Láz és süti

Délutánra nagy vendégséget szerveztünk Kacsarétre, jöttek volna Gálok és Emariék. Sajnos, mivel Bercus lázasan ébredt (délután 39 fölé ment), le kellett fújni az egészet, pedig annyira vártuk őket.

Jó előre elkészítettük a sütiket, krémeket, gyümisalit...., így ma VP "osztogató-körútra" indult az egészséges két gyerekkel. Aztán mi is lerobbantunk, kezdődik....................................................

Olyan rég írtam receptet. Álljon itt egy nagy kedvenc, ami bár kicsit időigényes (de nem nehéz), megéri.

Először Helgánál ettem, és azonnal elkértem a receptet (azt hiszem valamelyik Stahl könyvben is benne van).

New York-i muffin a neve, valójában sajttorta:

3 fázisban születik ez a gasztronómiai csoda:

1. 15 dkg Hobbits kekszet szétmorzsolok, és összekeverem 10 dkg olvasztott vajjal. A muffin sütőbe belehelyezem a sütőpapírokat, a kekszes keveréket szétosztom a 12 forma aljába és lealapítom. 10 percig mélyhűtőbe teszem.
2. 25 dkg Philadelphia natur sajtkrémet (2 doboz) összekeverek egy tojással, 7,5 dkg cukorral, fél citrom levével, fél vaníliarúd kikapargatott belsejével. Ezt a második sajtkrémes réteget ráhelyezem a kekszesre, és 20-25 percig 180 fokon sütöm, majd kihűtöm.
3. 1,5 dl tejfölt összekeverek 5 dkg cukrral, fél citrom levével, a van.rúd másik felével. Ráöntöm a második rétegre, és újból 180 fokos sütőbe teszem 10-15 percig.
   

Egyszerre savanyú és édes, nagyon laktató, és gyönyörűek a vanília magvacskák a fehér tejfölben!

Köszöntés

Ma van a névnapom. Reggel Boldi felébredt, kikóválygott a szobájából, megölelt:
-Az Isten éltessen sokáig!
Észben tartotta, és számomra olyan váratlan és megható volt ez az ő szájából. Mi mindig "boldog..."-at szoktunk kívánni...

VP is felébredt, és ő is kijött a szobából:
-Drágám, iszom ma kávét????

Angyalkák

Pénteken Boldi már ment oviba, és újból csak Bercus és Árcsi volt velem itthon. Mivel Berci kezd náthásodni és Áron is köhécsel, nem mentünk ki a levegőre, bíztam benne, hogy ez majd segít, hogy ne hatalmasodjon el egy újabb "járvány" (sajnos nem jött be.....). Az utóbbi pár napban nagyon későn kerültem ágyba, és az utána következő két-három órányi alvást sem mondanám elegendőnek.

Pénteken Berci és Árcsi úgy viselkedtek, mint az angyalok!

Mondtam is Áronomnak, hogy csúcsjófejek voltak délelőtt, és bizony az ebédnél is kitettek magukért ("pont erre vágytam", egyedül kanalaztak, nem úszott a konyha), brávóóóóóó! Erre ő:

-Akkor megpuszilod itt a lábikómat? - és odanyújtotta a talpát.

Lehet, hogy van egy balkezes gyerekünk???

Makeover show

Olyan régóta tervezgettük Boldi és Áron a gyerekszobájának átalakítását, mert a rácsoságy már nem illik egy Lovaghoz, az emeletes ágy alatti kuckóban pedig gyűltek a játékok, és bizony kényelmetlen volt napi tízszer bemászni értük. A projektet december eleje óta toltuk magunk előtt, mivel sosem volt időnk és egészségünk kimenni az IKEA-ba. Az igazat bevallva kicsit féltem, hogy mi lesz velünk kiságy nélkül, hova teszem Bercust a kellő pillanatban, melyik gyerek lesz hajlandó az emeletes ágy sötét, alsó részén aludni, amely eddig nyelte a sok-sok játékot, melyeknek most új helyet kellett találni..... Kedden aztán, mikor mind a három gyerkőc itthon volt, úgy éreztem, most vagy soha! Míg a kicsik aludtak, Boldival megterveztük, lemértük, kinéztük az IKEA honlapján, és megtelefonáltuk VP-nek, hogy miket hozzon. Aztán kezdetét vette a munka: játékokat az ágy alól kirámolni, alaposan kitakarítani, szivacsot lecipelni az emeletről, beilleszteni, megágyazni, kiságyat szétcsavarozni, apránként kihordani a folyosóra. Mire VP megérkezett, a gyerekek vacsival a hasukban, lefürösztve várták az éjszakai műszakot. Szereltünk is 11ig, de végül elkészült, és mindenki örült neki. A játékok elfértek az új polcokon, a fiúk versengenek azért, hogy ki aludhasson az új, zseblámpa-csilláros kuckóban, ami nagyon-nagyon puha és barátságos lett, és Bercusom is örül, hogy többé nem zárhatom be a kiságy rácsai mögé, mikor a nagyok társasoznak.

Pácél csörren, kardom csillan....

Ébredés után Áron lovagnak öltözött, és legyőzte a nagy polipot! Már hajnali fél4kor megbeszéltük, hogy ezt fogjuk játszani, amely akkor még csak ürügy volt némi további alváshoz, hiszen egy fáradt lovag nem tud kiállni a 8 karú gonosz polip ellen. Lovagom aludt is fél6ig, de aztán túlbuzgott benne a harci láz...

9+3

Panni idén is öregedett egy évet (már ötödszörre), és 2010ben sem hiányozhatott egy igazi rózsaszín szülinapi buli, ahol a tündérkék közé csak egy pasas volt hivatalos, aki kötelezően hozta magával a 2 öcsikét, így a végén: lányok:fiúk, 9:3. Boldiék hősiesen helytálltak a szoknyatengerben, copfdzsungelben, sőt mi több, élvezték is a dolgot, kivéve, mikor a 9 virágszál egyszerre üzent hadat Boldinak, akit azonban Apa egy perc alatt megvigasztalt, mondván, hogy a nők már csak ilyenek.

A zsúr ismételten 100 pontos volt, szendvicsek, házisüti, házitorta (még csokisabb, még krémesebb), Attila kezdetben teli páleszes üvegei, tanyasi aláfestés.

Boldog szülinapot Panni!!!

Immungyenge

Ígértem, hogy nem írok több kórházi teleregényt, mert uncsi, és visszatekintve nem erre szeretnék emlékezni/emlékeztetni a fiúkat, úgyhogy csak röviden szegném meg ezt az ígéretem. December 15dike óta tartó változatos családi kórképünk vasárnap (mikorra elmúlt a mandulámról a tüsző, és a gyerekeknek is csak a hidegből melegbe bejövet folyt az orruk) már-már tisztulni látszott, és hétfőn boldog voltam, mikor reggel az "egészség legyen veletek!" búcsúval indítottam oviba/iskolába Boldit/VP-t, majd a kicsikkel hatalmasatt havaztunk a kertben, és sehol egy köhögés, szipogás, gyulladt szem, hasbaj... Olyan optimistán kezdtem a hetet, de aztán este VP fájó torokkal jött haza, Boldi pedig kedd hajnalban kruppos lett, és a mai éjszakája sem volt az igazi.

Lendületben a kis sármőr

Árcsi teljesen levette Krisztit a lábáról. Annyira elborította az agyunkat a rózsaszín köd (Kriszti)/féltékenység (én), hogy így utólag alig tudunk felidézni egy-két morzsát Áronom sármőrködéséből.

pl.: Krisztit megölelve "menyasszonyomnak" szólította;
telepisilte a bilit, majd büszke arccal mondta Krisztinek: "drága barátocskám, mutatok neked valamit!".

Ha már hideg van, essen a hó!

Bizony nyáron könnyebb a gyerekekkel, s ez a gondolat leginkább télen jut az anyai észbe. Egyet viszont állíthatok: ha már hideg van, akkor legyen ilyen hatalmas hó! Mi nagyon-nagyon élvezzük!

Melegedő

Hólapátolás után nagyon fáztak a fiúk, és mire a nappaliba értem a száraz ruhákkal, az alábbi kép fogadott:

Egyedfejlődés

Áron tegnap lefekvéskor hős lovag volt, majd hirtelen fordulattal Varga Erős Lovag Matuka nevű autó lett belőle. Reggelre azonban apa mellett az ágyban már másképp érzett. Kinyitotta a szemét és közölte:

- Én egy fióka vagyok.
- És milyen fióka vagy?
- Fekete madár fióka.

Aztán délben újabb egyedfejlődési állomásnak lehettünk fültanúi, mikor is Árcsi a "rakj rendet!" felszólításra csak ült a hintalován és azt mondta:

-Delfin vagyok. Nem tudok rendet rakni, csak lubickolni a vízben.

Popsi-tepsi

Mivel mára jelentős mennyiségű hó szállott alá, gyalog mentünk vásárolni, és a helyi játékboltban (amit félkarú rablóhoz hasonlítanék) igyekeztünk beszerezni egy harmadik csúszkálási alkalmatosságot, csakhogy ki nem törjön a gyalázat!

Popsi-tepsiből létezik a szimpla mezei, vékonyka, de ma megismerkedhettünk a fantasztikus "légpárnással", ami árban is különbözik a kistesótól. (Ez volt a boltban, ennek is örülni kellett.)

Mikor látszott rajtunk, hogy "mi a fene kerül ezen ennyibe?" fejjel méregettük a hójárgányt, az eladó az alábbi szöveggel igyekezett a "vedd már meg!" döntés felé noszogatni minket:

-Ez a légpárnás azért jobb mint a másik, mert a vékonyabb mínusz 20 fokban egyszerűen kettétörik.

Na ja, mínusz húszban csemetéim egy domboldalon...... Azért megvettük......

"minurka"

Boldizsár újabban a "picit", "kicsit" szavak helyett a saját fejlesztésű "minurka" szót használja, például így:
-Anya, csak szeretnék gépezni még egy minurkát!
-Csak egy minurka csokit adjatok még nekem!
-Áron várj egy minurkát, mindjárt jövök.

Hát lehet ennek ellenállni? (Gépezhetett, csokit is kapott és Árcsi is várt türelemmel.)

Ági és Barnus

Ágit és Barnust már nagyon régóta vártuk! Sokszor eszembe jut Ági, aki már majdnem felnevelte a Hármat, szerettem volna tanácsokat kérni tőle, de a Háromgyerek mellett erre sajnos nem jutott idő... Így tényleg igaz lesz a mondás, "utólag okos az ember".

Áron, jó házigazdaként egy percet sem hagyta unatkozni a rokonokat, leginkább Ágit, Boldi pedig Barnus szórakoztatásáról gondoskodott, én csak a vacsit tálaltam.

Zebrák

A tegnap délelőttöt együtt töltöttük Boldival az oviban. Nagyon jól éreztük magunkat, kipróbáltunk minden ottani kedvencet, és végre közelebbről szemügyre vehettem az új barátokat: Noámot és Csabit, no és persze a régieket is.

Árcsit is magunkkal vittük, aki, míg mi Bobekkal és Edittel logopédiáztunk, VPvel tanította a kilencedikeseket. VP azt mondta, hogy pedagógiailag nem sokat segített Áron jelenléte a másodfokú egyenletek elsajátításában, mivel Árcsi az első 10 percben VP nyakában lógott, a második 10 percben, VP lábát ölelte, fenekében nyúlkált, aztán az óra hátralévő idejében táblát törölt, utasítgatta VP-t, hogy mit rajzoljon fel. Így történt, hogy Áron hamar visszajött hozzánk az oviba, és a délelőtt hátralévő részét zebracsikóként töltötte Boldi csoportjában. Saci marasztalta Árcsit, de ő hajthatatlan volt, és miután evett és ivott, hazajött velem. Elég lesz majd szeptembertől...

Szamuil Marsak: Zebrák (ford.: Weöres Sándor)

Zebrák, csíkos szép lovacskák,
afrikai vadlovacskák,
jól játszotok ti bujócskát
dús fűben a réten.

Csupa csík a zebra irha,
mint a megvonalazott irka.
Lábtól fejig vonalminta
rajzolódik szépen.

Egyéb sportok

Sérülés

A mai napot nem sorolnám életem legkönnyebb napjai közé. Este 9ig egyedül voltam a gyerekekkel, ami nem is olyan "nagy cucc", ha nem lett volna ma mindenki nyűgös, veszekedős, hisztis (sajnos én is....). Természetesen az ilyen napokon jönnek a balesetek. Semmi komoly, de ahhoz elég, hogy megijedjek. Bercusom az emeletes ágy tetején ugrált. Kétszer levettem, és kértem, hogy ne tegye ezt, mert meg fogja ütni magát. Nem rémült meg, folytatta. Egy rossz ugrás következtében lefejelte az ágy fa vázát, nagyon vérzett a szája, kicsit beljebb nyomódott két foga... Minden véres volt, ezt látva Áron megijedt.
Este, míg altattam az emeleten Bercust, Áron és Boldi lent játszottak. Mire leértem, Áron elvágta valamivel az ujját. Picit vérzett, így sebtapasz mellett döntöttünk, csakhogy a lelki béke helyreálljon. Mikor ráragasztottam Árcsi ujjára a tapaszt, Boldi felháborodva kérdezte:
-A Berci fogát miért nem kötözted be?

"Felnölök?"

Ma pizzavacsi volt, ami jutalomfalat kicsinek, nagynak egyaránt. Boldi bevágott 3/4 pizzát (a tegnap 6 virsli, egy pirítós, 2 puding után ez semmiség), de Árcsi is betolt 2 hatalmas szelettel. A vacsi végeztével Áronom:
-Nagyon szépen etteeeeem? De most felnölök?????

Lusta

Áron szeret levegőn lenni, csak az odáig vezető 3 emeletnyi lépcsőzést mellőzné, bár még ennél is utálatosabb dolog fáradtan felfelé. Ilyenkor záporoznak a szülőket puhító gondolatok. Pl. "nézzétek, milyen kicsik a lábaim", "fáradt vagyok és éhes", "kicsike vagyok, nem látod?", "nem bírják a lábaim, gyengék"......, majd mikor nem adja be a derekát a szülőtaxi, kezdetét veszi a megahiszti.... Ma lefelé menet Árcsi leült:
-Megyek majd, csak itt megvárom a buszomat!
Felfelé pedig:
- Nézd, olyan keserves vagyok!

"Én"

Délelőtt Árcsival és Bercussal játszottunk a szobában, mikor feltettem a kérdést:
-Ki jön le velem a kertbe havat lapátolni?
Erre Berci feltette a kezét, és az én néma leventém megszólalt:
-Én.