Talicskában

Kedves apa leszek majd.....

Árcsit és Boldit egyre jobban foglalkoztatja a gondolat, hogy egyszer majd ők is apukák lesznek, persze mindig hozzáteszik, hogy eközben örökké gyerekek maradnak, hiszen mindig lesz anyukájuk és apukájuk. Pár napja Áron odalibbent mellém a konyhába, és komoly pofázmánnyal megfogadta:

-Anya, én kedves apa leszek majd a fiaimmal! Anya, engem nem is érdekel, hogy lány vagy fiú, az a lényeg, hogy gyerekeim legyenek!

Mocskos luxus

Itt a tavasz! Zöldül a természet, melegszik az idő, nyílnak a virágok, süt a nap, nyüzsgés, kert, erdő, játszótér, és az én gyerekeim egyre mocskosabbak. A rengeteg szabadprogrammal együtt jár a napi többszöri fürdés, mert mi a játszótérre tényleg játszani járunk, és porolunk és fetrengünk, és olyan szutykosan érünk haza, hogy a bejárati ajtó előtt levesszük a zoknit, gatyát (csak a gyerekek), és irány a fürdőszoba, első fokozatban lábat mosunk a bidében, ha egész testünket ellepték a koszfilkók, irány a kád. Ez utóbbi kezdeményezésem általában heves ellenállásba ütközik, de ezügyben nem ismerek párdont, fürödni bizony kell....., pedig Boldi már majdnem meggyőzött a múltkor (teljes felháborodott hangnemben):

-Anya, tudod a fürdőkád egy luxus, tehát felesleges!

Vágyak

-Árcsi, te névnapodra mit szeretnél?
-Semmit, csak boldogságot!

Medvehagyma-krémmel töltött gombafejek

Boldi bulijából maradt még egy adag medvehagymás kence: egy csokor apróra vágott medvehagymát, sajtkrémet, vajkrémet, tejfölt, kicsi olívaolajat, borst, kevés fokhagymát (esetleg még sót) botmixerrel összepépesítettem. Ehhez az alaphoz kevertem még túrót és apróra vágott füstölt sonkát. Hogy miből mennyit? Érzéssel.... és most csuklik az Anyám, de ezt tényleg nem lehet elrontani, van, mikor túrósabban, van, mikor fokisabban, mikor krémesebben..... Jó lesz, ahogy kijön a lépés, csak hinni kell benne. (Nálam az aktuális arányok, a "mi maradt a fridzsiderben????" kérdés függvényei.) A krémet közepes méretű gombafejekbe (előtte megpucolom, és a lemezkéket eltávolítom belőlük, a pucolt tönköket a fejek közé szórom) kanalazom, kicsi olívaolajjal meglocsolom a jénai alját, aztán irány a hő, először fóliával lefedve, majd fedés nélkül sütöm, kb. 30 percet, 180 fokon. Salátával vagy rizzsel tálalom. (  A gomba sok levet ereszt, így tálalás előtt kiveszem a fejeket egy másik tálba, és a levet egy kis tejszínnel besűrítve külön kínálom.) A képek a sütés előtti állapotot tükrözik, evés előtt sosem marad időm fotózni.....

Kincsem

Árcsi mindent szeret, ami kalózos, kincses, rejtélyes, fénylik... Ezen felbuzdulva, kapott szülinapjára egy darab homokkövet (a keményebbik fajtából), a belsejében kalózzsákmánnyal, pénzérmékkel, kincsesládával, fröccsöntött kristályokkal.... Adtak hozzá kalapácsot, ecsetet, vésőt, így egész délelőtt "régészkedtünk", és nem maradt el a jutalom. Ha valaki kedvet kap, külszíni fejtést ajánlanék, mert ez bizony mocskos egy műfaj, de megéri. 

Loccs

Hétfő reggel nekiindultam négy fiúval locsolkodni. A három saját mellett velünk tartott Kere és Éva dédi erejéig Dani is.

Kezdeteknek locsolóverset választottunk.
Boldi nagy nehezen választott egy vagesz fiúsat:

Biciklivel érkeztem
Kétszáz métert fékeztem
Vissza kellett tolni
Szabad-e locsolni.

Áron ezek után nem akart kimaradni, ő is ugyanezt akarta, de azért variáltuk:

Biciklivel érkeztem
Kétszáz métert fékeztem
testem a vázon.
Túlmentem a házon.
Szabad-e locsolni.

(Ezt persze a 11. címen se tudta még előadni, de azért lelkes volt.

Bercinek átalakítottuk a

Nyuszi fülét hegyezi
Nagy bajuszát pödöri
Répát eszik ropp-ropp-ropp
Ugrabugrál hopp-hopp-hopp

verset, hogy az utolsó sora a meglocsollak legyen, de őkelme megmakacsolta magát, és már Namut is a saját versével locsolta meg:

Gurul az eper
Gurul az eper
Nekigurul Namunak
Szabad-e locsolni?

Én magam családi verssel készültem:

Zöld erdőben voltam,
Három fiút hoztam,
Nevelésük folyik,
Nyuszi tojást tojik

Már nem olyan vadak
mint a tatár hadak.
Betöltjük a termet,
Jöhet-e a permet?

A vers aztán önbeteljesítő jóslatként kísért minket utunkon, mert bizony sokszor lehetett minket a tatárdúlással egy napon emlegetni. Ennek ellenére, vagy éppen a gyors távozás reményében ipari mennyiségű csokit sikerült zsákmányolni, így egész évben meg tudjuk oldani Berci székszorulását.

A különdíj Bojkának jár, aki szépen megfestett fatojást adott, és a házunkból Orsinak és Rékának, akik a festett tojás mellé még saját készítésű kosárkát is adtak.
A legviccesebb Mária dédi volt, aki a Háromgyereknek véletlenségből tojáslikőrrel töltött csokifigurát adott, de innen üzenem, hogy nem veszett kárba, inkább elpocsékoltam a szervezetemre...

Utolsónak mentünk Éva nagymamához, ahol olyan sült csülköt ettünk, hogy a végén a húsnemevő Boldi csomagoltatott is magának.

Este hullaként dőltünk el az ágyban, és álmomban kovászos uborkát ettem sós pirítóssal, de vajon miért?

Nyuszis

Kicsit megkésve.....



Finy Petra: Nyuszi ül a fülben (részlet)

Utazunk a villamoson.
Megyünk az anya barátnőjéhez,
akinek van egy igazi nyula,
nemcsak húsvétkor,
hanem karácsonykor meg augusztushuszadikán
meg gyereknapon is.
Szóval egész évben jön nála a nyúl, meg megy.
Jön-megy a lakásban úgy, mint egy ember,
és olyan értelmes szemekkel is néz,
és azt mondja a nézésével:
„Most mit vagytok úgy oda ettől az emberkedéstől?!”

(Finy Petra: Gréta garbója, Naphegy Kiadó, 2009.)



Varró Dániel: Nyúl tavaszi éneke

Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen,
és ősszel minden oly riadt,
és télen sűrű, lassú ködben
dideregnek a nyúlfiak.

Tavasz, te cuppanásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesül a sárgarép’.

Bajuszt pödörsz a napsugárból,
s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.
Ó, jaj, tavasszal szép a zápor,
és sokkal később alkonyul.

(Varró Dániel: Bögre azúr, Magvető, 1999.)

Pörgés

Egy ideje csak gyűlik a sok bejegyzés-csíra, leginkább gondolati szinten, meg kis cetliken, amit, mikor már tele velük a lakás, összegyűjtök egy borítékba, hogy majd este előkapom a gépem, és dokumentálok... Na persze... 3 hétig beteg voltam, fáradt, jelzett a belső vészcsengő, hogy lassíts, kár, hogy a gyerekek nem hallották, meg a tavasz, hogy jöhetett volna idén is időben. Nagyon pörög mind a három. Boldi a sportban, ami rendjén is volna, ha nem lenne őrült logisztikai bravúr, hogy ki és hogyan juttassa focipálya/sakktábla közelbe a gyereket, meg este az ügyeletre, mikor gennyes a torka. Árcsi eszméletlen hisztis, nyávog. Közben felvették a Lauderbe, mi pedig választ adtunk egy hatalmas kérdésre, és úgy döntöttünk, hogy szeptembertől iskolás lesz a középső, a vizsgálatok szerint is iskolaérett, motivált, szociálisan is központi figura, az óvónénik sem értenék, hogy mit keresne jövőre még mindig náluk. Csak én félek, hogy nem járt volna neki is az a plusz egy év, mint Boldinak anno, szerettem óvódásnak, szeretem a gondolatait, hogy sosem úgy látja a dolgokat, mint mások. Ugye ez megmarad? Áron nem Boldi, mondogatom magamban... Berci, Berci, Berci..... Egy éve nem szántam el magam arra, hogy leírjam Berci megkésett beszédfejlődését, szociális éretlenségét, elmeséljem, hogy hány helyen jártunk, most éppen milyen terápiában vagyunk benne, és hogy ez milyen hihetetlen nehéz, és sokszor milyen tanácstalan vagyok. A kezdeti szárnyalás után, Bercus most nem találja a helyét az oviban, kezelhetetlen, köpköd, mérges.... A hétvégén beszélgetett Boldival:
-Berci, neked vannak barátaid?
.-Igen.,.
-Kik?
-Boldi és Áron.
-De Berci, nem úgy értem, mi a testvéreid vagyunk. Az mogyoró csoportból van már barátod?
-Nincs, mindenki azt gondolja, hogy én hülye vagyok.
 Az óvónénik nagyon nyitottak rá, elfogadják, hogy ő más, későn érő, hihetetlen türelemmel és hozzáértéssel kezelik, örök hála érte, igazi partnerek a gyereknevelésben.
Nem nyavalygok tovább, itt a tavasz, tessék pihenni, fotoszintetizálni, és örülni egymásnak.....  

Aki keres,

az talál, úgy kb.15 kilónyi édességet a szőnyeg alatt, párnák mögött, cipőben, asztal körül..... Árcsi azóta is azon agyal, hogy a nyuszi popsijából hogy fért ki egy hatalmas dobozos társas, és micsoda hasmenés kellett ennyi édesség  kipotyogtatásához.

Húsvét

A nagy húsvéti vacsora idén is a Zöldkőben volt. 9 éve ez volt Boldi utolsó estéje odabent, és vicceltünk is Esztivel, hogy nehogy sokat egyen, mert az első fiúkat kihajtja a húsvéti sonkatál.

Persze ekkor még nem sejtettük, hogy a történelem tényleg ismétli magát és reggelre megszületik Pálinkás Zsombor.

Reggel 7-kor, mikor lebotorkáltam a konyhába, Esztiék már bent voltak a kórházban és 10-re már túl voltak mindenen.

Volt is mire inni délben!