Anyák napja utólag

Anyák napján ünneplés helyett reggeltől estig a telken takarítottam, és szegény Namu sem pihenhetett, mert ő vigyázott háromból kettőre. Sűrűek a tavaszi hétvégét, ki kellett használni a szabad vasárnapot. Este, alvás előtt Boldi és Áron szavalt egy köszöntésnyit, igaz harmadszori nekifutásra, és az is ökörködésbe torkollt, de egy cseppet sem bántam, a közös nevetésnél kedvesebbet úgysem adhattak volna.

Boldi saját kezűleg díszített fel egy kukacvirágot,

Árontól pedig kaptam egy napraforgót, illatosat.

(Bercuskám még felmentést kap a versmondás és kézműveskedés alól.)

Micó

Tegnap a Seat-unkban hazahoztuk Micót az oviból, és bemelegítésféleképp hallgattunk egy kis Gryllust. Micó az autók és a zene megszállottja, de a lovagi életmód sem áll távol tőle, ill. az sincs kizárva, hogy sebésznek áll. Egy röpke fél órára én voltam Dr Micó és Dr Árcsi páciense, rossz volt a vérnyomásom, hánynom kellet vagy tízszer, ill. Micó kívánságára még egy császármetszést is végrehajtott rajtam a team. Árcsi a műtét előtt mondta Micónak:-Toljuk be a hűtőbe!

Jeleztem Áronnak, hogy ha a hűtőbe tolnak, az már régen rossz, adjunk egy esélyt a műtétnek!

Kere

Egyik leghűségesebb blogolvasónk Kere, aki az én Németországban élő keresztmamám. Amióta blogolunk (van ilyen ige????), egy év szünet után sem merül fel a "Na, és a gyerekek hogy vannak?" kötelező kérdés, mert Kere úgyis tud mindent, hisz olvassa, napi szinten. Többek között ezért is jó blogot írni!

Árcsi a szokásos sármőr fizimiskájával aratott, mi lesz itt 10-12 év múlva????????

7:15

Mostanában sokszor érzem úgy esténként, hogy lényegében semmi mást nem csináltam, csak egész nap rámoltam Berci után. Amit ő egy perc alatt alkot maga körül, azt én legalább húsz percig teszem helyre. VP szokta mondogatni, hogy elég lenne egy nap egyszer rendet rakni a gyerekszobában. No igen, de ha már reggel 7.15-kor kész a csatatér????

Vérteskozma

Szombaton egész napos ZelmaÁron zsúrba voltunk hivatalosak családilag Vérteskozmára. Várteskozma az 1800-as évek végén épült, és azóta gyönyörűen felújított parasztházak sora, hatalmas kertekkel, s mögöttük a Vértes. Gyönyörű, hangulatos, csendes, világ háta mögötti.

Tavaszi majális hangulatot árasztott a kert, heverésző szülők, rohangászó kölkök, és csak eszünk, és eszünk, és eszünk, no meg iszunk is! (A házigazdák remekül csinálták a bukófordulót a konyha és a vendégek között, időnként csak a kondenzcsík látszott belőlük...)

Félidőben a hátsó kertkapun keresztül nekivágtunk a végtelennek, megmásztunk két magaslest, szedtünk 128 pitypangot, és Bercus vagy tízszer fejbevágott a teniszütővel.

Szerelem

Ma Sylvia, Áron óvónénije azzal fogadott, hogy Árontól nem lehet semmilyen foglalkozást tartani a csoportban, mert négy nő folyamatosan rá van kattanva. Az egyik sír, ha nem egy csapatba kerülnek, a másik az odafurakszik, a harmadik mindenkit elsöpör, a negyedikre már nem emlékszem. Mindeközben Áron úgy csinál, mintha nem venné észre, közben meg de. Próbáltam azzal védekezni, hogy nem tudom, honnan lett ilyen, tőlem nem örökölte, mert én csak szerettem volna ilyen lenni, de nem sikerült.

Na gondoltam hazafelé megbeszéljük a nőügyeket. Kérdezem Áront:

-Áron, te voltál már szerelmes?

- Hát igen - mondta, de ezzel le is zárta a témát és reklamálta a a szokásos Rákjút. Erre próbáltam bekapcsolni Boldit is

- Boldi, te voltál már szerelmes?

- Még nem - tűnődött el Boldi - de biztos leszek. Majd én is megszeretek valakit, különben hogy lesz család? Ugye, apa?

(Miközben írom ezeket, Áron a háttérből: Engedd már el a bundámat - mondja Dórinak -, te Szörnyella de Frász...)

Suli

Ma volt Boldi első szülői értekezlete a suliban. Kiderült végre, hogy ki melyik osztályba került.

Az jövő évi két osztály neve: Sziget és Bolygó. Boldi a Bolygóba került, Smici és Gábor osztályába. Az ovistársak fele ide, fele oda került, így aztán volt öröm és bánat is.

Kicsit hihetetlen, hogy Boldi szeptembertől iskolás lesz, ijesztő is, de a tanítók nagyon kedvesek, helyesek. Volt egy kör szülői bemutatkozás is, első blikkre a mindenki szimpatikus volt, de tudjuk, hogy ez csak álca. Minden gyerek kapott egy névre szóló levelet és egy füzetet a tanítóktól. (Itt Dóri egy könnycseppet elmorzsolt, de tényleg.)

Szóval ott ültünk és jobban szorongtunk, mint ahogy azt gondoltuk volna, de nagyon jó érzésekkel távoztunk.

Itthon Boldinak is elmeséltük a dolgokat, ő is várja az iskolát.

Úgy szokás

Áron résre nyitott szemmel totyog ki reggel a szobájából:

-Anya, ezt nem hiszed el!!! Addig aludtunk, míg fel nem kellett ébredni.

Lányok és fiú

Áron nagy népszerűségnek örvend az oviban a lányok között. Ennek sok oka lehet, többek közt az, hogy tesóival ellentétben, akik a foci-kocsi-kártya háromszögből nem nagyon jönnek ki, Árcsi előszeretettel játszik fiúkkal és lányokkal egyaránt. Ami - gondolom -vonzóvá teheti még, hogy játék közben folyamatosan szövi a történetet, építi be a játék menetébe a legváratlanabb szereplőket és fordulatokat. Mindemellett nagyon - mondhatni - gátlástalanul kedves. Mindezek hatására több szitakötő leány is jelezte már, hogy szívének igen kedves Árcsi, amit Áron viszonoz mindegyiküknél, vagy legalábbis nem törekszik arra, hogy oszoljon a homály.

Nagyon furcsa érzés ez nekünk: egyszerre tölt el örömmel, és büszkeséggel(?), ugyanakkor némi szorongással is. Nem is tudjuk, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Mindenesetre a héten meghívtuk magunkhoz Zelmuskát és Annipannit egyszerre, mind a ketten nagyon jóban vannak Áronnal. Annipanni egy mosolygós, kis fekete pötty,

míg Zelmuska egy világító kékszemű, törékeny ropilány,

mind a kettő nagyon kis cuki.

A hármasban játék nem nagyon ment, de időnként én is beszálltam negyediknek, így aztán volt közös fél óra, ahol a lépcsőket építettünk a (Áron)lovagnak, hogy eljusson (Zelma ill. Annipanni) királylányhoz, és siker esetén össze lehetett pusziztatni a fabábukat.

Mindezzel együtt béke volt és nyugalom, leszámítva azt, hogy Berci némiképpen sérelmezte az egész szituációt, aminek időnként parasztlengőkkel adott nyomatékot. Ilyenkor őt a gumi(macis)szobába száműztük a Rettentő Apa felügyelete alatt.

Másnap Saci kérte Dórit, hogy ne vigyünk el többet vetélytársnőket együtt, mert az egész nap erről szólt...

Bazsalikomos pangasius

Rég főztem a blogon, pedig itthon napi szinten keverem-kavarom. A pangasiusról már egy éve áradoztam pár bejegyzésnyit, s bizony azóta sem sikerült megunnunk, leginkább "harcsa-pörköltként" esszük, vagy csak egyszerűen tepsiben egy szósszal nyakon öntve és megsütve. A héten ez utóbbi válfaj egyik képviselőjét fejlesztettem ki, osztatlan sikert aratva, ami nálunk igen ritka. A recept pofon egyszerű, max. 20 percet + a sütést rabol el az életünkből.

A jénai aljára teszek 3 szelet bacon-t,

majd rájuk bazsalikom leveleket egy kis olivaolaj löttyintéssel.

erre jönnek a halszeletek (kb. 750 dkg), megsózom, őrölök rá színes borst, és ha akad szárított fokhagyma, azzal is meghintem.

Készítek főzőtejszínből és tejfölből egy besamel mártást, beletépkedek kb. 5 nagyobb levél bazsalikomot, mehet még bele mindenféle olaszos fűszer, legutóbb leginkább oregano, no meg fokhagyma zúzva, nem spórolósan (ne aggódjatok, teli hassal senkinek sincs kedve csókolózni???), só, bors.

Ha nem felejtem el, a tetejébe a keretes szerkezet kedvéért újabb bacon helyezendő, majd irány a sütő, kb. 40 perc, ha jól emlékszem 180 fokon.

Jázminrizzsel, és balzsamecetes-olivaolajos salival ettük.

Sajnos kész állapotában elfelejtettem dokumentálni (mással voltam elfoglalva), pedig vállalom a végeredményt! Majd legközelebb....

Egyik a sok közül

Árcsi elalvás előtt megölelt:

-Te vagy a legjobb anyám!

Májusi

Tegnap előkerült Gryllus Vilmos: Csigahéj című albuma,nekem a

legszebb az összes közül. Hangulatban aDalok 1.-2. testvére,

ő a középső a sorban.Áron Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők c.

versét hallgatta a legszívesebben és Kányádi Sándor:Májusi szellő-jét.

Mindkettő tavaszi, de télen isszívesen hallgatom.

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Rájuk leltem a youtube-on, így akinek van kedve, hallgassa:

http://www.youtube.com/watch?v=YfmMB5XMCyU (Kányádi)

http://www.youtube.com/watch?v=It5iyW04mgY&feature=related (Nemes Nagy Ágnes)

Kinga! Ennél a szintén gyönyörű muzsikánál pedig Rád gondoltam. (Gondolom nem ilyen halk ütemre csepereg nálatok????)

http://www.youtube.com/watch?v=19h22wOZW_0&feature=related (Gianni Rodari: Esődal)

Amikor nagyot dobban

Hazatérés

Megérkezett Boldi, mosolyogva, barnán, teli élményekkel és hulla fáradtan. Mosnom nem kell túl sokat, mert az alsógatyáin és a zoknikon kívül egy pólót koszolt össze. Hiába, kíméli az anyját a gyerek, és becsületére váljék, alsógatyeszt naponta cserélt!

Árom

Kezd tönkremenni Áron, pedig nemrég még olyan jól működött. Az utóbbi időben szemtelen lett, nyafka és nyávogós. Ha valami ellenállásba ütközik, akkor elkezd nyávogni és a "Te bolond vagy!" kifejezéssel illeti a másikat, legyen az gyerek, felnőtt, ismerős vagy ismeretlen. Ha rájön a harcolhatnék, akkor könnyen bedurvul, először csak szóban, " Jó, akkor most megöllek!", de ha úgy adódik, akkor konkrétan is lenyom Bercinek egy két arcost, vagy megtépi a másik haját.
Ha az ember erre ráhörken, akkor vagy azonnal bocsánatot kér, de kb. nulla hitelességi együtthatóval, vagy bedurcizik és közli, hogy "Nem leszek többet a barátod és soha többé nem alhatsz mellettem!", ami kicsit komikus annak fényében, hogy minden éjszaka, de legkésőbb hajnali ötkor áttrappol a szülői hálóba és nem nyugszik addig, míg föl nem ébreszt minket.

A "szeretnék" kifejezést nem használja, helyette az "akarok" játszik. Hetek óta párbajozunk a kocsiban:

- Apa, akarom hallgatni a Gergő kedvenc zenéjét! - ez a We will rock you a Queentől
- Áron, sajnos nem értem...
- Apa, akarom a Gergő kedvenc zenéjét!
- Nem értem.
-Légysziiii!
- Nem akarom, hanem?
- Szeretném.

...és ez így megy hetek óta, ahányszor együtt utazunk. Arról nem is beszélve, hogy a kijelzőbe már beleégett a 16-os. Még szerencse, hogy Higany Alfrédot jó hallgatni. Mi lett volna, ha a "Csovi-csovi Dzsászper, egy kutya a gyereknek" refrénű hal(l)hatatlanba szeret bele?

Ha így megy tovább, ki kell hívni a gyerekjavító gyorsszolgálatot.

Jólelkű frigy

Boldinak és Áronnak esti mesét olvastam, amolyan szomorkásabb hangvételűt, de persze minden jó, ha a vége jó. Így szólt az eleje:

"Volt egyszer egy kislány, apátlan-anyátlan, és olyan szegény volt, hogy szobácskája sem volt, ahol ellakhatott volna, és ágyacskája sem volt, ahol megalhatott volna; végül egyebe sem maradt, csak egy szál ruhája és egy darab kenyér, amit irgalomból adott neki valaki."

Jólelkű fiaim sopánkodtak rendesen, majd Áron felszólalt:

"Én beengedném a szobámba és aludhatna az ágyamban, ha kijönne ebből a meséből... Szerelmes lennék bele és elvenném feleségül."

(a mimózább lelkek megnyugattására, leírom a mese végét: "....az ingecskéjébe gyűjtötte a tallérokat, és gazdag volt, amíg csak élt.")

Menetrend

Bercikém mostanában nehezen alszik el délután, márpedig a délutáni pihenő mindkettőnk elemi szükséglete, gondolom én. Eddig délben jöttünk haza a játszótérről, negyed 1 körül ebéd, majd 1-től altatási kísérletek, 3 és 4 között esetleges siker.

Ma is hatkor ébredt, de csak fél 10-kor mentünk ki a levegőre, 1-ig futtattam, s hazafelé már alig állt a lábán, ücsörgött a lépcsőn. Negyed 2-kor ebéd, majd 2-kor az első vízszintes testhelyzetre szemlecsukás, azóta alvás. Változik a napirendünk.

Nőtincs

Boldi ma reggel ovis kirándulásra indult, Nőtincsre ( http://www.seszi.com/index.html ), s nem jön haza, egészen péntekig. Reggel így ébredt:

-Anya, nagyon fogtok nekem hiányozni..... de ez most vagy soha, el kell mennem!

Hüpp-hüpp.

Elbúcsúzott mindenkitől, boldog szülinapot kívánt Nagyvadinak telefonon, fogta a bőröndjét, és elment. Péntekig még hármat kell aludni, most én számolgatom.

Időközben megérkezett az első tábori híradó, Sylvia tolmácsolásában:

"Ott vannak, jól vannak. Most ebédeltek, és a szobákat is elosztották már, azaz ágyikója, helye, pótanyja és tele pocija már mindenkinek van. De aki még többet akar tudni, annak még egy picit várnia kell."

Ölelős

Bogdányban meglátogatott minket Namu és Nagyvadi, sütögettünk egy szenzonnyitót. A fiúk alig várták, hogy megérkezzenek a nagyszülők, Boldi 10 percenként kérdezte, hogy még hány perc (reggel 7kor először és délután fél5kor utoljára), mikor 4 tájban mondtam, hogy már csak egy óra, és várhatóan megérkeznek, Boldi hozzátette:
-Akkor úgy 20 perc múlva indulhatnak el, mert az út kb. 40 percig tart, igaz anya??

Igaz ám!