kedd, április 19

2011. április 11.

Boldi múlt hét hétfőn hét éves lett. Számomra is hihetetlen, de így van, ennyi az annyi. Ízlelgetem, barátkozom ezzel a hetes számmal, visszaemlékezem, s próbálom megtölteni tartalommal, előretekintek, és igyekszem beleálmodni, hogy mi is vár ránk. Nem tudok meghatottság nélkül írni Boldiról, ő az, akiről ez végképp nem megy, talán pont az elmúlt két hónap közös tragédiájából kovácsolt erő az, ami miatt nem találom a szavakat, ha Boldiról kell hogy meséljenek. Helyén van a szíve és az esze. Tud és érez, kérdez és hallgat, erős és gyengéd, bízik és megbízható..... Csodagyerek, csodálom őt minden nap, szeretem örökkön örökké.

A szülinapos óhajának eleget téve, Gergőt is kiragadva az ovijából, ismét bevetettük magunkat az Elevenparkba, ugrabugra, móka, kacagás, egészen addig, míg Áronom 3 deci üdítő után, az ölemben csúszdázva sugárban hányt egy látványosan jókorát, így félbe kellett szakítanunk Boldi buliját, mert a résztvevők közül kettő tetőtől talpig........... Hazajöttünk, és itthon játszottunk tovább, s Boldi megértő volt, elfogadta, hogy a kistesó nincs a helyzet magaslatán, anya ruhája is elég visszataszító, így lépnünk kellett.


Nagyon jó volt Veled ez a hét év Boldi, csak így tovább!!!


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát ez igazán csodapark! Amennyit tudtak azt biztosan nagyon élvezték. Pláne Boldi a szabad mozgásával. Gratulálok! Puszi, Máriától