7 years after

Évi és Gergő július végén összeházasodnak. Tekintettel arra, hogy ők kb két hónappal előttünk jöttek össze valami Sting koncerten, ez nem tekinthető éppen váratlan eseménynek. Akkoriban Évi még gimnazista volt, Gergő meg pszihómókus hallgató. Mostanra Évi már majdnem kész orvos, ráadásul nagyon jó eredményekkel, sőt, de ezt már le se írom, mert akkor Évi mérges lesz. Sőt. Gergő meg már pszichológus, meg Phd hallgató, meg két főiskolán is témavezet valami vezetékszerelés-ügyben. Ezen kívül meg tréningcége van, ami jól megy. És ezen kívül, ráadásul, méghozzá, nota bene még versenytáncolnak is. de lehet, hogy már nem verseny. Kedvesek, okosak, szépek. Együtt pláne. Tisztára Barbie meg Ken. Mégse irigykedünk. Csak a táncra. De arra rohadtul. Persze tudjuk, hogy a táncos cipő nagyon büdös, de mégis. Na mindegy.

Szóval ők jártak nálunk, hogy meghívjanak minket az esküvőjükre. Szerencsére már hamarabb megmondták, hogy mikor lesz, mert így tudtunk hozzá igazodni. Ha csak ma derült volna ki, hogy két hét múlva lesz, akkor lehet, hogy nyaraltunk volna. Persze a Gergő lelkén száradt volna az egész, mert ő nem adta postára a meghívót, pedig én mondtam neki, de hát beszélhet az ember ezeknek a mai fiataloknak! Évi pl. még nincs 25! Ez azért durva.

Feljöttek este 7-re, de ezt is csak aznap 10-kor beszéltük meg. Így aztán nem is kaptak vacsorát. Volt egy kis fagyi és kész. Ittunk némi vöröset, aztán 11-kor rendeltünk pizzát, mert olyan jól eldumáltunk, hogy nekik nem akaródzott hazamenni, nekünk meg akaródzott marasztalni őket, mert régen találkoztunk, és tényleg jól éreztük magunkat, de azért csak megéhezik az ember. Fél egy felé elbúcsúzkodtunk, mi bedőltünk az ágyba. Másnap kissé kómásan kóvályogtunk jobbra-balra de Boldi ebből semmit sem vett észre: ugyanúgy szívatott minket egész nap, hiába monduk neki, hogy hullák vagyunk. Na, hát ilyenek a fiatalok.