Szombaton elugrottam egy órára a városba elintézni egy-két dolgot. Igen jó hatásfokkal dolgoztam! DM, gyerekruhavásárlás, ágytakaróválasztás, játék Boldinak, VP órájában elemcsere és még sorolhatnám. Közben világos lett számomra, hogy a legviccesebb foglalkozás az órás mesterség. Adva vagyon egy kuglifejű, hatalmas szemű fickó. Odaadom az órát, amit úgy tart a kezében, mint ahogy én szoktam Áront, majd ráharap a szemével egy hüvelykujj méretű nagyítóra, lefejel egy fiókot, és két centis csavarhúzóval és számomra láthatatlan csavarokkal nekilát. (Már értem, hogy legoból miért nem készül "órás és kellékei" egységcsomag.) Mindeközben az ember csak egy kopasz fejcsúcsot nézhet, és bármennyire is pipiskedik, hogy a titkos fiók rejtélyét feltárja, úgy tűnik ez csak az órás mesterre és a tik-takra vonatkozik. Mindenesetre nagyon mókás.
A délutáni alvásból Boldi napapa horkolására ébredt fel (aki időközben feljött értünk a Kacsaréti útra). Nagy volt az öröm! Innentől számítva a hétvége a Zöldkőben és kizárólag napapa közelében telt.
Vasárnap délelőtt Boldi megtanult biciklizni. Kifejlesztett egy sajátos "pumpálós" technikát, ami annyit takar, hogy a pedálokat csak 180 fokban forgatja előre, majd hátra. Szerencsére a biciklin nincs kontrafék, így halad vele. Aztán délben, ahogy ígértük, folytattuk Éva dédi ünneplését, és ehhez hívtunk még másokat is. Pl. Éva nénit, akivel 50 éves a barátság!
Mária dédi
hozott Boldinak egy szélforgót, amit innentől kezdve mindenki fújt.
Még Sándor dédnagypapa is:
Ez nem a professzori arca, hanem a nagypapás, de mi ezért szeretjük a leginkább. És ez látszik Boldi arcán is, aki így reagált a fújásra:
Aztán ettünk halat (nevezetesen rántott fogast), meg salátákat, és Namu még egy tortát is rittyentett zárásnak.
A halat nagy precizitással Pitör filézte ki (egyébként saját fogásról van szó). Valahogy hozzátartozik a természetemhez, hogy a halamban találtam 12 szálkát. A többiek persze semmit, na jó, Éva néni szolidaritásból egyet. Mamám mindig mondja, hogyha gyümölcslevest főz, és beleesik egy citrommag, nem aggódik, mert biztosan tudja, hogy az én tányéromba kerül majd.
2 megjegyzés:
Szuper képeket csináltál Dóri,
Áron fejlődéséhez gratulálunk. Nagyon jó volt együtt lenni. De jó lenne egy-két nyomtatott ép is, hogy mutogathassak. Millió csók M.N.
ép=kép, javította M.N.
Megjegyzés küldése