Immungyenge

Ígértem, hogy nem írok több kórházi teleregényt, mert uncsi, és visszatekintve nem erre szeretnék emlékezni/emlékeztetni a fiúkat, úgyhogy csak röviden szegném meg ezt az ígéretem. December 15dike óta tartó változatos családi kórképünk vasárnap (mikorra elmúlt a mandulámról a tüsző, és a gyerekeknek is csak a hidegből melegbe bejövet folyt az orruk) már-már tisztulni látszott, és hétfőn boldog voltam, mikor reggel az "egészség legyen veletek!" búcsúval indítottam oviba/iskolába Boldit/VP-t, majd a kicsikkel hatalmasatt havaztunk a kertben, és sehol egy köhögés, szipogás, gyulladt szem, hasbaj... Olyan optimistán kezdtem a hetet, de aztán este VP fájó torokkal jött haza, Boldi pedig kedd hajnalban kruppos lett, és a mai éjszakája sem volt az igazi.