Jó szokásunkhoz híven péntek reggelünket a Baross utcában töltöttük. Amikor odaértem, rettenetesen megkeményedett a hasam, amit Ica, a szülésznőm rögtön észrevett, és mondta, hogy akkor meg is vizsgálna. Régebben megbeszéltük, hogy ha 2 ujjnyira nyitva van a méhszájam, akkor maradok, mert fél, hogy jövet-menet fog kiesni belőlem Berci. Én nem félek ettől, bízom a "mikor induljunk be a kórházba" ösztöneimben. A vizsgálatok alapján ebből hétvégén baba lesz (várjuk már 3 hete), de az is lehet, hogy még ma, mivel a 2 ujjnyi tágulást már elértem, csak Boldi itthon hever 39 fokos lázzal, torokgyulladással, én pedig szeretnék úgy szülni, hogy tudom, ő már jobban van. (Hallod Berci, légyszíves várj a sorodra....!!!)
VP persze teljesen kiakadt hazafelé, és előre rosszul van a kórházba vezető úttól (illetve sebességtől). Én viszont úgy érzem, nem kell megindítani egy természetes folyamatot puszta "odaérünk-e félszek" miatt, és Boldinak is kell, hogy egy napot (vagy felet) itthon simogassam a buksiját...
A CTG egyébként rendben zajlott, szívügyekben jók vagyunk!!!!
1 megjegyzés:
jó, ohgy nemsokára meglesz Berci, és biztos minden rendben lesz vele, én szorítok nektek!
Szilvi
Megjegyzés küldése