Uff!

A játéknak hatalmas szerepe van a személyiség korai fejlődésében. - Ez akár egy dög uncsi tankönyv nyitó mondata is lehetne, s bár kétség kívül tudományosan hangzik, időtlen idők óta ezt igazolja a gyakorlat. A játék segít a gyerekeknek megismerni önmagukat és a világot, segít feldolgozni az élményeket, elfogadni az érzelmeket, segít gyakorolni a társas szabályokat, növeli az önállóságot, önbizalmat......

Körbenéztem a gyerekszobánkban, s bizony játékban nem szenvedünk hiányt! Pl. van egy nagy doboz autónk, amit naponta tízszer borítanak ki (az utolsó kerékig...), sok építős játékunk (de egy darab legónk sem, ami a mai világban teljességgel érthetetlen), rengeteg vonatunk, hozzá tartozó pályák, bábok, könyvek és elképesztő mennyiségű társasjáték, logikai játék (melyekkel egyedül is lehet játszani). Természetesen ezt most a teljesség igénye nélkül sorakoztattam egymás mellé, lemaradtak a hangszerek, csocsó...., no de tényleg nem sorolom. Hogy miért pont ezek? Mert Boldi ezekkel szeret játszani, ezekre merült fel az igény az elmúlt 6 év alatt. A két kisöcsi már "bebútorozva" kapta a gyerekszobát, igaz Árcsi jóvoltából jöttek a jelmezek, maskarák, kardok (hogy ezt mennyire elleneztük eleinte...), Bercus pedig a puzzle készleteinket gyarapította.

Egy óvodás korú gyerek életében/játékában a szimbolikus, szerep-játékok dominálnak, "úgy tesz mintha..." Az ovis gyerek játékörömét úgy lehetne megfogalmazni, hogy "Az vagyok, aminek el tudom képzelni magam.". Aztán kisiskolás kortól a gyerekek szabályjátékokat játszanak leginkább. Áron tankönyvien fejlődik, egész nap "szerepet játszik", nagyon szövevényes fantáziája van, sokszor nehéz visszahúzni a valóságba. (Pl. amikor a fürdőkádban lubickoló halacskám, akit kerget egy cápa, két vödör vizet pancsol ki....) Boldit nagyon ritkán látom különféle szerepekben, olyan, mintha átugrotta volna a "mintha-játékok" korszakát, és 3 éves kora óta szabály-játékokat játszik.

A minap azon tűnődtem, hogy nincs itthon elég eszköz szerep ill. fantáziajátékokhoz. Persze az, aki fantáziazsönglőr, mint Áron, egy szösszel és egy kupakkal is elvan, s színes mesevilágot sző, viszont Boldi nem ilyen. Ő 2 évesen precízen rakosgatta egymás után az autókat, és az oviban már kiscsoportosként ismerte a legtöbb társasjáték szabályának betűjét, ha egyedül van, logikai feladványokon töpreng, imád sakkozni.... Ezért is örültem, mikor életében először a játékboltból rendelt magának egy marék indiánt. Lett abból három marékkal mire hazaértünk. Így végre a lelkében dúló csaták egy része az indián törzsek közti vérengzések során oldódhatnak..., és ez így van jól. Rakosgatja, haditerveket eszel ki, kegyetlenül torol, hogy valójában miért és kicsodán, azt csak ő tudja, viszont úgy örülök, hogy a problémáinak, feszültségeinek egy része a játékban feloldódik, levezetődik. Pár napja a madáretetőt védték az indiánok egy kisasztal tetejéről, sajnos mostanában újból megszállták a szarkák, galambok, pedig szívesebben vesszük, ha picinyke énekesmadarak csipegetnek belőle.