Kihelyezett lakógyűlés

A házban éppen három emelettel alattunk lakik Nóri, Péter, Réka és Orsi. Boldi és Réka már korábban barátságot kötöttek, csakúgy, mint Nóri és Dóri, így aztán lehetőséget biztosítottunk az összes többi családtagok számára az ismerkedésre. Áron és Orsi kevésbé éltek az alkalommal, de mi, Péterek jól elbeszélgettünk a a kaja készítése, majd elpusztítása közben.

Nóri remekbeszabott almatortát készített az alkalomra, melyet még időben sikerült lencsevégre kapni. A grillezés eredményéről lemaradt fotósunk, így arról csak szóbeli feljegyzések maradtak fent, miszerint a salátákkal együtt finom volt. (Saláta nélkül is az lett volna, de így azért más.)

A kajálás után óriáskígyó-üzemmódba kapcsoltunk, és a teraszról figyeltük, ahogy idősebb gyermekeinknél felütötte fejét a Torschlusspánik. Szerencsére hamar úrrá lettek a helyzeten.
A fiatalabb csemetéink szolídabban ismerkedtek egymással.
Később némi kávé hatására javult a vérnyomás-helyzet, így késő délután elszántuk magunkat egy kis sétára. A helyet, ahol sétáltunk, természetesen autóval közelítettük meg. Az úton Réka és Boldi kézen fogva vigyáztak egymásra.

Az Áprily-völgy túloldaláról milyen a kilátás? (megfejtés: szép)

A Mócs(a)i tanyán megnéztük az állatokat, aztán kipróbáltuk az összes játékot.

Réka a szárnyas krokodilon.

Itt végre sikerült egyben lekapni a társaságot.

Visszafelé Boldi egyedül tolta Oborzilt, de az irányításhoz néha szükség volt egy kis segítségre, mert a periszkóp otthonmaradt...
A kocsinál lefotóztuk az inkognitóban itt tartózkodó ifjú Harry Pottert, a homlokán a jellegzetes sebhellyel. Megígértük neki, hogy nem leplezzük le, de hazudtunk.
Késő este, immár vendégeink nélkül, gyertyafényes-romantikus vacsorát rendeztünk Boldinak, aki ezt éjszaka gyakori felébredéssel nem hálálta meg. De ettől függetlenül jó kis nap volt ez.