hétfő, augusztus 29

Waterloo

Berci szülinapja idén is augusztusra esett, és Dórit megint sikerült kiakasztani azzal, hogy a bulira valami extrakajasággal készültem, pontosabban készültünk sokan. Tavaly birkapörköltet főztem bográcsban, és bár telefonban mindenki lelkes volt, de azért többen is érdeklődtek Dórinál, hogy lesz-e valami más kaja is, de engem nem akartak ezzel lelombozni. Nem húzom tovább, a pörkölt remek lett köszönhetően elsősorban a birkának, ami tulajdonképpen megfő magától, ha nem piszkálják sokat és nem égetik oda. Majdnem mindenki megkóstolta és tényleg jó volt.

Idén már hónapokkal ezelőtt érkezett a hír: bárány van. Fú, bárány, az tényleg klafa, ráadásul Mária dédiék letesztelték az egyik combját, isteni lett.

Mondom Dórinak, hogy akkor bárányt sütünk, roston. Na azt nem. Há me' mér ne? Mert ne. De.

Végül de lett. Olvastunk recepteket (Nagyvadi is lelkes volt nagyon), megterveztük mit és hogy, és Dóri is beletörődni látszott a dologba, bár nem nézett rá a fagyott bárányra, és tüntetőleg pótlólagos húsbeszerzésre is utasított.

Végül nekiláttunk a nagy napon, sütöttük, forgattuk, pároltuk, pihentettük a parázson, de a vége csúfos kudarc lett: csak nem akart elkészülni. Szerencsére vettem más sütnivalót is, mert okos vagyok, így végül csak a "báránysültes szülinap" kifejezést kellett átirányítani a fejekben "tarjás-csirkés- halas szülinapra".

A félig kész báránycombot aztán Éva nagymama hazavitte, kicsit párolta, megsütötte és istenien puha, ízes báránysült lett belőle. Mondtam is Dórinak, hogy már csak egy kicsit kellett volna még hagyni sülni a parázson, mert már mozgott benne a pici csikó...

Végezetül a konklúzió: rossz villanysütővel a hátunk mögött ne kezdjünk báránycomb grillezésbe. Jövőre talán nyúl? Hm, Dóri?

Nincsenek megjegyzések: