Hányat kell még aludni?

A "Hányat kell még aludni?" kérdések leggyakoribb tárgya a Szidivel és Danival való találkozás. Szegény Bobeknek jó ideje a "nem tudjuk" választ adtuk, mivel 10 hetet felváltva betegeskedtek, aztán jött VP lába... Megígértük, hogy amint leveszik VP lábáról a fekvőgipszet, áthívjuk az ikreket egy egész napos játszásra. Betartottuk, Boldi pedig számolta: már csak hetet, hatot, ötöt........

Megpróbálhatom, de képtelenség szavakba önteni, hogy milyen jó érzés együtt látni őket. Olyan kedvesek egymással, megértőek és állandóan azt érzem/látom/hallom, hogy mennyire szeretik egymást.

Szidi és Dani megérkezett, és estig csak a kacagás hallatszott, boldog arcocskák közlekedtek a lakásban. A búcsúzásnál egyszerre három gyerek szájából csendült fel: "Még hányat kell aludni???".

Ide a végére még két kép Bercusról:

Túrázás

Andris sokat emlegette az oviban a János-hegyi Erzsébet-kilátót (no, itt hova is kell kötőjel???), és ezen felbuzdulva Andris szülei ovis kirándulást szerveztek a János-hegy tetejére.

Nosztalgia gőzössel mentünk át a Széchenyi-hegyről a János-hegyre, majd kezdődött a túra, s ami a városban tavasz, az az erdőben saras télvége, így utólag egyáltalán nem bánom, hogy Bercus elaludt a kocsiban, és a vonat indulása előtt hazaküldtem VP-vel, mert el sem tudom képzelni, hogy babakocsival + Áronnal + Boldival hogy abszolváltuk volna a hegynek fel menetet. Természetesen a szülőtársakra lehet számítani, de ez a túra babakocsi nélkül egy kicsivel és egy naggyal könnyebb volt, mint teljes létszámmal (+ VP igazolt hiányzással otthon maradt).

A Széchenyi-hegy tetején ill. a kilátó lábánál is van egy nagyon helyes játszótér, amit használatba vettek a zebracsikók. Az Erzsébet-kilátót gyönyörűen felújították (most a Libegőn a sor), felmásztunk a legtetejére, lenéztünk. Láttuk az ovit, sőt még Kacsarét is ott rejtőzött (valahol). A Normafáig vezető utolsó hat kilómétert Áron csukott szemmel tette meg, először az én karomban, majd Zoltánéban, akinek millió köszönet! Gergő megpróbált felajánlani Áronnak egy éppen megüresedett háti hordozót, de mikor beletette, Áron keservesen sírva fakadt. Mikor itthon VP megkérdezte Árcsitól, hogy milyen volt a túra, Áron felháborodva utalt vissza Gergő kísérletére:

-Apa, engem be akartak kötözni egy börtönbe!

Boldi 11től 4ig rohangászott fel s alá, az ovisokon kívül minden arra járó családdal focizott egy keveset, majd mikor 4kor hazaértünk, elment Sebiékkel a kisjátszóra és 6ig rúgták a bőrt. Ezt hogy csinálják a gyerekek???? Mikor Sebi apukája hazahozta Boldit, megdicsérte, hogy milyen jó állóképessége van a gyereknek. El sem hinné, hogy hány km volt már a lábában aznap...

Muszáj megemlítenem: Gabi 50 db rántott húsos szendvicset készített a kirándulásra. (Guinness-gyanus)

Babér

Pénteken nagy öröm ért. Áronnal és Bercussal pont a kertészetben vásároltunk árvácskákat (a gyerekszoba erkélye már virágba borult, és a nappali teraszán is 4 láda pompázik, s ez még csak a kezdet!), mikor megláttam egy régi álmomat: ember magasságú babérfa.

A történetben volt számomra még egy jó hír: az ára, összesen 2400 Ft-ba került, Budapest egyik legdrágább kertészetében (tuti elírták, mert tavaly a 30 cm-es 3000 felett volt...).

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/fuszer/baber.html - itt érdemes elolvasni a babérról írottakat, nagyon érdekes, szórakoztató, főleg az ókori római/görög vonatkozások.

A tegnapi krumplilevesbe már hazai szüret került, és egy kis lestyánnal kiegészítve nagyon tavaszias ízvilág kerekedett.
Az én fácskám még kicsit vékony (és a folyosón várja, hogy kiültessem a teraszra),

de ha mindent jól csinálok, ez lesz a vége:

Pasis

Pénteken Áronnal elmentünk Magdi nénihez, a család férfifodrászához. Ő csinosítja Sándor dédit, Nagyvadit, és legtöbbször a Boldi és VP is az ő ollójától szépül. Árcsi hősiesen ült a székben, majd mikor elkészült az új frizurája, elismerően mondta Magdi néninek:

-Te vagy itt a legnagyobb varázsló!
Olyan fickós az új frizurájával!

Satyakosok

Péntek este meglepetés csomagot hozott a postás, amit nagyon köszönünk Andinak! A fiúk bontottak, majd örültek, mindenkinek jutott egy-egy satyak a fejére. Ráadásul aznap Berci és Áron kaptak még egy-egy világítós cipőt, esküszöm, mikor megvettem nem tudtam, hogy minden lépésnél világít, így a két kicsi fel s alá rohangáltak a lakásban, közben lépten-nyomon villogtak.Egészen felpörögtek az események, Bercusról lehetetlenség volt csíkmentes fényképet készíteni.

Este Áron csak sapkában és cipőben volt hajlandó elaludni, és Bercusról is csak utólag hámoztam le az újdonságokat.

Boldi osztotta a sapkákat, nem volt vita: Bobeké a piros, Ároné a fehér, Bercusé a cicás-egeres, és Boldi a végén azt mondta:

-Mama, hívd fel a barátnődet, és mondd meg neki, hogy Boldi nagyon köszöni!

Gruselino

Ez az egyik új, pörgős logikai játékunk. Nagyon-nagyon egyszerű, gyors, és jól fejleszti a figyelmet, koncentrációt.

A játék lényege: minden játékos előtt van egy lap, amin 8 figura képe található. Középre tesszük a pakli kártyát, lefordítva. A legfelső lapot felfordítjuk, és minél hamarabb észre kell venni, hogy melyik figura hiányzik a kártyáról, mivel azon csak 7 db található. Aki legelőször kitalálja, megkapja a kártyát, a legvégén az győz, akinek a legtöbb kártyalapja van. Amilyen egyszerű, olyan fárasztó, ha az egész paklit felhúzza az ember.

Tényleg semmi extra, viszont "csak még egy legeslegeslegutolsó játékot!" sóhajoknál bevethető, ilyenkor megbeszéljük, hogy 10 lapig játszunk, az pedig egy perc alatt lepörög.

(Áronnal nem a gyorsaságra hajtunk, s így ő is élvezi már ezt a játékot.)

Tereprendezés

Mit csinál Áron egy szép tavaszi napon a közeli kertészetben? Virágokat szagolgat? Nagy frászt!

Ébredések

Áronnal "villámébredők" vagyunk, korán kelünk és nagyon gyorsan "bebootolunk", kedvesen csipogunk. Ezzel szemben VP és Bobek lassan térnek magukhoz, és VP gyűlöl korán kelni. A reggeli kávé előtti info falra hányt borsó, az ember ne várjon kedvességet, mert az ilyenkor hiánycikk, és nem szabad mérgelődni a felelet nélkül hagyott kérdéseken sem.
Egy megoldás van, a mihamarabbi kávé, ha lehet intravénásan. VP összeszedi magát és szürcsöl, majd fél csésze után félig kinyílik a világra...

Összerak

Tegnap rá kellett döbbenjek, hogy Bercus már nemcsak szétszed, hanem össze is rak! Zsuzsitól kaptunk karácsonyra egy remek puzzle-t. Őszintén bevallom, ódzkodom ezektől a kirakósoktól, mert a legtöbbnek nincs doboza, és lehetetlen tárolni, fél perc alatt tűnik el az a bizonyos utolsó darab, a silány minőségűvel Bercus origamizik... Ez a "Diset" márkájú puzzle elnyerte a tetszésemet (amúgy elég "okos" játékokat gyártanak), és ami ennél sokkal fontosabb, a gyerekek is nap mint nap előveszik. 4 kirakó van benne, 4-9-12-16 darabosak. Boldinak meg sem kottyan, nem az ő korosztályának való, hiába a dobozon a jelzés. Boldival max. úgy lehet vele játszani, ha mind a négy kirakó elemeit összekeverem, és azt a feladatot adom neki, hogy válogassa szét, majd minél gyorsabban rakja ki. Áron is képes erre, bár jóval lassabban, sokszor elbizonytalanodva.

Tegnap reggel is előkerült a doboz, s annak tartalma egy kupacban a földre. Gondoltam, ez 2 perc nyugalmat jelent, kimentem teázni. Mikor visszaértem a szobába, láttam, hogy Berci tök egyedül kiválogatta a 4 elemes kutyus "alkatrészeit", és összeállította belőle a blökit. Teljesen odavagyok!!!!! Újabb kis zseni a családban!!!!

Mértani sor

Boldi kétszer annyi idős mint Áron, Bercus pedig feleannyi. Ilyen előreláthatólag soha többé nem lesz!

Boldog születésnapot Sándor dédi!

Vasárnap ünnepeltük Sándor dédi kitudjahányadik szülinapját. Bizony, van aki kortalan, és ha számosítanám ezt a kortalanságot, úgysem hinne nekem senki! Boldog szülinapot, és még sok-sok boldog évet a feleség, fiak, unokák/dédunokák és barátok szeretetében lubickolva.

Kriszti a legjobbkor

Kriszti mostanában mindig akkor látogat meg minket, mikor némi eufemizmussal élve "áll a bál"!

Múlt hét csütörtökön Boldi itthon maradt, mert nagyon későn került ágyba, reggel nem tudott időben felkelni, és féltem, hogy a délutáni úszásra teljesen ki fog dőlni, ráadásul szerda délután lefejelt egy vasoszlopot az oviban, amitől igen zöldes árnyalatot öltött a homloka.

Csütörtökön megállás nélkül hisztiztek a gyerekek, és a végén sajnos én is beálltam a sorba, ekkor érkezett meg Kriszti, aki jó barátnőhöz illően növesztett még 4 kezet, és este 8ig segített elnavigálni a háromgyereket és az anyukájukat.... Mondhatni "nem volt a mi napunk", ráadásul az ebédet sem készítettem el előre, pedig mindig megfogadom, hogy csak akkor főzök, mikor alszanak a gyerekek, és milyen igazam van..... Kriszti! Innen ígérem, hogy legközelebbre összeszedjük magunkat, és nagyon köszi a mentőkötelet!

Kati-torna

Boldi szeptember óta heti kétszer jár Kati-tornára, ami alkalmanként másfél óra mozgást jelent. Az óvodai "sportkülönítményen" belül, saját bevallása szerint ezt szereti a legjobban (sosem gondoltam volna, hogy Bandi bácsi lecsúszhat a dobogó tetejéről...).

A Kati-torna valójában egyfajta, az idegrendszer érését elősegítő mozgásterápia. A csecsemőkori mozgásmintákból (forgás, kúszás, mászás...) indulva fejleszti a fejlődéstani nagymozgásokat, és csak ezután a finommotorikát (ami az előzőek hatására amúgyis hatalmas lendülettel kezd fejlődni, legalábbis Boldinál ezt tapasztaltam).

Kati nagy hangsúlyt fektet a gyerekek egyensúlyérzékének javítására, a motoros területen kívül (ill. ezekhez társítva) fejleszti a térben, időben ill. saját testen való tájékozódást, emlékezetet, beszédészlelést, ritmusérzéket, megerősíti a kéz/láb dominanciát...

Év elején körbekérdeztem az illetékes szülőket, hogy érdemes-e Kati-tornára járatni a kölköt. 10/10 ezt a választ adta:

"Amióta gyerek Kati-tornára jár, szárnyal. Nem tudom pontosan mi folyik ott, de otthon egyre ügyesebb, jobban képes koncentrálni a feladataira, nyugodtabb, végre elkezdett rajzolni, állandóan mondókákat motyog, közben tapsol, guggol...."

Év elején Kati felmérte Boldit, és személyre szabottan megkezdődhetett a közös munka, amit mindkét fél élvez.
Boldi ezt is, mint minden mást teljes erőbedobással csinálja, de az én okos Bobekom rájött arra, hogy itt nem a gyorsaság számít.
-Mama, direkt nem sietek, a Kati azt dicséri meg a legjobban, aki a leglassabb, figyelj csak?!?!

Igen-igen itt az alaposságon a hangsúly!

A videón Boldi épp egy "mozgás-kottán" halad végig:

Szóval, ha pl. egy gyerek keze ügyetlen, csúnyán rajzol, nem feltétlen ceruzát kell a kezébe adni, és erőltetni azt, ami nem megy (finommotorika), hanem forgatni, kúszatni, mászatni, ugra-bugra...., és láss csodát a keze egyre ügyesebb lesz! Nincs ebben semmi trükk, ez tiszta tudomány :-)!