Csülök, körettel

Továbbra is csak az események után kullog a szerkesztőség.

Szombaton míg Dóri és Berci a kórházban pihenték ki fáradalmaikat és készültek a másnapi hazajövetelre, addig a többiek, Namu, Nagyvadász és a három Vargákok kimentünk Bogdányba a szokásos fűnyírásra.

Mivel későn indultunk - a délelőtti látogatás és a piacozás miatt -, ezért kénytelenek voltunk megállni a Forgó nevű vendéglátóipari egységnél egy könnyű ebédre. Ez nem sikerült, ugyanis a grillterasz is üzemelt, így a bogdányi húsleves gazdagon ill. ököruszály-leves után egy könnyűnek nem mondható grillezett csülökkel (vp) és egy fél grillkacsával (Nv) birkóztunk, kellően megalapozva ezzel a kedvet a fűnyíráshoz. (A csülök isteni volt, vajpuha hús, a rezgős hájrészek aránya tökéletes volt, a pirosra sült bőrrész ropogós, a fűszerek frissek, nem holmi szárítottak, és az egész csülök zamatosan fűszerezett volt. Akarok enni megint, most. Azt hiszem a kacsa is finom volt, mert míg én a csülökkel barátkoztam, addig a kacsa is elfogyott. )
Boldi és Áron is szépen termeltek, főleg rántott húst és sült krumplit, de Áron nem vetette meg a rizst sem, ami Namu körete volt a rántott halhoz.

A gasztronómiai kéjutazást követően jött a feketeleves, először még a vendéglőben tejjel cukorral, aztán meg a fűnyírók végeinél.

A végére elfáradtunk, de megérte.

Peca

Egy korábbi tartozást törlesztünk most: Bobek Nagyvadásszal és Namuval elment pecázni, pardon horgászni, és 9:6 arányban legyőzte a tanítvány a mestert. A halakat kivétel nélkül visszaeresztették a vízbe, részint sportszerűségi, részint praktikus okokból.

Áron vásárol

Mostanában Áron is egyre gyakrabban jár közértezni Namuval, így ő is kezd a pénztáros nénik kedvence lenni. Bolditól eltanulta azt is, hogy a vásárláshoz jár egy kifli, amit menet közben lehet majszolni és a pénztárnál be kell mutatni. S miután a szókincse is egyre bővül, az alábbi mondattal nyújtotta oda a kiflit a pénztárban.

- Néni kifli adom kapbe!

Napfürdő

Ma délután Dóri kiült napozni egy kicsit a teraszra. Szó mi szó van még rajta némi felesleg:

Berci 20 órás bemutatkozópartyja

Miután Boldi megbeszélte Dórival telefonon és velem személyesen, hogy "Berci már kiszülte magát", péntek délután jöhetett a személyes mustra. Berci baba átment a vizsgán, jöhet haza tesónak, de első körben Boldi csak egy nagy zsák nápolyival tért vissza a Zöldkőbe.
Dóri láthatóan örült a "régebbi" gyereknek, és bár Áron is hiányzik neki, Oborzil még túl kicsi egy kórházi látogatás utáni "újra-elszakadáshoz", Dóri pedig túl hormonális...

Újabb szavak

Áron megtanulta, hogy a felmosott konyhapadló "csúszik", a sütő "forró", az ablakon "légy" zümmög, este "párnára" rakjuk a fejünket.

CTG 10., fiú 3., Berci 1.

Szóval az úgy volt, hogy ma ünnepeltük a 10. CTG-t. Bementünk a Barossba, de már odafele megsültünk az autóban, köszönhetően a kánikulának és a csőtörésnek, ami miatt lezárták a belváros egy részét, így boldog-boldogtalan, de főleg az utóbbiak mind a körúton probáltak araszolni. Egy óra alatt azért sikerült bejutni. CTG-n minden ok, utána vizsgálat, miszerint semmi változás, mehetünk haza. Hazaúton megálltunk ügyintézni a postánál, de a betervezett fagyizást Dóri már nem akarta, mert valami gyanúsat észlelt. Konkrétan, mintha némi magzatvíz szivárogna.

Na ezzel a kérdéskörrel elütöttünk 1-2 órát. Ica szerint (szülésznőnk) nem az, de ha az is akkor sem kell rohanni, csak ha a fájások rendszeressé válnak és erősödnek. Azok meg szépen lassan rendszereződtek, majd szépen lassan erősödtek is. Közben esteledett, úgyhogy segédkeztünk Bobek és Iron lefürdetésében, időnként fájási szünetet tartva, majd miután a fájások ötpercesek lettek az indulás mellett döntöttünk. Előtte azonban még Árcsit el kellett altatni a Kamm-kamm-kánonnal, amit a nevezett és Dóri együtt adnak elő az alvás előtt.

Végül 9-kor indultunk befelé, ezek a képek ekkor készültek (ide még jön majd két kép, de a szolgáltató bénázik, én meg már álmos vagyok, mert negyed3 van.)

Mikor beértünk a szokásos ügymenet, apa kint, anya bent adminisztrál, fájás jön. Fél 10 után már mind a ketten szülőszobán voltunk, Dóri egy nagy kényelmes ágyon, nekem meg csak egy kis fotel jutott, és befutott Ica is, aki rögtön igyekezett a protokoll szerint eljárni. Beöntés, borotválás infúzióbekötés lett volna a sorrend, de miután bekukkantott, közölte, hogy ezekre mind nem lesz idő, mert szülünk. Azt mondta, hogy 20 perc és megvagyunk. (Ekkor nem sejtette még Stirlitz, hogy 15 percet tévedni fog).

Berci feje búbja ekkor már látszódott is, de erről Dóri és a kamera lemaradt (az egyik el volt foglalva), majd az utolsó fájással együtt Dóri kinyomta Bercit.
Természetesen az ünnepélyes köldökzsinór-átvágás sem maradt el, de ezúttal ez csak másodikra sikerült, de nem szidtak meg. Dórit kezelésbe vette az ügyeletes doki és ismét bebizonyosodott, hogy a varrás fájdalmas dolog, ha az anyag, amit varrnak, az ember, annak is az érzékenyebb része.

Na de megérte, mert most itt van Berci, aki hivatalosan Varga Bernát Samu, született 2008. 08. 14-én csütörtökön 22 órakor, 3730 g-mal és 56 cm-rel. És hála Árcsinak, aki szorgos mellhasználóként elérte, hogy ne apadjon el a a mama teje, Berci 25 percesen jól belakmározott anyatejből.
Baba és mama mindketten jól vannak, apa nemkülönben.

Dóri és Ica már a szülés után

Boldog születésnapot Berci!

Ilyen pasival a világ végére elsétálnék!

Délután Árcsi Namuval indult sétálni, én meg itthonról irigykedtem, hogy Namunak milyen jó dolga van, bár Áron sem panaszkodott...

Szakértő közönség

Boldi betegsége alatt elég sokat nézi az olimpiai közvetítéseket és mostanra már sok szabályt ismer:
- A bíró nemengedte meg a braziloknak a kettes gólt, mert lesés is volt.

A nemzeti identitását viszont némileg még összezavarja a 10-es számú brazil focimez, ami pizsamaként funkcionál:
- Anya, én brazil vagyok?

A sportágakat is egyre jobban felismeri:
-Mikor lesz megint kézilabda, de vízben?

Áron is képben van már. Ha focit lát a tv-ben, akkor felemeli a két kezét és kiabál:
- nyulnyul, góól

Boldi nem gyógyul

Még a mai éjszakánk is vizes törülközők közt telt, mivel az antibiotikum + lázcsillapítók ellenére 39,6-ot mértünk. Boldi láztalan állapotában persze nem érti, hogy miért kell ágyban maradnia, én meg sajnálom, amikor erőteljesebben rászólunk, hogy enyje-benyje miért is akarsz futkorászni a lakásban, hiszen csak 5 napja fekszel és gyerekből vagy...

A "minden rosszban van egy kis jó" egyébként működésképtelen gondolat ez esetben rendelkezik némi igazságmagvval: ez a betegesdi kiváló alkalmat teremt a nagy családi társasjátékozásokhoz, melyekben Boldi egyre többször hősiesen viseli a veszteséget is.

Az éntudat fejlődésének egyik nagy állomásán

tart Áron. Kicsit korai ez a fázis a tudós szakirodalmak által meghatározott időponthoz képest, de én ettől még büszkébbnek érzem magam.
Reggel átpisilt bodyval ébredt, és kérdeztem tőle, hogy "ki fog átöltözni, és felvenni egy aranyos macis pólót???".
Erre ő:
-ÉN.
Pedig beértem volna egy "babával", sőt akkor sem haragudtam volna meg, ha nem válaszol...
5 perc múlva feltettem a következő "kié ez a szép csíkos gatya??" kérdést, mire a válasz:
-ENYÉM!
Áronom, te dagadsz az éntudattól!!!!!! Lesz ebből jó kis dackorszakunk!!!!!!!!!

Zsuzsi spontán látogatása

a legjobbkor jött!!! Dacolva baktériumoktól nyüzsgő lakásunkkal, Zsuzsó felugrott egy puszira, melyet nem csak tőlem kapott meg, hanem Áron is elhalmozta a "nénit" (Kriszti! Nem szabad féltékenykedni!!!). Jól esett a látogatás!!!!!!!!!

Újabb szívhang-figyelés

Ez volt a 9.! Nagyon jól érezheti magát Berci pocakomban, úgy látszik nem sieti el ezt a kibujósdit! Csütörtöktől már naponta kell CTG-re járnunk, ami félnapos elfoglaltságot jelent... Az elmúlt 3 hetemet egy kicsit "kötöttnek" érzem, alig mozdulok ki a lakásból, főleg mióta Bobek is szobafogságon van. Egyfelől nem vágyom túl nagy túrákra, mivel ott motoszkál a fejemben a "na akkor pont itt fog elfolyni a magzatvíz" képsor, valamint a "jósló fájásokat" is könnyebb hazai terepen viselni, másfelől viszont hiányzik a séta, játszótér, barátnők, ténykedés...
Mennyi lehet még hátra? Szeretném a karomban tartani, szagolgatni, bemutatni a tesóinak, de bármennyire is szűkös már a hely, jó szeretgetni a pocakomat, és fantáziálni a "milyen lehet"-ekről is??!!

Tüsző

Sajnos Boldi láza csütörtök hajnal óta nem csillapodik, 2-3 óránként megy 39 fölé, és ilyenkor csak a vizes borogatás segít, amit kis beteg hősünk beletörődve visel.

Ma reggel jobban körbenéztünk Boldi torkában, mert aggasztó ez a 4 napos forróság, és úgy láttuk, hogy a vírusos torokgyulladásból tüszős lett, így elkezdtük az antibiotikumot (nem nagy öröm...).

Áron eddig még nem kapta el (ilyenkor örülök leginkább, hogy még mindig szoptatom, hátha ez átsegíti az ilyen bacilusos ügyeken).

Tegnap este is úgy éreztem, hogy beindult a szülés, de szegény Bercinek megint leadtam a drótot, hogy légyszi várjunk ezzel még egy picit, ameddig Boldi is fogadóképes. És Berci vár, amiért olyan hálás vagyok.

Csak győzzük összegyűjteni!?!?!

Tudom-tudom, hogy nem is olyan régen írtam Áron nyelvi bravúrjairól, de mit tegyek, ha minden nap elképedek szótanulógépezetünk legújabb tudományain???!!!
Bizony, napi 10 új szó sem ritkaság nála, mindent elismétel, és aztán a legtöbbször a megfelelő helyen és időben egyedül is használja. A legújabbak közül: szőlő, adom, bocs, köszi, négy, tíz (ezt bujócska közben mondogatja), bácsi, autó, keki (keksz), apka (sapka), anni (Panni)......

Tegnap előtt Árcsi Esztivel és Pannival együtt levegőzött, és Panni babának hasfájós napja volt, így végigsírta az utat, amit az én kis Mimózám nehezen viselt lelkileg.
Tegnap séta közben ránézett Namura és megszólalt:
- "Etti, Anni baba" + elkezdett nyafizni, ahogy azt Pannus előtte való nap tette.

CTG 8. (talán az utolsó)

Jó szokásunkhoz híven péntek reggelünket a Baross utcában töltöttük. Amikor odaértem, rettenetesen megkeményedett a hasam, amit Ica, a szülésznőm rögtön észrevett, és mondta, hogy akkor meg is vizsgálna. Régebben megbeszéltük, hogy ha 2 ujjnyira nyitva van a méhszájam, akkor maradok, mert fél, hogy jövet-menet fog kiesni belőlem Berci. Én nem félek ettől, bízom a "mikor induljunk be a kórházba" ösztöneimben. A vizsgálatok alapján ebből hétvégén baba lesz (várjuk már 3 hete), de az is lehet, hogy még ma, mivel a 2 ujjnyi tágulást már elértem, csak Boldi itthon hever 39 fokos lázzal, torokgyulladással, én pedig szeretnék úgy szülni, hogy tudom, ő már jobban van. (Hallod Berci, légyszíves várj a sorodra....!!!)

VP persze teljesen kiakadt hazafelé, és előre rosszul van a kórházba vezető úttól (illetve sebességtől). Én viszont úgy érzem, nem kell megindítani egy természetes folyamatot puszta "odaérünk-e félszek" miatt, és Boldinak is kell, hogy egy napot (vagy felet) itthon simogassam a buksiját...

A CTG egyébként rendben zajlott, szívügyekben jók vagyunk!!!!

Mormoták

Ma reggel teljesen kipihentnek éreztem magam, de sejtettem, hogy akkor ez nem a szokásos 6-fél7 közötti ébredés. Igazam volt, az órámon fél 8, és körülöttem csend! Megijedtem, kipattantam az ágyból, és "körbenéztem a fiúkat". Apa hortyog mellettem (ez nem meglepő), Boldi a másik szobában aludt kiterülve, mozdulatlanul (ez már szokatlan), de a csúcsmeglepi az volt, hogy Áron negyed kilencig szundibált a kiságyban, amire még nem volt példa!
Boldit úgy kellett felébreszteni fél 10 után, és sajnos azonnal kiderült, hogy a nagy alvás oka egy újabb lázas betegség......

Mikor lesz már????

Boldi ma reggel türelmetlenül kérdezte:
- Mama! Miikor lesz már a szülinapom, névnapom, karácsonyom????

Boldig szülinapot Namu!!!!

Namu betöltötte, mi meg kitöltöttük, koccintottunk és megünnepeltük. Boldi és Nagyvadász gondoskodtak a tortáról, Esztiék az alkoholról, mi szendvicsekre neveztünk be, és este összegyűlt a csapat egy köszöntésre! Isten éltessen Namu!!!!!!!!!

Nyári délutánok

Már majdnem egy hete élvezzük a Nagyszülők vendégszeretetét. Azt hiszem szülésig maradunk, mert sokkal kényelmesebb és megnyugtatóbb, hogy éjjel bármikor elindulhatunk szülni, anélkül, hogy a két kintlévő bandita felügyeletéről gondoskodnunk kéne! (Kedves Nagyszülők, ha ezt olvassátok, akkor már külön nem is szólunk :-)))

Mostanában a délutánokat Namuék kertjében töltjük, és sosem vagyunk egyedül. Általában Boti jön át kosarazni, de sokszor Tal és Beni is csatlakozik az ovis csapathoz. Tegnap egész délután az utcán nyomultak a gyerekek autóval, biciklivel, görkorival, kismotorral, pedál nélküli biciklivel (runbike). Még Áronnak is kedve szottyant az autózáshoz. Ha éppen nem motorizálnak a skacok, akkor a kertben labdázunk. A kosárpalánkra öt találatig tartó büntetőpár- és tribajt szoktunk játszani, és már az is szép eredmény, hogy Boldi nem borul ki, ha éppen nem ő nyer. (ami igen ritka)



Áron is kiveszi a részét a kosarazásból,

de az ő pályája inkább a csúszda, amire már elég nagy biztonsággal megy föl.

CTG ki tudja hányadik???

Jó-jó, a blogból világosan nyomon követhető, hogy ez volt a 7.! Minden rendben, bár most nem volt olyan virgonc, mint amilyen szokott lenni, így elég egyenes lett a görbénk, de a fehérköpenyesek rábólintottak. CTG után megjártuk még az UH-ot, ahol azt állapították meg, hogy Berci kb. 3300 g lehet, minden végtagja ott van, ahova tippeltem, és elvileg van még egy hete. Az UH-os dokinéni személytelen volt és rideg, alig figyelt ránk, én az egész vizsgálatból nem láthattam semmit. Amikor Berci koponyája volt kukucska alatt, akkor felkiáltott az orvos, hogy "azonnal hívja fel nekem valaki Hídvégi doktor urat!", mi tagadás állatira megijedtem, hogy velünk van a zűr, de 2 perc múlva kiderült, hogy egy magánjellegű hívás nem várathatott magára...... Ez van......

Ké-szülődik

Szombat éjszaka majdnem elindultunk a kórházba, gyakorlatilag 3 órán keresztül fájt a hasam, igaz nem volt olyan "intenzív az élmény", de összetéveszthetetlenül (ez sem a legrövidebb magyar szavak közül való???!!!!) szülősen fájó pocak volt...
Aztán megbeszéltem Bercivel, hogy jobb lenne várni még 2-3 napot, amíg elvonul ez a bitang meleg. Mintha megértette volna, a fájdalom abbamaradt, és aludtunk tovább, reggel pedig jóslófájásoknak könyveltem el az éjszakát.

Játszótéri ámulat

Egy ideje a "mama-kímélő-életmód" részeként a gyerkőcök Namuval ill. VP-vel járnak játszótérre, míg én otthon a saját tempómban intézhetem a dolgaimat. Ma azonban én is meglestem őket, és elájultam, hogy Áron mekkorát fejlődött a játszótéri mulatságok terén: olyan nagyfiús lett! Már nem csak nézi a a többieket, hanem konkrét elképzelései vannak arról, hogy mivel és mit fog játszani, jön-megy, matat, felfedez, bejátsza a teret, dumál.

Nem csak a húszéveseké

Vacsora után Boldi elvonult wc-re, majd kisvártatva kikiabált, hogy

- Valaki jöjjön törölni!!!

Miközben az aktusra készülődtem, azért megkérdeztem

- Te, Bobek, nem kellene lassan önállóan intézni a törlést?
- Nem,- mondta - azt csak a húszéveseknek szabad megpróbálni.

CTG 6.

Már-már szokásunkká vált a CTG-piac kapcsolat programcsomag keddi ill. pénteki lebonyolítása. Ma is mindent a legnagyobb rendben találtak, Berci szíve megfelelő sebességgel dobog, és az én vérnyomásomra sincs panasz.

Egyre többet foglalkozom a szülés gondolatával, néha úgy érzem, hogy minden rendben lesz, erős vagyok, meg tudom csinálni, viszont van, hogy kétségek gyötörnek, félek az egész kórházi mizériától.

Berci mostanában nagyon nyomja a gyomromat/beleimet, melyek jelen pillanatban azt hiszem a két mellem között helyezkednek el, így gyakran van hányingerem, hasfájásom. Sokat szeretnék befelé figyelni, és örökké megőrizni a "pocaklakós" élményeket. Áronnál, amikor nagyon élvezek egy időszakot, mindig arra gondolok, hogy lesz még egyszer újszülöttem, egy éves totyogóm.... Berci a tervek jelenlegi állása szerint záróakkordja a családalapításunknak, így vele minden az "utolsó". Szeretném kiélvezni!