Tegnap Boldi életében először ottmaradt délután az oviban, sőt még aludt is egy órát (pedig azt hangoztatta előre, hogy ő úgysem...), utána pedig mosolyogva ébredt. Az apropót az adta, hogy délután ellátogatott az oviba egy bábszínház, akik valami tyúkos-rókás-kergetős mesét adtak elő (ennyit lehetett kiszedni Bobekból). VP elmondása szerint Boldi alig akart hazaindulni, olyan jól érezte magát.
Ma reggel, amikor megkérdeztem, hogy szeretne-e maradni délután, egyértelmű nemet kaptam válaszként. Sőt, alig akart elindulni. Már az ajtó előtt álltak, amikor tett egy utolsó itthon maradási kísérletet:
-Boldi! Vedd fel a cipődet, és induljunk, el fogok késni!-mondta VP.-Nem!!! Nem akarok oviba menni!
-Elindulni nem akarsz soha, de ott aztán jól érzed magad!
-Nem, maradok anyával.
-Boldi, vedd a cipődet és induljunk már!
-Apa!Nekem eltört a lábam.- és Bobek kérdően nézett VP-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése