-Ez most fájt, ugye?- kérdeztem
-Nem, ez vicces volt- mondta, és kitette az egérfogait huncutul vigyorogva
-Kérsz még?
- Nem, inkább majd máskor- és ezzel a lendülettel odakucorodott és 3 perc múlva aludt.
Ilyenkor aztán úgy elérzékenyülök, hogy észrevétlenül a hátam mögé tudnak osonni az álommanók, és kegyetlenül legyűrnek. Így lett ez most is.
Történtek azért örömteli események is, pl. szombaton lomkikészítés is volt, úgyhogy végre megszabadultunk egy- két maradék gipszkarton laptól, viszont addig tököltünk a 3 csomag összedrótozott parkettán, hogy kitegyük-e, hogy végül maradt.
Azonkívül föltettük a falvédőket. Ez persze nem lenne akkora durranás, ha nem rettegnék fóbiásan mindenféle falfúrástól és szögeléstől. Mer hogy majd leesik a vakolat. Vagy megfúrom a vezetéket. Vagy lemérem itt is, ott is a 102 cm-t a földtől, és valahogy mégis csálé lesz. Ezért Dóri azt találta ki, hogy úgy fog kikezelni ebből, hogy ha mondjuk egy szöget sikerül egyenesen beverni a falba, ami még meg is tartja a képet, akkor hosszan és sokáig dicsér. Először furcsa volt, de most már működik. Mondjuk nem félek kevésbé a szerelésektől, de ha sikerül, akkor hosszantartó büszkeséget érzek affelett, amit más 1 perc alatt balkézzel megcsinál.
Na ehhez képest szuperul kimértem a 2 db falvédő felhelyezéséhez szükséges 4-4 luk helyét, kifúrtam a falat, beleraktam a gondosan válogatott 4-4 tiplit, odacsavaroztam a két falécet (nem lett csálé), és tépőzárral feltettük (főleg Dóri) a falvédőt.
És most nézzük. Gusztáljuk. Kicsit mintha hasas lenne, de ebben nem vagyunk hibásak. Nem bizony. De milyen szép. Főleg a lécezés. Ezeket mondogatjuk.
1 megjegyzés:
Sziasztok!
Nagyon ügyesek vagytok, szuper lett ez a falvédő, bárhogy is varázsoltátok fel a falra;).
Remélem, Boldi azóta már jobban van, és az óvodának nem kell sokáig nélkülöznie az elevenségét!!!
Puszi,
Kriszti
Megjegyzés küldése