Egy kis tavasz

Mára kinyílt Boldi névnapi virága, az egész lakás illatozik tőle.

Hányattatásaink

Tegnap délután hívott az oviból Saci, hogy Áron rosszul van, lázas és hányt. 2 napot bírt a közösségben, harmadnapra kidőlt. Nem tudom, mit csinálunk rosszul. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, vitamint eszünk, "zöldebb" helyen lakunk, télen az ovin/sulin kívül nem járunk "forgalmasabb helyeken", nem küldöm betegen a gyerekeket sehova, hetekig ápolom, többször megmutatom orvosnak, takarítok, fertőtlenítek...

Hétfőn azt éreztem, hogy kimerült aksimat újból rákapcsoltam a töltőre, Berci hisztijeivel együtt is olyan laza volt a hét eleje, vidám és könnyed.

Zsuzsival hónapok óta tervezzük a találkozást, ami már nagyon járna nekünk, de a szumma 5 gyerek közül egy mindig keresztbe húzza a számításainkat, jelen esetben Áronom. Így Zsuzsival újból elhalasztottuk a mára tervezett közös ebédet, megcéloztuk a jövő csütörtököt, hátha.

Tegnap 6-ra testületileg hivatalosak voltunk Ili szülinapjára, ahova így csak egy küldöttséget tudtunk delegálni(, de legalább azt sikerült). Olyan kiszámíthatatlan mindig minden, vagy csak én vagyok telhetetlen, hogy délelőtt szeretném már előre látni a délutáni programomat???

Árcsi tegnap elég ramatyul volt, sokat hányt, hőemelkedése volt/van.

Elviekben (már nem merek másként fogalmazni) holnap visszük Bercit a Kardiológiai Intézetbe, remélem addig nem kapja meg Árontól az újabb kórt.

Esküszöm, már nagyon várom a tél zordabbik arcát, sok hóval és jéggel, mert ahogy a hírekben is hallható, még az őszi vírusok sem fagytak ki a levegőből, együtt, egymást erősítve támadnak a téli baktériumokkal, és akkor az influenzaszezon még el sem kezdődött.

ui.: Az óvónénik ismét nagyot alkottak kedvességükkel, szeretetükkel, odafigyelésükkel, örök hálánk érte!

Végem...

Árcsi tegnap este feltette a koronát eddigi bókjaira. Olyat mondott, hogy még ma reggel is könnyeztem:

-Ha veszekedsz velem, én akkor megölellek és szeretlek. Meg hogyha ideges vagy, és nem akarsz senkihez sem hozzábújni, én akkor is szeretlek. Én addig szeretlek, ameddig meg nem halok.... meg te se.

Boldizsár, jan.06.

Pénteken volt Boldizsár névnapja. Tisztán emlékszem, mikor 8 évvel ezelőtt, egy angol óra után ballagtam hazafelé az egyetemről, pocakomban Boldival, akiről akkor még nem is tudtuk, hogy nem Janka lesz. A lánynévben biztosak voltunk VP-vel, míg a fiúnevekkel kapcsolatban sokat vaciláltunk, nem találtunk közös nevezőt.... ... és akkor ott a belvárosban bandukolva, eszembe jutott a név, "Boldizsár", "Boldizsár-Boldizsár-Boldizsár", de szerettem, s szeretem azóta is kimondani ezt a nevet.

Boldi névnapjára szerettem volna összerántani a családot egy koccintásra, de mivel 2/3-os többséggel nem értek rá, ejtettem a kezdeményezést.

A hétvégén VP Siófokon wellness-elt, bocsánat "csapatépített" a meleg vizes medencében, de Namu bevállalta Bercust, így nem maradtam egyedül Hárommal. Boldinak és Árcsinak megígértem egy ünnepi társasjáték-éjszakát, kifulladásig. Boldi fél kettőkor hazajött a suliból, és gyakorlatilag egy pizza-szünetet leszámítva este 9-ig társasoztunk, mindennel játszottunk, amire az ünnepelt vágyott: UNO, Cosari, Catan, Kuala, Kincsbúvár, Inkák kincse, csocsó, rugós foci, lézer tenisz...

Végül hullafáradtan megnéztük a "Cin-cin lovagot", ami bár gyönyörű és bölcs mese, nem vagyok meggyőződve arról, hogy 8 éves kor alatt "emészthető".

Boldizsár ki van fordulva magából mostanában, szerintem elfáradt az ünnepek alatt, újból tikkel, rengeteget hisztizik, ellenkezik, pedig ez nem volt rá jellemző, látom, hogy szenved valamitől. Tényleg egész másként viselkedik, mint amúgy általában. A névnapi társasozást végigpityeregte, képtelen volt veszteni, dührohamot kapott, ha más adott körben szerencsésebb volt nála, mindent feladott már az elején, nem lehetett vele szót érteni. Annyira sajnáltam. Ez nem ő, ill. ez is ő, de valami baja van. Mondtam is neki este az ágyban, hogy olyanok voltunk, mint egy nyári vihar: Boldi a zápor, Árcsi a villám, én meg a mennydörgés. Ezen jót nevettek, és még elalvás előtt sikerült mosolyogva túllépnünk az egyébként ünnepinek tervezett délutánon.

A tikkelés tapasztalataink szerint akkor szokott felerősödni, ha szorong vagy ha fáradt. Most igyekszünk mindkét lehetőséget minimalizálni. VP ma beszél Boldi tanítóival, hogy mit látnak az iskolában. Azon is elgondolkodtunk, hogy a heti egy úszás, két judo, egy sakk, két foci különórákból lejjebb veszünk a második félévben, nem hiába figyelmeztettek minket az első szülőin, hogy kezdetben nuku különóra, elég megterhelő egy elsősnek pusztán a suli (főleg, hogy 4-ig tart)! Ezeket a + elfoglaltságokat Boldi választotta, de ma is mondta, hogy nem akar judora menni, inkább játszana itthon, így valószínűleg a több nyugis és otthon töltött szabadidő lesz a kulcs a kiegyensúlyozott gyermeklét felé.

Nagyon szeretgetem és odafigyelek rá, igyekszem a legnagyobb türelemmel terelgetni, és hiszem, hogy együtt újra megtaláljuk majd a harmóniát.

Vallomás

Árcsi az Ödipális-konfliktus közepén tart, s ennek megfelelően elképesztő erőbedobással szeret, sőt a maga módján szerelmes belém, s ontja a bókokat.

-Annyira imádlak, hogy nem tudok leszokni rólad!- ölelt meg tegnap.

Minden a régi

4 hetes kényszerpihenő után, ma Árcsi újból elment oviba. Leírhatatlanul könnyebb az élet egy egészséges gyerekkel (s nem két beteggel), süt a nap, mindenre van időm és szabad kezem, nem rekedek be délelőtt, nem vagyok hullafáradt délután. Fölös energiáimat egy kis spejztakarítással fogom levezetni.

2012-re hangolva

2011-et a szokásos, jól bejáratott baráti körben búcsúztattuk, pohár nem maradt szárazon!

BUÉK!

S bár 2012-re nem sok jót jósolnak az "okosok", állunk elibe.

Boldi

Ki az?

32es a lába, 128as ruhákat hord, 26 kiló (pedig látszatra nagyon vézna), 5-6 almát eszik uzsonnára (nem elírás), 3/4 pizzát vacsira.

Már sajnálom rá a karaktert.....

Miről másról lenne szó, mint az állandó betegeskedésünkről...

A karácsonyt 3 beteg gyerekkel vártuk, Szilveszterkor már csak Áronnak volt 39 fokos láza....

Árcsi 4 hete nem volt oviban, és elképzelni sem tudom, honnan ez a sok takony (a porszívónk motorja felmondta a szolgálatot, mikor Árcsi orrát szívtuk)...

Berci kicsit taknyos, de egész szalonképes lett az Újévre, Boldi csak fáradt, de más baja nincs.

+Jövő pénteken szerelik fel Bercire a 24 órás szívvizsgáló kütyüt, lehet drukkolni, mert nem mindegy a végeredmény...

Emariék

A két ünnep között több vendégségben is jártunk, de nem mindenhova sikerült magunkkal vinnünk a kis canont...

Emariéknál 30-án voltunk hivatalosak, mi Vargák meg a Gálok. Magdi fergeteges dalbetétekkel tűzdelt balett előadást táncolt a közönség lábai elé, nem sajnálva tőlünk a többszöri ráadást sem. Misi a nyári pólyás mivoltát kisember fizimiskára cserélte, én teljesen elolvadtam Tőle, és igen, Magdi jelenléte is újra abba az irányba mozdított, hogy talán lesz itt még egy negyedik is (hátha lány, hátha...).

A házigazda Domi és Flóri egyre bővülő fiús gépparkjukba kalauzoltak bennünket, és hősiesen viselték a másik játszanak az enyémmel örök kicseszést. Nagyon jó volt Emariéknál, Jenő az óvóbácsi szerepből csak annyi időre billent ki, míg újra töltötte a kiürült poharakat. Jövő hétvégén revansot veszünk, csak az egészség meglegyen!

B-terv

Egy karácsonyi vendégeskedés után, este 9kor autókáztunk hazafelé családilag. Csillagos égbolt, a város fényei, karácsonyi hangulat....
Áronom álmosan merengett kifelé az ablakon, majd megszólalt:

-Ha nem talál meg a szerelmével senki, tűzoltó leszek!

Love

-Úgy szeretlek, hogy majd megáll a szívem. - udvarolgatott ma Árcsi.

Dec. 25. du.

Hosszú évek szokását folytattuk idén is, mikor 25-én délután összegyűlt a tágabb család keménymagja Hidegkúton, Gáboréknál. 4 generáció egy helyen, ez sosem rossz buli!

Lazac

Nagyvadi egyik barátjától kapott egy saját pácolású/érlelésű lazac darabot, hozzá illő borral karácsonyi ajándék gyanánt. Ízre és fizimiskára is elképesztő volt a halacska, nem sokáig állt becsomagolva a hűtőben, reggeli után csak erről beszéltünk, egészen Namu vadas ebédjéig...
Büszke vagyok magamra, mivel a családból egyedüliként sikerült megfejtenem a szélén látható piros pozsga rejtélyét: reszelt céklával pácolták. Azt gondolom ez 100 pontos ajándék, és amint kikönyörgöm a titkos receptet, letesztelem és átszivárogtatom ide. Becs szó.

Boldog karácsony

Egy őrült rohanás volt az utolsó hét, de azért a karácsony idén sem maradt el. 23-án még elvittük orvoshoz és fodrászhoz a gyerekeket, de 24-dikétől január 2-ig a Nagyvadiéknál bandázott a család, szigorúan "offline" üzemmódban, nagy-nagy szeretetben.

Az igazi ünnep a vacsora utáni beszélgetéssel köszöntött be és kitartott egészen januárig.

A gyerekek ajándékmennyiségét most sem túloztuk el, így a szünet alatt sikerült minden új társast kipróbálnunk.

Jó volt együtt ünnepelni a nagy- dédszülőkkel, tesókkal, unokatesókkal, nagybácsikkal, nagynénikkel, minden este borozgatni, reggel együtt ébredni.

A szokásos menü most is nehéz próbatétel elé állította a fogyókúrázókat, amit annak rendje és módja szerint el is buktunk, de jól esett.

Boldog karácsonyt!