Kidőlt

A délelőtti 30 fokban mega-játszóterezést és ebéd helyetti hisztit követően, kisautóval a kezében kidőlt:

Hű meg ha

Hogy milyen újra "csak" két gyerekkel az élet? Egyfelől lényegesen könnyebbnek és csendesebbnek érzem a hétköznapokat, másrészről azt hiszem Áron és Bercus megneszelte, hogy felszabadult némi kapacitás, és minden erejükkel arra törekszenek, hogy betöltsék Boldi helyét. Áronom imádnivaló, csak újabban nagyon nehezen kezelhető, de mit várjon az ember a dackorszakban, NEMdebár?! Ma pl. pizsamában mentünk játszótérre, mert nem volt hajlandó rendes gatyót húzni, én pedig meguntam a huzavonát. Bármilyen ördögfi, a szövege mindenért kárpótol. Bercuskám a leganyásabb a három közül, pánikrohamot kap, ha látószögön kívülre kerülök, az idegenekre csak a karomból mosolyog, de ez is így van rendjén. A hozzátáplálás rögös útjain néha úgy tűnik, hátrafelé ballagunk, még mindig majdnem kizárólag anyatejen tengődik, bár némi banán és Sinlac álcába bújtatott tökfőzeléket ma lenyomtunk. Bercinek újabban állandóan kilóg a nyelve a szájából, képtelenség csukott szájjal fotót készíteni róla, attól félek, hogy le fog barnulni a nyelve ebben a nagy napsütésben. Ami megnehezíti 2-3 hete az életünket az az, hogy Bercus nem csak hogy 3szor sír fel éjszaka és szopizik, hanem hajnali fél5nél nem alszik tovább. Áron fél6kor ébred, ez nem lenne gond, de a fél5 az még nekem is meredek.

Visszatérve a kétgyerekes nosztalgiához: az a legnagyobb könnyebbség, hogy a napnak hamarabb van vége, mivel fél8-8 tájban elalszik az aprónép (és bagoly Boldizsár nem húzza el az estét), ill. a délután nem annyira zsibbasztó, ha "csak" két gyereket felügyel az ember, érzésem szerint "átláthatóbbak" a napok, hiányoznak a "hol áll a fejem?" kirohanások.

Szóval egyszerűbb minden, de azért hű meg ha.

"Apa, ne zavarj!"

Berci és a homok

Bercust ma a játszótéren belehelyeztem a nagy homokozó közepibe. A kezdeti bizonytalanságot követően élvezte az újdonságot, és azonnal összehaverkodott a 2 héttel idősebb Hangával, nagyon édesen elmolyoltak.

Beszélgetek Áronnal

- Apa! Szeretnék hányni a szőnyegre!
- Áronom, hányingered van?
- Hát, kettő.

Törökök

Érkezett két kép a száműzetésből. Szegény gyereket megkülönböztető ólommellényben kínozzák a jeges vízben.

Vágta

Miután fél vödörnyi homokot poroltam ki Áron hajából a játszóterezést követően, megfogant bennem a gondolat, hogy nyáriasabbra kéne venni a frizuránkat. 4 órára foglaltam is helyet Árcsinak a közeli fodrászatban. Mikor megérkeztünk, Timi, a fodrász rögtön mondta, hogy Berci haját is meg kéne igazítani, mert rálóg a fülére és egy kis vágás csak erősítené. Mire megnyiratkozott a két fiú, beesett Apa is, akit megkértem, hogy fogja meg Bercust, mert ha már itt vagyunk, és Timi pont ráér még negyed órára, én is beülök a székbe, mert régóta vágyakozom már rövid hajra, majd VP ült a helyembe, mert neki sem ártott. Szegény Timi csak vágta és vágta.

Megújult külsővel látogattuk meg Dédit, akinél szintén ma járt a fodrász. Ez valami családi nyavalya???

Satyakok

Mivel ma Bercus hajnali fél5kor ébredt, és Áron is csak negyed hatig húzta, fél7kor már vágyakoztunk a játszótérre. A játszótéren a kedvencem, mikor Áron és Berci egymás mellett hintáznak. Ilyenkor össze-vissza rötyögnek, kalimpálnak, csapkodnak, ökörködnek. A mai figura a "sapka a szájban" lengedezés volt.

Csongi és Ákos zsúrja

Szombaton zsúrba mentünk Boldi egyik legjobb cimborájához, Csongihoz. Mivel Bobek hajnalban elrepült, nélküle köszöntöttük fel Csongit és Ákost, és csak négyen élveztük a remek kis összejövetelt. A gyerekek bandáztak, csoportosan vonultak a kertben fel s alá... A nagykorúaknak elég volt a padon ülve navigálni az aprónépet. Ettünk jó sok minipogácsát, ittunk málnaszörpöt, mi kellene még ennél több egy tökéletes délutánhoz?!

Papa Meiland

Sanyi nagypapa igazi rózsanagyhatalom. Tavasztól az első fagyokig folyamatosan virágzik a kertje, és a legtöbb rózsabimbó miután kinyílik, kislabda méreteket ölt, úgyhogy veszélyes nagy csokorral az asztal közepére helyezni, mert hamar kinövi a nappalit. Kedvenc fajtám a Papa Meiland, ami egy "bódító illatú, bársonyos sötétbordó virágú, elegáns rózsa", és nem csak a lexikon szerint. Tegnap délután kaptam virágot a kertből, köztük egy gyönyörű szál Papa Meilanddal. Mára kinyílt, és két szárítónyi mosott ruha illatát utasítja maga mögé. Egyszerűen lenyűgöző. Áron mondta is tegnap Nagypapának a búcsúzkodáskor:

-Köszönjük az illatot!

Gimiből

Már-már hagyománynak nevezhető, hogy mikor gyerekem születik, meghívom a gimnazista barátnőimet, és megmutatom az "új termést". Bercinél ez váratott magára 9 hónapot, igaz külön-külön már látták, csak így egyben nem csodálta még ennyi nő!

Andi épp pénteken "ünnepelte" az XXX. szülinapját, remélem sikerült átlendítenünk a mélyponton. Epres túrótortával vártuk, amin csak szolidan utaltam "A korra". Már csak hárman vagyunk 30 alatt: Kati, Cili és én, de lesz ez még így se!

A fiúk először lefagytak, Áron szajkózta, hogy "mama fogd a kezem!", Berci meg üvöltött, ha egy méternél távolabbra kerültem tőle. Aztán idővel hozzászoktak a háremhez, és a végén jól megjátszatták a lányokat.

Nézzük csak azt a túrótortát közelebbről:
Ha minden egyes fázist magunk készítünk, akkor hosszadalmas, ha viszont készen veszünk linzertésztát és piskótát, akkor hamar megvan. Először megsütjük a linzertészát, majd tortaforma méretűvé vágjuk, és a kapcsos forma aljába helyezzük. Megkenjük felmelegített baracklekvárral, majd rárakjuk a félbevágott piskótalap egyik felét, újabb adag lekvár, aztán eperdarabok. Erre jön a túrókrém: fél kiló túró, 3 tojás sárgája, vaníliás cukor + ízlés szerint cukor, citrom héja, kis doboz tejszín habbá verve, zselatin. A túrókrémre kerül a piskóta másik fele. Érdemes egy éjszakát állni hagyni. Másnap óvatosan körbevágom a forma mentén, majd kinyitom a kapcsot, aztán jöhet a díszítés. A tetejét megporcukrozom és epreket ültetek rá, az oldalán lévő túrókrémbe félbe vágott epreket nyomok.

Antalya

Szombat hajnalban Boldi elutazott Namuval és Nagyvadival Törökországba, hogy sanyarú gyermekkorának egy újabb borzasztó hetét szenvedje el szegény kölök!
Mikor búcsúzkodtunk egymástól, Boldi Áronhoz fordult:
- Áron, most nem fogsz látni engem, huzamosabb ideig!
Bizony hiányzik ez a Bobek, keresi is Árcsi mindenütt.

Zöldség

"Anya! Nézd, milyen nagyon zöld lettem!"

Csirke bontogatja a szárnyait

Az utóbbi napokban Áront megszállta a dackorszak, eluralkodott rajta a "minden az enyém" életérzés. Namu nem pszichologizálta túl a jelenséget, és egyszerűen csak annyit mondott, hogy Árcsi rossz lett mint az ördög. Nézzünk egy-két mai termést: eltörte Berci babatornáztató állványát; kiszakította a helyéről a mosogatógépet; gyümölcssalival dobálta meg a konyhaszekrényt, 1 mp-re fordultam el ebéd közben, s mire visszanéztem az etetőszékének tálcáján állt, és már ugrott is, úgy kaptam el a levegőben; wc-ben nyúlkált vagy nyolcszor, és bármilyen játék is került Bercus kezébe, Áron visítással jelezte, hogy rossz helyen van ... Délután hozzábújva aludtam fél órát, olyan nyugis volt minden.

Aszály

Áron napok óta száraz pelussal ébred, és a wc-be pisil reggel. Napközben is többször levesszük az alig nedves pelust és tapsvihartól, ugrándozó szülőktől ölelve célzunk bele a habokba. Lehet, hogy idén nyáron már fürdőgatyában mutogatjuk idomainkat?

Elismerés

Ma reggel Berci hatalmas tekintélyre tett szert bátyuskái szemében. Iszonyatos bömbölés hallatszott a nappali felől, az az "azonnal rohanj oda, de már úgyis túl késő" típusú. Berci hanyatt fekve a földön, üvölt, Boldi és Áron állnak felette és csillogó szemmel mondogatják:

-Ezt nevezem Berci! Milyen hatalmas esés, kétszer is megpördültél, de nagyon ügyesen estél, fantasztikusan csináltad! Micsoda esés!!!

Többször is szóba hozták ma reggel, hogy Berci milyen hatalmasat és látványosat zakózott (valószínűleg a fiúk foteljéből, ahova felmászott), és közben olyan büszkék voltak az öcsire.

Önálló

Kedden délután megszólalt a kaputelefon, de mire bekecmeregtem a teraszról, ahol éppen az idei paradicsompalántákat ültettem, már késő volt. Spuri vissza a teraszra, ahonnan láttam, hogy a szomszéd házból a 9 éves Dani áll előttünk. Lekiáltottam, hogy ő csöngetett-e. Mondta, hogy szeretné lehívni Boldit focizni. Megbeszéltük, hogy leengedem Bobekot, de ha megunták, vagy Daninak haza kell mennie, kísérje vissza Boldit, és üsse be a kapukódot, amit majd Bobek elárul. Boldi azonnal rohant, egyedül felhúzta a cipőjét, és fél perc múlva már lent is volt Daninál.

Én titkon lestem őket a teraszról, édesen ücsörögtek egy ideig egy bokor tövében, és tépkedték a füvet, hosszasan beszélgettek, aztán a diófák között passzolgattak. 40 perc múlva Dani hazakísérte Boldit, aki az ajtó előtt levetette a cipőjét, kijött köszönni a teraszra, és visszatért a félbehagyott vonatozáshoz. Olyan nagy lépésnek éreztem mindezt, és fantasztikus, hogy Boldiban 5 évesen meg lehet bízni annyira, hogy ezt megtehesse.

Tanúsíthatom, hogy igen-igen

Szombaton Sztike férjhez ment, melyből adódóan Csaba megnősült, én pedig tanúskodtam Sztike oldalán. Jó előre megmondtam Sztike, hogy kár volt izgulni, ugye? Az utolsó fodorig minden a legnagyobb rendben volt!!! A magam részéről annyit adtam hozzá a tökéletes esküvőhöz, hogy előző este üres papíron gyakoroltam a nevem, és nem vétetettem, mikor élesben ment! Bravúros!

Mikor a polgári és a templomi szertartás között hazaugrottam szoptatni, annyit röhögtem a gyerekeken, akiken látszott, hogy méricskélik az "új anyut". (Hol a megszokott, kócos lófarok, kialvatlan szemek, kopott gatyó?) Áron még a játszótéren is mesélte, hogy anyának új a haja, van benne virág is.

Sztikével és Zsuzsival gimi óta vagyunk jó barátnők, ill. legjobbak, és mint az a blogból is jól tükröződik, viszonylag sűrűn találkozunk. Viszont Angit nem láttam már 10 éve!

Szitke és Csabi! Örökké és nagyon boldogan...........

ui.: Begörcsölt a pusziló-izmotok a gartulációk végére???? (A saját esküvőm után egy órát maszíroztam az arcomat.)