7 years after

Évi és Gergő július végén összeházasodnak. Tekintettel arra, hogy ők kb két hónappal előttünk jöttek össze valami Sting koncerten, ez nem tekinthető éppen váratlan eseménynek. Akkoriban Évi még gimnazista volt, Gergő meg pszihómókus hallgató. Mostanra Évi már majdnem kész orvos, ráadásul nagyon jó eredményekkel, sőt, de ezt már le se írom, mert akkor Évi mérges lesz. Sőt. Gergő meg már pszichológus, meg Phd hallgató, meg két főiskolán is témavezet valami vezetékszerelés-ügyben. Ezen kívül meg tréningcége van, ami jól megy. És ezen kívül, ráadásul, méghozzá, nota bene még versenytáncolnak is. de lehet, hogy már nem verseny. Kedvesek, okosak, szépek. Együtt pláne. Tisztára Barbie meg Ken. Mégse irigykedünk. Csak a táncra. De arra rohadtul. Persze tudjuk, hogy a táncos cipő nagyon büdös, de mégis. Na mindegy.

Szóval ők jártak nálunk, hogy meghívjanak minket az esküvőjükre. Szerencsére már hamarabb megmondták, hogy mikor lesz, mert így tudtunk hozzá igazodni. Ha csak ma derült volna ki, hogy két hét múlva lesz, akkor lehet, hogy nyaraltunk volna. Persze a Gergő lelkén száradt volna az egész, mert ő nem adta postára a meghívót, pedig én mondtam neki, de hát beszélhet az ember ezeknek a mai fiataloknak! Évi pl. még nincs 25! Ez azért durva.

Feljöttek este 7-re, de ezt is csak aznap 10-kor beszéltük meg. Így aztán nem is kaptak vacsorát. Volt egy kis fagyi és kész. Ittunk némi vöröset, aztán 11-kor rendeltünk pizzát, mert olyan jól eldumáltunk, hogy nekik nem akaródzott hazamenni, nekünk meg akaródzott marasztalni őket, mert régen találkoztunk, és tényleg jól éreztük magunkat, de azért csak megéhezik az ember. Fél egy felé elbúcsúzkodtunk, mi bedőltünk az ágyba. Másnap kissé kómásan kóvályogtunk jobbra-balra de Boldi ebből semmit sem vett észre: ugyanúgy szívatott minket egész nap, hiába monduk neki, hogy hullák vagyunk. Na, hát ilyenek a fiatalok.

Finommotorika: nyúl, fog

Áron baba mostanában azzal kápráztat el minket, hogy a látóterébe kerülő tárgyak után nyúl, és viszonylag kevés próbálkozás után meg is fogja azokat. Persze ehhez szükség van arra, hogy a mókás kedvű szülők a megfelelő tárgyakat közelítsék, illetve helyezzék el karnyújtásnyi távolságba. Pl.: ne vazelines labdát, se hatalmas fazekat (pláne forrásban lévő ezzel-azzal benne). Ehelyett csupa mondhatni bevett, megszokott objektummal kísérletezünk, úgy mint cumi, apamellkasszőr, csörgő, anyaujjáncsillogógyűrű... De ma egy boltban Áron tudtunkra adta, hogy jöhet valami nagyobb falat, mivel egy kézzel rákapott a teli beváráslószatyorra, és nem engedte el, pedig mi mondtuk neki, hogy még a végén megnyúlik az a duci kis karja, és be fog kakilni az erőlködéstől... Erről már írtak is valami dalt, nem? "Nyúl, fog, megtart, kipufog..."

Napapa 24 órán át

Szombaton elugrottam egy órára a városba elintézni egy-két dolgot. Igen jó hatásfokkal dolgoztam! DM, gyerekruhavásárlás, ágytakaróválasztás, játék Boldinak, VP órájában elemcsere és még sorolhatnám. Közben világos lett számomra, hogy a legviccesebb foglalkozás az órás mesterség. Adva vagyon egy kuglifejű, hatalmas szemű fickó. Odaadom az órát, amit úgy tart a kezében, mint ahogy én szoktam Áront, majd ráharap a szemével egy hüvelykujj méretű nagyítóra, lefejel egy fiókot, és két centis csavarhúzóval és számomra láthatatlan csavarokkal nekilát. (Már értem, hogy legoból miért nem készül "órás és kellékei" egységcsomag.) Mindeközben az ember csak egy kopasz fejcsúcsot nézhet, és bármennyire is pipiskedik, hogy a titkos fiók rejtélyét feltárja, úgy tűnik ez csak az órás mesterre és a tik-takra vonatkozik. Mindenesetre nagyon mókás.

A délutáni alvásból Boldi napapa horkolására ébredt fel (aki időközben feljött értünk a Kacsaréti útra). Nagy volt az öröm! Innentől számítva a hétvége a Zöldkőben és kizárólag napapa közelében telt.

Vasárnap délelőtt Boldi megtanult biciklizni. Kifejlesztett egy sajátos "pumpálós" technikát, ami annyit takar, hogy a pedálokat csak 180 fokban forgatja előre, majd hátra. Szerencsére a biciklin nincs kontrafék, így halad vele. Aztán délben, ahogy ígértük, folytattuk Éva dédi ünneplését, és ehhez hívtunk még másokat is. Pl. Éva nénit, akivel 50 éves a barátság!

Mária dédi

hozott Boldinak egy szélforgót, amit innentől kezdve mindenki fújt.

Még Sándor dédnagypapa is:

Ez nem a professzori arca, hanem a nagypapás, de mi ezért szeretjük a leginkább. És ez látszik Boldi arcán is, aki így reagált a fújásra:

Aztán ettünk halat (nevezetesen rántott fogast), meg salátákat, és Namu még egy tortát is rittyentett zárásnak.

A halat nagy precizitással Pitör filézte ki (egyébként saját fogásról van szó). Valahogy hozzátartozik a természetemhez, hogy a halamban találtam 12 szálkát. A többiek persze semmit, na jó, Éva néni szolidaritásból egyet. Mamám mindig mondja, hogyha gyümölcslevest főz, és beleesik egy citrommag, nem aggódik, mert biztosan tudja, hogy az én tányéromba kerül majd.

És szokás szerint ki ült az asztalfőn? Hát az "igazi férfi":

Orsi X 2 = Áron

A mai napi játszóterezést elfújta a szél. Orkánszerű fuvallatok tomboltak a teraszon, és akkor döntöttem úgy, hogy Áront nem viszem ki sétálni, amikor a konyhaablakból arra lettem figyelmes, hogy a nagyobbik fajta virágládánk (ami kg-ban kb. pariban van Áronnal) siklik a kövön. Így a Mary Poppins játék elmaradt, de helyette itthon mulattuk az időt, sőt délután áthívtuk Nóriékat is.

Áron és Orsi kezdetben egymás mellett aludtak,

de aztán rájöttek, hogy mennyivel jobb képeket lehet készíteni róluk, ha ébren vannak, és kedvesen nézelődnek,

pláné, ha mosolyognak.

Áron a jelenlegi állás szerint kétszer annyi idős, mint a hölgy mellette. Mivel ilyen soha többet nem lesz már, jó sok képet csináltunk emlékbe.

Boldi és Réka csúszdáztak, majd vonattal és autóval játszottak. (hiába, ez fiús szoba...)

Boldi betű tarjásítva

Boldi épp a reggelijét majszolta, amikor az egyik falatnál felkiáltott:

- Mama, itt egy Boldi betű.

ÉS tényleg:

Boldog szülinapot Dédi!!!

Délelőtt Panni és Boldi kapcsolatát egyengettük a Torockó játszón. Boldi a jól bevált csokitrükkel vágódott be, melyet Panni sós perec kínálási aktussal viszonzott. A következő randi remélhetőleg Bogdányban lesz, ahol az anyós ill. após jelöltek majd megbeszélhetik a részleteket.

Délután felköszöntöttük Dédit, aki nagyon örült a srácoknak, akik a legjobb formájukat hozták. (Dédi kapott egy albumnyi képet és virágot, nomeg a szokásos Camparit.) Az ünneplés annyira jól sikerült, hogy vasárnap folytatjuk.

Miközben mi itthon lóga lába lóga, Apa

üldözőbe vesz 3 ismeretlen elkövetőt, akik vízbombával zavarták meg a balatonfenyvesi tábor nyugalmát. A vízbomba egy zárt ablakon keresztül vette célba a hármas ház lakóit. A szunyoghálónak köszönhetően a szilánkok kifelé, a víz befelé zúdult. Ez azért is nagy mázli (a maga nemében), mert az ablak alatt épp egy középkori lovag (esetleg) úrhölgy aludt. Apa vérnyomása megugrott, ő maga meg a kerítést ugrotta át (húúú!!!), aztán futás a haramiák nyomába, 3 utcán keresztül. Egyet el is kapott (azta!!!), leterítette a földre, majd egy tigrisbukfenccel és a Jacki Chan filmekből ellesett kar- és lábtechnikával a maradék kettőt is nyakon csípte (congratulation!!!).

váóóóó. Milyen bátor a mi Apucink!

Valahogy így történt... Legalábbis ez a szóbeszéd járja Balatonfenyvesen...

A pápai páros

Ma reggel végre újra találkozhattunk Danival és Szidivel, akik az unokatesóim, de korban Boldihoz passzolnak. Olyan helyes kis mókusok! Dani egy tudordoktor, locsifecsi, Szidi pedig akrobata, haspók. Pl. ha Bella (az ikrek mamája, nekem nagynéni) megkérdezi, hogy mi volt az oviban? Akkor Szidi a legfontosabb momentumként az alábbi választ adja:

- Volt husi, sok finom husika.

Dani viszont rafinált. Egyik nap ovi után a házuk kapujában Dani azt mondta Bellának:

-Mama! Nem hallod?

-Mit kicsi Dani?

- Mama tényleg nem hallod?

-De mint kéne hallanom?

-A házban beszélnek a csokik.

-ÓÓÓ. És mit mondanak?

-Gyere Dani, egyél meg!!!

Nagyon jól eljátszottak hármasban. Dédi még nem tudja, de a közös családi nyaraláson ők lesznek a meglepetés. Már nagyon várjuk!!!

Eszti (ld. a rakás alján) is megérkezett, aminek a gyerekek nagyon örültek.

Teljes összhang

Boldit úgy kellett felébreszteni 5kor a délutáni szunyából. Jónak nem mondható hangulattal mászott ki az ágyából, majd a gatyáját odavágta a kazánhoz, és kiáltotta is, hogy néki bizony ez nem kő, anélkül hajlandó csak elindulni a játszóra, és találkozni a kakas-kollégával. Hú, mire bezártam az ajtót és ráadtam a cipőt, totál leizzadtam, és reszkettem a gondolattól is, hogy-hogy fogják leamortizálni a játszóteret és egymást. De!!!! Ma Gergő és Boldi között teljes volt az összhang, az első perctől az utolsóig. Nemcsak a szokásos kakasviadal maradt el, hanem a fiúk 2 órán át játszottak együtt. Olyan jó volt nézni őket!!!

És végre Mártiról is készült kép. Ez itt ni:

Boldi anno

Most következzenek azok a képek, melyek nagy lépésekben Boldi első 1,5 évét örökítik meg. Bizony, Boldi is volt Áron méretű, sőt... Ráadásul Áron egyre inkább emlékeztett a bátyusra. Ez talán nem véletlen. A jelenlegi Áron a zöld kockás kalappal megörökített Boldi paramétereinek feleltethető meg. Ja, és a régi képek felrakása nem azért van, mert unatkozunk és nem történik velünk semmi a mi Ápánk nélkül, hanem mert Ápá elvitte a jó fényképezőgépet a középkoriaknak, a ránk hagyott régebbi masinát pedig nem ismeri fel a gépem, és a különféle programok fellelésével (pláné telepítésével) eléggé hadilábon állok. Pedig történés akadna dögivel.

Nagyon szeretjük ezeket a képeket és azok témáját is.

Az igazi férfi

Boldi ebéd után táncolgat a szobájában, és a nappaliból hallgatom, hogy mit énekel:
- Táncolok, táncolok, az igazi férfi én vagyok!

Apa még csak tegnap ment el, és már itt tartunk??!!

A kis háromlaki

Boldikám! Meg tudod mondani, hogy hol laksz?
- A Kacsarétin, a Zödlkőben meg Bogdányban is.

(Aki még nem tudná: Kacsaréti a Pasaréti (igazából itt lakunk), Zöldkő a nagyszülők, Bogdány a telek.)

A nagy ho-ho-hok

Ma hajnalban Apa elutazott egy középkori lovagtáborba, Balatonfenyvesre. Kicsit aggódom, hogy mit fogok csinálni 8 napon keresztül egyedül a srácokkal. Azért nem adjuk fel! Első apamentes napunkat a nagyszülőkkel töltöttük Váraszón, ahol Pitör kihasználta VP távollétét, és végre vérbeli horgászt faraghatott a kis focistából. (Napapa szerint csak a genetikai alapoknak adtuk meg a terepet, hogy felszínre jöjjenek.)

Ez a tó:

Gimisként gyakran jártunk ide, igazi vérnyomáscsökkentő hely. Még térerő sincs. Annak idején sokat fuvoláztam a partján, és eszméletlenül élveztem a völgy visszhangját.

Persze Apu már akkor is a szegény kis halacskákat sokkolta. Gyerekként engem is többször magával vitt. Egy évesen még nem tudtam állni, de már horgászbotot nyomott a kezembe, majd két éves koromba újra próbálkozott, bár ekkor még csak a halaknak szánt paprikás kenyértől jöttem izgalomba. Aztán kaptam a pecabotokat, hálókat... És ezek után ha meglátok egy tavat fuvolázni kezdek a partján???? (merő önvédelem)

Boldi, Pitör nagy örömére nagyon lelkes volt, hamar ráharapott a dologra.

A sikerélmény sem váratott magára sokáig. 10 perc alatt fogtak egy halat (kárász, kb. fél kilós) Pitörrel. Felváltva fárasztották, majd kiemelték a zsákmányt. Boldi nem volt biztos benne, hogy jól lakott-e a halacska, így a parton még megpróbálta megetetni. (ezt a 3. kép örökíti meg)

Boldiban tomboltak az ősi ösztönök, és ott helyben, nyersen akarta megenni a zsákmányát. Erről gyorsan lebeszéltük, és elvittük ebédelni Hermina nénihez, aki a helyi Matula bácsi felesége. Ráadásul épp Péter-Pál napi búcsú volt a faluban, így ebéd közben az ilyenkor házról házra járó vándormuzsikusok húzták a nótát. Néha elbizonytalanodtam, hogy nem egy Kusturica film forgatására csöppentünk-e. Áron tátott szájjal hallghatta a hegedűt, Boldi a szokásos durci arccal.

Teli hassal újból jöhetett a peca. Boldi elkezdett kapkodni, és ide-oda dobálta az úszós botot. Mondtuk neki, hogy ez így nem lesz jó, mert nem kapnak rá a halak. Ő teljes magabiztossággal újra odament a botjához, és jelezte nekünk, hogy ő bizony most azonnal halat fog fogni.
Szokásos tempóban kirántotta a botját, és láss csodát, agy pici halacska volt a horgon. (Állatbarátok kedvéért jelezném, hogy természetesen visszaengedtük.)

Célba pisi avagy nőljetek nagyra fák

Gyulázás

GYulázást Lacuséktól lestük el, és erre szoktam tornáztatni Áront. Boldi szájhagyomány útján tanulta tőlünk, és ez érezhető a Buda ill. a pattogatottkukorica szavaknál.