Áron nagy népszerűségnek örvend az oviban a lányok között. Ennek sok oka lehet, többek közt az, hogy tesóival ellentétben, akik a foci-kocsi-kártya háromszögből nem nagyon jönnek ki, Árcsi előszeretettel játszik fiúkkal és lányokkal egyaránt. Ami - gondolom -vonzóvá teheti még, hogy játék közben folyamatosan szövi a történetet, építi be a játék menetébe a legváratlanabb szereplőket és fordulatokat. Mindemellett nagyon - mondhatni - gátlástalanul kedves. Mindezek hatására több szitakötő leány is jelezte már, hogy szívének igen kedves Árcsi, amit Áron viszonoz mindegyiküknél, vagy legalábbis nem törekszik arra, hogy oszoljon a homály.
Nagyon furcsa érzés ez nekünk: egyszerre tölt el örömmel, és büszkeséggel(?), ugyanakkor némi szorongással is. Nem is tudjuk, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Mindenesetre a héten meghívtuk magunkhoz Zelmuskát és Annipannit egyszerre, mind a ketten nagyon jóban vannak Áronnal. Annipanni egy mosolygós, kis fekete pötty,
míg Zelmuska egy világító kékszemű, törékeny ropilány,
mind a kettő nagyon kis cuki.
A hármasban játék nem nagyon ment, de időnként én is beszálltam negyediknek, így aztán volt közös fél óra, ahol a lépcsőket építettünk a (Áron)lovagnak, hogy eljusson (Zelma ill. Annipanni) királylányhoz, és siker esetén össze lehetett pusziztatni a fabábukat.
Mindezzel együtt béke volt és nyugalom, leszámítva azt, hogy Berci némiképpen sérelmezte az egész szituációt, aminek időnként parasztlengőkkel adott nyomatékot. Ilyenkor őt a gumi(macis)szobába száműztük a Rettentő Apa felügyelete alatt.
Másnap Saci kérte Dórit, hogy ne vigyünk el többet vetélytársnőket együtt, mert az egész nap erről szólt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése