csütörtök, szeptember 13

A nagy fogás

Már hetek óta terveztük, hogy lemegyünk nagycsaládilag Váraszóra horgászni. Eljött végre a nagy nap, pontosabban két nap, mert ottalvós horgászatot terveztünk: Nagyvadi, Boldi és apa a köménymag az éjszakát a lakókocsiban a tóparton, míg Namu, Dóri és az "ikrek" Pétervásárán az Aranykakas fogadóban töltötték.
Szombat reggel indultunk, de már előtte való este beütött a krach: Vadi telefonált, hogy a Gulyáslaci lent van csütörtök déltől, és megállás nélkül kapkodja ki a kétkilós potykákat a vízből, most tart 10 darabnál.
Na ettől rögtön ránkjött a mehetnék, de végül türtőztettük másnapig.
Reggel elindultunk és 10 felé már a parton ültünk. És ahogy kell ott ültünk másfél napig, gyakorlatilag 0 kapással. Az idő gyönyörű volt, a levegő hibátlan, minden tökéletes volt, csak a kapás hiányzott.
Aztán vasárnap kora délután egy öngyilkos ponty akasztotta fel magát az úszósra, utána még egy kárász a fenekezőre. Mivel mind a két esemény az én botomon történt, ezért Boldi bedobdta a durcát, és csak az segített rajta, hogy miután a család többi része hazaindult, beindultak a halak és Bobek 2 óra alatt fogott vagy 25 törpeharcsát.
Így aztán végül heppienddel zárult a hétvége.











Nincsenek megjegyzések: