szerda, október 27

Jó éjszakát!

Hat és fél év után úgy tűnik, megtört a jég: akár 5 órát is alhatok egyben, éjszaka, a saját ágyamban, gyerekek nélkül, jut paplan mindenhova, párna is van a fejem alatt, és legalább 60 cm-rel gazdálkodhatok. Kell ennél több? Éjszakai életünk nyáron kezdett el konszolidálódni, mikor is a gyerekeket teljesen lefárasztottuk napközben a kertben, vízben, és bár nem tartottuk be az esti nyolcas jóéjtpuszit, 10 körül mindenki aludt, és kisebb éjszakai intermezzokat leszámítva, gyakran még reggel nyolckor is! Aztán hazajöttünk a másfél hónapos nyaralásból, és az első napokban (valószínűleg a hely szelleme) a gyerekek rengeteget óbégattak éjszaka, hajnalok hajnalán ébredtek (5-fél6 között). Kétségbe estem, de aztán egy kis odafigyeléssel és szerencsével beállt egy egész tűrhető menetrend. Először is szerettem volna Bercust leszoktatni az éjszakai szopikról, s mivel elmúlt két éves, ezen senki ne csodálkozzon, nem maradt energiám az after 10 extra cicizésekre, és azt gondolom, az éjszakai kocaszopik helyett Bercusnak is sokkal inkább egy kiadós alvásra van szüksége. 2 hétig minden ébredésnél szegény VP ment fel megnyugtatni Bercit, aki ivott egy kis vizet, és viszonylag hamar belátta, hogy a víz nem válik egykönnyen tejjé, így hamar visszaaludt. Két hét alatt bebizonyosodott, hogy mégiscsak át tudja aludni az éjszakát, sokszor este 8tól reggel 8- fél 9ig!!!!!!!!!!
Szeptemberben Boldival és Áronnal megvívtuk az ágyunkért folytatott küzdelmünket, senkinek sem pihentető, mikor négyen alszunk a 160 cm széles ágyikóban, ráadásul Áronom rotációs kapa jelleggel köröz egész éjjel.... Rájöttem, hogy az a kuckózás, amit a mi hálószobánkban szeretnek, könnyen imitálható a gyerekszobában is. Az emeletes ágyuk alja körbe van függönyözve, mintha egy kis házikó lenne. Vettem világító csillagos matricákat, teliragasztgattuk a fenti ágy alját, nagy párnákat tettünk a matracra, puha paplanokat, és megengedtük, hogy egy ágyban aludjanak. (2 méter hosszú ágyban erre kényelmesen akad hely.)
Mikor este 8 körül VP felviszi Bercit a szobájába, odakuporodok Áron és Bobek ágya elé, letesszük a földre a kislámpát, és vagy diavetítünk egyet, vagy könyvből olvasom a mesét. Aztán sokszor megengedem, hogy maguk lapozgassák tovább a könyveket, Boldi mesél Áronnak. Tiszteletben tartom, hogy "félnek a sötétben", emlékeim szerint én is gyűlöltem sötétben aludni (ilyenkor nem túl nagy előny a jó fantázia), a kislámpa addig éghet a fal felé fordítva, míg el nem alszanak. Alvás előtt szoktak kérni még egy pohár vizet, aztán viszonylag könnyen elalszanak. Boldi szinte azonnal, Árcsi nehezebben, pisil, fecseg, sokszor kell odamenni hozzá, de! a végén elalszik, egyedül a saját ágyában. Van még itt mit csiszolgatni, pl. hogy ne fél tíz legyen, mire elcsendesedik az összes gyerek, de ezzel együtt azt gondolom, az utóbbi egy hónap nagy áttörés.
És már megint arra jöttem rá, hogy a legfontosabb az odafigyelés (nem az ellen harcolni, hogy fél a sötétben, hanem megengedni, hogy pislákoljon az a kislámpa, ha úgy jobb) és a rendszer (a kiszámíthatóság biztonságérzetet szül).
Általában 10 től 2-3ig mindenki a saját ágyában alszik, aztán menetrend szerint megjelenik nálunk Áron. Reggel vekkerre kelünk (sosem hittem volna, hogy lesz még ilyen). Negyed 7kor a felnőttek, aztán háromnegyed 7kor ébresztem Boldit és Áront (Boldi magától fél9ig is aludna), s mikor már majdnem elindultak az oviba, negyed8 tájban szokott fentről jelezni Berci (de volt, hogy fél9ig egy hangot sem hallottam, s már az ebédet is megfőztem, mire felébredt). Nagyon kényelmes ez így, főleg az eddigiekhez képest. Vajon meddig tart????????

3 megjegyzés:

Andus írta...

Gratula! Remélem sokáig így lesz:)

András írta...

Szerintem sokáig, csak ne lépjetek vissza egy mm-t se!
Jó pihenéseket, szép éjszakákat.

Szakácsék

Névtelen írta...

csak a következetesség segit, eddig nekünk is sikerült elérni ,hogy Otti nem jön az ágyra és ha jó fáradt,a hétvégen, van , hogy 11 ig alszik !!!! nagyon klassz, hogy nem kell hajnalba kelni ! Szóval csak következetesen ! Kere