hely. Nagyon fiatal srác a telepvezető is és az edző is, de elég meggyőzőek voltak a gyerekekkel. Volt fegyelem, meg jó gyakorlatok, Boldi meg láthatóan repesett az örömtől, hogy focizhat.

A hétvégén a Decathlonban bevásároltunk focicsukát, fociszoknit, sípcsontvédőt, azóta igazi focistának néz ki. (Remélem csulázni nem tanul meg...)

Félévkor az edzők bekérték a biziket, hogy ha kell, akkor tudjanak hatni a focistáikra, de szerencsére Boldira nem kellett.
Dóri már előre utálja, hogy hétvégenként focimeccsekre kell járnia, de én leginkább csak irigykedem.

Boldi így hetente ötször másfél órát sportol (foci, röpi), és kétszer sakkozik.

Sorról-sorra

Mikor Boldival kórházban voltunk karácsony és Szilveszter között, 24 óra után már nagyon unatkozott/unatkoztunk, Boldinak nem volt türelme se mesét hallgatni, se kártyázni, csak tekergett az ágyában, én meg kérleltem, hogy ne rázza még jobban össze az agyát, de hiába...
Szerencsénkre eszembe jutott valami a gyerekkoromból. Sokszor játszottunk a barátaimmal mese/vers-írósat, méghozzá úgy, hogy miután leírtunk egy mondatot/tagmondatot, visszahajtottuk a lapot (hogy a másik ne lássa az irományunkat), és a társunknak csak a mondat utolsó szavát árultuk el. Aztán ő is írt, majd hajtott rajta egyet, s elárulta a végszót, stb....
Boldinak tetszett az ötlet, így született ez a mese:

• Hol volt hol nem volt, hetedhéthatártengerén túl, (B)
• él tegy hasfájós oroszlán (D).
• farkán túl volt egy királyfi (B).
• Ennek a királyfinak földig érő orra volt. (D)
• Egyszercsak kérdezi az apját. (B)
• Erre az öreg király szörnyű haragra gerjedt. (D)
• Elmennék a tizenhétfejű sárkányhoz, mert azt hallottam, hogy ott van a legszebb királykisasszony! (B)
• Ennek a kis asszonykának nagy volt ám a bánata (D).
• Elmegyek a bélrendszeremért (B).
• Pukkantott erre egy világraszólót (D),
• és legyőzte a sárkányt, itt a vége, fuss el véle.... (B)

Mentségünkre legyen mondva, tényleg elég deprimáló és depriváló volt a környezet, és szörnyen fáradtak voltunk.....  

Láva terem

A "saját ágyadba be, s onnan nem ki" éjjelen, Árcsit az ágyamban találtam hajnali négykor, mentségére legyen szólva, nem ébredtem fel arra, mikor átjött. Árcsi minden hajnalban monológokkal kedveskedik az alvóknak, folyamatosan álmodhat, legtöbbször valami veszekedős epizódba nyerünk betekintést/behallgatást.
Íme a mai:

- S akkor száműzlek a Láva-terembe!

Vajon ki lehetett álmában Áronom? Király? Hadvezér?

12 karika

Boldi mellettem aludt az este. Mostanában újra mozgalmasak az éjszakáink, minden hajnalban népvándorlás van az ágyak között, van, hogy négyszer-ötször cserélek helyett egy éjjel az aktuális "anyahiányok" szerint.
Tegnap a kicsik verekedtek az este, s mivel ez is elég gyakori mostanság, elővettük a szülői szigort, és "saját ágyba be, onnan nem ki" jelszóval hamarabb elaltattuk őket, s lőn nyugis esténk.
Boldi mellénk került, amit egy cseppet sem bántam, hiszen neki is jár a babusgatás, örüljek, amíg kiskamaszom hagyja, ki kell élvezni minden bujizást.
Behergeltem a szobaantennát (elvi megfontolásból nincs TV-adásunk, csak készülékünk, de olykor-olykor egy szobaantennával zizisre behozható a 3 főcsatorna), jól esett volna egy péntek esti film, kicsi bambulás, lazulás. Boldi már félálomban volt, s mikor észrevette, hogy keresem a távirányítót, megszólalt:

-Miért nézel felnőtt filmeket? Csak rossz álmot gerjeszt, és nem leszel tőle okosabb.  

Kokavai havasok

Elmentünk egy hétvégére síelni a közeli Kokavára. Bár végig cefetrossz időnk volt, azért nagyon élveztük, mert Berci is lécre állt és vigyorogva csúszkált a minipályán, sőt még felvonózott is. Áron meghódította a kék pályát, hóekében szépen kanyarog, Boldi két napon át tanította a kicsiket, és még Dóri is visszaállt a lécre, ráadásul saját magát is meglepte azzal, hogy mennyire nem felejtett el síelni.

Miki

Ez a délután a Hamburgerről szólt, a zsömle két felét lepasszoltuk a nagyszülőkhöz, és csak Áronunkra koncentrálva szervezkedtünk, és áthívtuk Mikit, akivel remekül elmolyoltak, épült csodagolyópálya is!

Audry

A klasszikus ovis szerelem, igaz Árcsi fél fejjel és 5 kilóval kisebb szíve választottjánál, de azért dúl a lámúúúúr.

Boldi névnapja

Január 6-án ünnepeltük Boldizsárt, mivel Boldizsár. Éva dédi és Dani voltak a meghívott díszvendégek, karácsony után nem is vágytunk nagyobb felhajtásra, s olyan jól sikerült ez így is.

Mese

Van egy család, négy gyerekkel, hatalmas lélekkel, életkedvvel, szeretettel. Eddig közel voltak, most messze élnek hatalmas lélekkel, életkedvvel, szeretettel. Kaptunk tőlük egy ajándékot, nem is sejtik mekkorát. Boldi      másfél órán át el sem mozdult a gép elől, Eszter hangjának örült a leginkább. Hiányoztok, és nagyon köszönjük!

Emari

Még Szilveszter előtt ugrottunk össze, mint mindig, a három régi barát, férjekkel, feleségekkel és népes gyereksereglettel megtűzdelve. Boldi és Dóri a kórházazás miatt, Berci meg a vidéki turné ürügyén igazoltan hiányzott.

Magdolka idén is verses-zenés-táncos esztrádműsort tervezett-szervezett és adott elő,

Áronnak még kell gyakorolnia a kíséretet, de a legcukibb Misi volt, aki egész este a Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalokat énekelgette, miközben komoly arccal pöngetett.

Én lubickoltam az egygyerekes létben, és végre nagyot beszélgettek a felnőttek egymás között.

Flóri, Domi, Magdi és Áron gyakorlatilag egész estére bezárkóztak a gyerekszobába, így aztán tényleg idilli volt, Barátaim!