Reggelente

VP hihetetlen lassan bootol be reggelente. A gyerekek negyed hat - háromnegyed hat között szoktak ébredni, s általában én "pattanok ki az ágyból" hozzájuk, mert VP ilyenkor még azt sem tudja merre induljon, ha a gyerekeszobába szeretne menni, pedig nem olyan nagy a lakásunk. Ébredés után kakaót osztok, és a kellő pillanatban belibbentek VP-nek is egy kávét. Megissza, résnyire kinyílik a szeme, már lehet vele beszélgetni, de csak óvatosan, mert úgysem emlékszik majd a felére sem. Szólok ötször, hogy fel kéne kelnie, mert elkésik, és egy kicsit segíthetne a gyerekek körül is, mert időre kell elkészülni. Még mindig ágymeleg...., ilyenkor szoktam a gyerekeket beterelni VP mellé, és beadom a ruháikat, amit Boldi és Áron legtöbbször VP segítségével vesz fel, Bercus marad nekem, de vele általában nem sietünk sehova. Hurrá-hurrá, 40 perc elteltével VP feltűnik a hálószobaajtóban, de még mindig nagyon kómás, jön a második kávé, és egy újabb fohász, hogy induljanak már el.... Fürdőszoba, majd téblábolás a szekrény előtt (de legalább már megtalálja, hogy melyik az övé), kérlelő tekintetek, hogy adjak neki is ruhát. Ilyenkor általában már nagy fordulatszámon pörög a Háromgyerek, a lakás romokban, pedig még csak reggel, próbálom összeszedni a gondolataimat, növeszteni még egy pár kezet....
Tegnap már kellően ideges voltam, mikor eljutottunk VP ingválasztásához, amit egy felső szekrényből kell levadászni, az elviekben lehajtható ingtárolóból, ami úgy tele van zsúfolva (leginkább az én ruháimmal), hogy ha lehajtanánk, a fejünkre szakadna az egész, az meg kinek hiányzik kora reggel, így marad a pipiskedés egy szék tetejéről. Végre lehorgásztam egyet, szerintem nagyon jó választás. VP kimondja az első reggeli mondatát:
-Ez kicsi, Szívem!
Szúrós tekintettel nézek rá, mire helyesbít:
-Akarom mondani, Kicsi Szívem, ez pont jó lesz!
Na azért....