Boldi éjjel-nappal számol. Ahogy megérkezik valaki, elkezdi számlálni, hogy hányan vagyunk, fiúból vagy lányból van-e több, melyik nemből hány embernek kell elmennie ahhoz, hogy egyenlően maradjon fiú és lány.... Éjszaka sem áll meg. A gyerekek alvás közben sokkal több időt töltenek REM-fázisban (ez az alvás egyik szakasza), mint a felnőttek, és ebben a fázisban álmodunk. Boldi mostanában sokat beszél, mocorog, fogcsikorgat éjszaka. Monológjainak a fele számolás.
Minden reggel első kérdései között szerepel, hogy hány kinder pingui és tejszelet van a hűtőben. Tegnap mondtam neki, hogy erre ő tudja a választ, mivel ő vásárolt apával a közértben. Mondta is, hogy vettek három kindert meg három tejszeletet, majd gyorsan hozzátette, hogy az összesen hat.
de a precíz fordulókat és a sok váltást megunva áttértünk Boldi kedvenc járgányára, a pedálhajtásos Audira. 
Itt aztán már tényleg versenyt kellett rohanni Boldi mellett, mert a sebesség mámorát néha hátratekert fejjel élvezte, így háttérbe szorult az autó egyenesben tartása.
de mivel apa sántaróka lett a síeléstől, ezért ki lett nevezve bírónak. Ebben a minőségemben egy csomó vitás kérdésben kellett állást foglalnom.
Áron közben a nem fizető autókat távolította el a parkolóból, a makacsabbjának még a kerekét is leharapta.
Most még mindenki feszültnek tűnik, de elárulom ki nevet a végén!
Az utolsó kép az ebédről: a fotóst nem lehetett gép mögött tartani, mert indult a ráúszás...
Az éjszaka elég virrasztósra sikeredett, és mivel reggel is 39 fokkal ébredt (éjjel pedig kifejtette, hogy "ez a szoba nem tetszik nekem"), csomagoltunk és go home. Így Sopronból maradt a 20 percnyi séta emléke, és egy csodálatos panoráma képe a szálloda ablakából. 
de a vetítés érdeklődés híján elmaradt, illetve elnapoltuk. 
de ezután valami új következett. Elővettem egy pakli kártyát, és Boldi 3 perc alatt megtanult Fekete Péterezni. 
Most ez az új kedvenc, és egyben a legszórakoztatóbb, mivel Boldi (ha nála van a F.P.) igen hatékonyan érzékelteti, hogy melyik kártyalap a "kihúzható", és melyik maradna szívesen Bobek kezében. Ez utóbbit szorítja, előbbi pedig már-már belepottyan a húzó kezébe. Másik csele, hogy a nagy kupac lapjából csinál két kupacot: egy 2 tagból állót, melynek egyik eleme a F.P., és a maradékokból egy nagyobbik másik kupacot. Aztán azt tanácsolja, hogy a kisebbik kupacból húzzunk, majd ezt követi a "pottyantós technika". Jó-jó, azért előfordult már csalás-mentes játszma is.
A búcsúzkodáson még csiszolnunk kell, mivel amikor megunja, egyszerűen maga mögé hajítja a kagylót.
Boldi megkérdezte Csongitól, hogy hol laknak, mire Csongi elég diplomatikusan azt válaszolta:
Boldi 6 órától kezdve, 5 percenként kérdezte meg, hogy mikor jönnek már a vendégek. Terveink szerint Bobek az ágyban, csukott szemmel fogadta volna Marcit és Cervit, de az izgalom az nem hagy nyugodni, szemeket lecsukni, így velünk várta ki a 8 órát, és még utána sem volt könnyű elaltatni.
még a búcsúzkodásnál is dédi után kiabálta a lépcsőházban, hogy vigyázni fog a könyvre. A közös lapozgatás után, Boldi megtanította Mária dédinek a csirkés-társast, aki felhasználva legújabb jártasságát, gurította a tojásokat a csirkék fejére, de így is Boldi győzött. Várjuk a visszavágót!!!
