VP alább írt arról, hogy Krumlovban töltöttük a nászutunkat, akkor már visszatérő vendégként, ami többek között (a kötelező látnivalókon túl) azt jelentette, hogy tudtuk hol és mit kell enni-inni. Rutinosan nászutunk első napján a város legfelkapottabb kocsmájában lefoglaltunk egy asztalt a búcsúvacsira (ide csak jó előre bejelentkezve van esély bejutni).
Az utolsó nap reggelén megreggeliztünk, és megfogadtuk, hogy vacsoráig egy falatot sem, mert ott teljesítenünk kell! Ebéd környékén a sok sétálásnak hála már erősen vágyakoztunk a vacsoránkra, ami oly messze volt még! Gondoltuk, egy kis sörtől nem lehet még nagy baj! Beültünk az egyik kisvendéglőbe, ahol rendelésünket félreértelmezvén kihoztak nekünk két kör rövidet és 2 nagy korsó sört. A szomszédos asztalnál ülő német házaspár elismerően mosolygott felénk....
Megittuk! Mire kiértünk az utcára, éreztük, hogy most már pláne nem bírjuk ki a vacsiig, így engedélyeztünk magunknak egy kis sültkrumplit, persze arra meg inni kell....
Megittuk! Mire kiértünk az utcára, éreztük, hogy most már pláne nem bírjuk ki a vacsiig, így engedélyeztünk magunknak egy kis sültkrumplit, persze arra meg inni kell....
Vacsora előtt másfél órával úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk és rendbe szedjük a szervezetünket, mert ez így nem fog működni. A szállodában természetesen 5 perc alatt elaludtunk, és 3/4 7kor riadtam fel. Mivel 7re volt a foglalás, azonnal ébresztettem VP-t, hogy futnunk kell, mert 10 percnél tovább nem tartják az asztalt. VP kikelt az ágyból, és bamba fejjel próbálta összeszedni magát. Éreztem, hogy át kell vennem az irányítást, és kézen fogva húztam az utcán VP-t a vacsoránk felé. Ő egyszer csak megállt, rámnézett és megkérdezte:
-Na jó, de a Dóri hol van?
A leves után sikerült tisztáznunk a dolgokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése