Mivel a fővárosban semmi érdemleges nem volt várható a hosszú hétvégén, nagycsaládilag úgy döntöttünk, hogy dél-Csehország gyöngyszemében leszünk muslinca, azaz meglátogatjuk Cesky Krumlovot. Nekünk ez volt a harmadik alkalom, és úgy néz ki, hogy nem az utolsó.
Először hét éve voltunk, szintén nagy családdal, de akkor még egy generáció hiányzott alulról. Az apropót az adta, hogy Dóri egyik nagybátyja forgatta a Koffer c. tévés utazós műsort, és miután kétszer körbejárta a világot és eljutott a legállatabb helyekre, feljött és azt mondta: "Gyerekek, Krumlovba el kell jönnötök!"
Másodszor Dórival kettesben mentünk, nászút céljából, amit sikeresen abszolváltunk, bár azóta is meséli Dóri mindenkinek a sztorit, ami velünk esett meg.
De most ez itt a harmadik út története. Indultunk pénteken kora reggel. Előtte való nap még vettem egy GPS-t olcsóér', okosba, hogy majd jó lesz az útra (jó is lett). Feltáraztuk a gyerekeket, vettünk autópályamatricát, lepasszoltuk Bobeket a nagyszülők autójába és nekilendültünk. Az út első 420 km-e a dögunalom, Budapest-Bécs-Linz autópálya, meg is haltunk volna, ha nem kell tízszer egymás után meghallgatni a Sekszpivilemet (
Cseh Tamás-Dal a ravaszdi SW-ről), majd miután sikerült erről Áront letéríteni (kívülről fújja a szöveget), az út hátralevő részén a Dzsungel könyvét hallgattuk, abból is leginkább a "Folang istenét" (Nyitány). Útközben egy megállás kávéra és rohangálásra, aztán tovább. Linz után hirtelen északra kell kanyarodni, és kb 75 km-rel később beérkezünk Krumlovba. Időközben hol a Moldva jobb, hol a bal partján haladtunk, de nézelődni a vezetőülésből nem nagyon lehet.
Krumlov pont olyan, mint amilyennek 6 évvel ezelőtt otthagytuk. Van neki egy fantasztikus óvárosa, rengeteg kocsmával, hangulatos régi épülettel és itt van Csehország második legnagyobb vára, óriási parkkal és egy ma is működőképes barokk színházzal (eredeti díszletek). Az óvárostól két perc sétára, a Moldva partján áll az Eggenberg sörgyár, ami ma is hagyományos módon, kádakban erjeszti a sört, mellette pedig 15 méterre a hivatalos sörgyári talponálló a legdurvább helyi alkeszekkel, az utasaikat váró söröző buszsofőrökkel és persze velünk. Az első délután nagyobbik részét a talponállónál, a kisebbiket egy óvárosi sétával töltöttük el.
A vendéglátónk, Péter, korábban a prágai magyar intézet igazgatóhelyettese volt, mostanság fordít, cikkeket ír és ismerője a cseh népléleknek. Első este a belvárosi csavargás után a Banyatanyán (U báby) foglalt helyet, ahol a sült csülköt ajánlotta figyelmünkbe. A csülköt napokig főzik kis lángon, mielőtt a sütőbe kerülne, így a végeredmény egy kívül-belül omlós, zamatos puha csoda volt, amihez foghatót ritkán eszik az ember. Sajnos elfelejtettem lefotózni, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam a magam ura. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Zsolti sógor NEM bírt el a csülökkel, szégyenszemre meghagyta a felét. A csülökhöz toltuk a becherovkát módjával, a csapolt sört meg anélkül. A gyerekes anyák és a nagyszülők hamar elmentek aludni, így végül négyesben maradtunk Zsolti sógorral, Péterrel és barátnőjével Eszterrel. (Az esti vacsorán a felnőtt fiúk 75%-a volt Péter, a lányok 50%-a Eszter). Legurítottunk még néhány sört, és megtárgyaltuk a magyar és a cseh nép közötti különbségeket. A csehek Péter szerint nagyon kispolgárok, szabálykövetők, hihetetlen öniróniával megáldottak, és ennek köszönhetően nem lelkesednek soha semmiért olyan nagyon elborultan, de nem is zuhannak össze, ha valami nem úgy jön össze, ahogy kellene. Szóval az se véletlen, hogy itt született meg a Svejk, Bob és Bobek (....a munka nemesít), a
Spejbl és Hurvinek (Óh, atyám!), a Kisvakond, Rumcájsz. És az se véletlen, hogy a prágai tavasz után Dubceket nem végezték ki, így aztán még a rendszerváltozáskor is elő lehetett húzni és örülni neki. Most már évek óta elsők az egy főre jutó sörfogyasztásban és talán ezzel is összefüggésben lehet a lelkük. Sörtől nem nagyon lehet se sírva vigadni, se agresszívnak, se nagyon forradalmárnak lenni, mert a sör részint lelassít, részint idő kell a fogyasztásához, meg egy jó kocsma, tiszta mellékhelységgel.
A millecentenárium ünneplésének idején, a magyarok a Vencel téren felállítottak egy nagy standot, jó nagy molinóval, hogy "1100 éve Európában", a járókelők meg odamentek, nézelődtek, és nem nagyon értették, hogy mire is van az.
- Jó-jó, értjük, hogy ti is itt vagytok, mi is itt voltunk, de ezen kívül mit akartok mondani? Ja, hogy ezt? Nem iszunk inkább egy sört?
Szóval úgy néz ki, hogy a csehek tudnak valamit. Újabb bizonyíték erre, hogy a nagyon jó söreik, meg a kiskocsmai étlapjuk árai is rendesen az itthoni alatt vannak. Dórival meg a gyerekekkel beültünk a legcsehebb kisvendéglőbe délben, ettünk két levest, egy rántott hús sült krumplit, egy knédlis-szaftos húsos-káposztás helyit, ittunk egy sört és három üdítőt és jattal fizettünk 3500 Ft-ot. Csak érdekességként említem, hogy a Tescoban a Staropramen 10Ck, a Pilsner Urquell meg 12 Ck, ami tízzel szorozva még mindig alatta van az akciós Soproni Ászoknak (149 Ft) és ez legalább is paranormális, ha nem ab! A krumlovi Eggenberg, meg 7 Ck, plusz az üvegbetét 3, még mindig simán veri a hazai kínálatot. A sörök azért mégiscsak csapolva a legjobbak és ezt a rövidnek bizonyult hosszú hétvégén leellenőriztük néhányszor. Késő este az U bábyban elszabadultak az indulatok: a tulajdonosnő és asztaltársasága egy gyors karaoke-showt rendezett egy darab számítógéppel és két mikrofonnal. Innentől beszéljenek a képek...
*A címben szereplő KrumLove Kocsis Péter barátunk találmánya, tőle vettem kölcsön
