Csibészke

Egyik nap Mária és Sándor dédivel beszéltünk meg randevút a PöSzöLö fölötti Kis rigó nevű étteremnél. Reggel Visegrádon kezdtünk a pisztrángosnál, aztán elindultunk. Pilisszentlászlóra egy igen kanyargós szerpentin vezet, így hát nem csoda, hogy az út vége előtt 500 méterrel Dóri és Berci együttes erővel reklamáltak egy rókafarknyi pihenőt. Kis téblábolást követően behúztuk a hiányzó fél kilométert és átvettük Máriáéktól a szajrét (bárány!!). Már indultunk volna visszafelé, mikor észrevettük, hogy hiányzik Berci egyik cipője. Kerestük a kocsiban, kerestük a parkolóban, de sehol semmi. Na akkor biztos ottmaradt a pihenőnél. Vissza, semmi.

De ekkor Berci már gyanúsan vigyorgott, mikor hirtelen elkapott a balsejtelem:


- Berci, te kidobtad a cipőt menet közben a kocsiból?

- Tye! - derült föl Berci végleg, mi meg elkezdük a lefelé ereszkedést a szerpentinről, 10-zel, vészvillogóval. És a happy end, a cipő kisvártatva meglett: szomorú döglött csigaként hevert az út közepén, és úgy szedtük föl, hogy ki se szálltunk.

Még az volt a szerencse, hogy Berci az út közepe felé eső oldalon ült, mert így nem a susnyásban landolt a cucc.