Kedden délután megszólalt a kaputelefon, de mire bekecmeregtem a teraszról, ahol éppen az idei paradicsompalántákat ültettem, már késő volt. Spuri vissza a teraszra, ahonnan láttam, hogy a szomszéd házból a 9 éves Dani áll előttünk. Lekiáltottam, hogy ő csöngetett-e. Mondta, hogy szeretné lehívni Boldit focizni. Megbeszéltük, hogy leengedem Bobekot, de ha megunták, vagy Daninak haza kell mennie, kísérje vissza Boldit, és üsse be a kapukódot, amit majd Bobek elárul. Boldi azonnal rohant, egyedül felhúzta a cipőjét, és fél perc múlva már lent is volt Daninál.
Én titkon lestem őket a teraszról, édesen ücsörögtek egy ideig egy bokor tövében, és tépkedték a füvet, hosszasan beszélgettek, aztán a diófák között passzolgattak. 40 perc múlva Dani hazakísérte Boldit, aki az ajtó előtt levetette a cipőjét, kijött köszönni a teraszra, és visszatért a félbehagyott vonatozáshoz. Olyan nagy lépésnek éreztem mindezt, és fantasztikus, hogy Boldiban 5 évesen meg lehet bízni annyira, hogy ezt megtehesse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése