Hányattatásaink

Ma kezdetét vette az ovi, a Zebra csoport csikói középsősök lettek, köztük Boldival. VPvel tanakodtunk, hogy itthon tartsuk-e még egy hónapot Bobekot, mivel a múlt évben minden kósza vírust, bacit benyelt és hazahozott kóstolóba, mi pedig akkor Áront, most pedig Bercit féltjük. Végül arra jutottunk, hogy Bobeknak kell a társaság, valamint Berci miatt most amúgy is kevesebbet tudunk vele levegőzni, így kifejezetten jót fog tenni az ovizás. Persze idén is ott lebeg lelki szemeink előtt a "csak ne úgy élje meg, hogy lepasszoljuk" félelem, ill. a reggeli startok hangulata (az egész lépcsőház emlegeti, hogy Bobek milyen "szívesen" indul el reggel az ovi felé). Az első nap állítólag jól telt, VP ebéd után, még az alvás előtt érte ment és átvitte magához a suliba játszani. Boldi jókedvű volt.

Éjszaka az új felállás szerint én alszom Bercivel és Bobekkal a hálószobában, VP fent egyedül Berci szobájában, Áron pedig lent a gyerekszobában. (VP feladhatná kombinatorikából az alábbi példát az óráján: hányféle képen tud lefeküdni 5 ember 6 ágyba?) Boldi egész éjjel pityergett álmában, nem tudtuk felébreszteni. Áron is felsírt vagy hatszor, és minden ébredése még soha nem látott (pláné nem hallott) hisztibe torkollott. Berci ötször kelt szopizni, közben ő is sírdogált egy keveset. Úgy fél egy tájban, amikor az egyiket már megszoptattam, a másikat már megvigasztaltam, úgy döntöttem, hogy ha nem is tudok aludni, relaxálok egyet. Két perc múlva felsírt Boldi, felültettem, próbáltam kérdezni, hogy mi baja. Válaszképp hányt egy hatalmasat, az egész ágy, a frissen húzott ágynemű, mellettünk az újszülött gyerek, a pizsim, kezem, lábam...... Mindenhova jutott egy adaggal. Persze Boldi vigasztalhatatlan volt, amire Áron is felébredt.... Mikor végre elaludt a két nagy, 3 perc múlva Berci fújt éhségriadót. Gyors zuhany, újabb szopi, aztán ágyneműcsere, ismét Áron vigasztalás....

Végeredmény: másfél óra alvás össz-vissz.