Loccs

Hétfő reggel nekiindultam négy fiúval locsolkodni. A három saját mellett velünk tartott Kere és Éva dédi erejéig Dani is.

Kezdeteknek locsolóverset választottunk.
Boldi nagy nehezen választott egy vagesz fiúsat:

Biciklivel érkeztem
Kétszáz métert fékeztem
Vissza kellett tolni
Szabad-e locsolni.

Áron ezek után nem akart kimaradni, ő is ugyanezt akarta, de azért variáltuk:

Biciklivel érkeztem
Kétszáz métert fékeztem
testem a vázon.
Túlmentem a házon.
Szabad-e locsolni.

(Ezt persze a 11. címen se tudta még előadni, de azért lelkes volt.

Bercinek átalakítottuk a

Nyuszi fülét hegyezi
Nagy bajuszát pödöri
Répát eszik ropp-ropp-ropp
Ugrabugrál hopp-hopp-hopp

verset, hogy az utolsó sora a meglocsollak legyen, de őkelme megmakacsolta magát, és már Namut is a saját versével locsolta meg:

Gurul az eper
Gurul az eper
Nekigurul Namunak
Szabad-e locsolni?

Én magam családi verssel készültem:

Zöld erdőben voltam,
Három fiút hoztam,
Nevelésük folyik,
Nyuszi tojást tojik

Már nem olyan vadak
mint a tatár hadak.
Betöltjük a termet,
Jöhet-e a permet?

A vers aztán önbeteljesítő jóslatként kísért minket utunkon, mert bizony sokszor lehetett minket a tatárdúlással egy napon emlegetni. Ennek ellenére, vagy éppen a gyors távozás reményében ipari mennyiségű csokit sikerült zsákmányolni, így egész évben meg tudjuk oldani Berci székszorulását.

A különdíj Bojkának jár, aki szépen megfestett fatojást adott, és a házunkból Orsinak és Rékának, akik a festett tojás mellé még saját készítésű kosárkát is adtak.
A legviccesebb Mária dédi volt, aki a Háromgyereknek véletlenségből tojáslikőrrel töltött csokifigurát adott, de innen üzenem, hogy nem veszett kárba, inkább elpocsékoltam a szervezetemre...

Utolsónak mentünk Éva nagymamához, ahol olyan sült csülköt ettünk, hogy a végén a húsnemevő Boldi csomagoltatott is magának.

Este hullaként dőltünk el az ágyban, és álmomban kovászos uborkát ettem sós pirítóssal, de vajon miért?