Klári néni

Az őszi szünetben egyik délután elhoztuk sütizni Klári nénit, aki legutóbb egy éve járt nálunk! Akkor csocsózni tanították meg a fiúk, most miután feleleveníthette ezt a tudását, rugós fociból kapott kiképzést. Se Boldi, se Klári néni nem szeret veszíteni! A kocsiban, miután Klári néni szemrevételezte VP legújabb kütyüjét, a GPS-t, és pontos magyarázatot kapott a mi ez, mire való, hogy működik kérdéssorra, csak annyit mondott: -E nélkül hogy lehet élni???

SzidiDani

Olyan sok mindent terveztünk az őszi szünetre. Már a szünet kezdetén a terveinkkel szembeni hátrányba kerültünk, mivel vasárnap helyett csak hétfőn indultunk haza Krumlovból.

Legelőször Boldi régi vágyát elégítettük ki, és elhoztuk magunkhoz egy éjszakára Szidit és Danit! Mit ne mondjak, azért nyáron, kültéren könnyebb menedzselni az öt gyereket!

Az össznépi logopédiai nyelvtornának nagy sikere volt! Alakul az "L" betű!

Hármasban a nászúton

VP alább írt arról, hogy Krumlovban töltöttük a nászutunkat, akkor már visszatérő vendégként, ami többek között (a kötelező látnivalókon túl) azt jelentette, hogy tudtuk hol és mit kell enni-inni. Rutinosan nászutunk első napján a város legfelkapottabb kocsmájában lefoglaltunk egy asztalt a búcsúvacsira (ide csak jó előre bejelentkezve van esély bejutni).

Az utolsó nap reggelén megreggeliztünk, és megfogadtuk, hogy vacsoráig egy falatot sem, mert ott teljesítenünk kell! Ebéd környékén a sok sétálásnak hála már erősen vágyakoztunk a vacsoránkra, ami oly messze volt még! Gondoltuk, egy kis sörtől nem lehet még nagy baj! Beültünk az egyik kisvendéglőbe, ahol rendelésünket félreértelmezvén kihoztak nekünk két kör rövidet és 2 nagy korsó sört. A szomszédos asztalnál ülő német házaspár elismerően mosolygott felénk....
Megittuk! Mire kiértünk az utcára, éreztük, hogy most már pláne nem bírjuk ki a vacsiig, így engedélyeztünk magunknak egy kis sültkrumplit, persze arra meg inni kell....

Vacsora előtt másfél órával úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk és rendbe szedjük a szervezetünket, mert ez így nem fog működni. A szállodában természetesen 5 perc alatt elaludtunk, és 3/4 7kor riadtam fel. Mivel 7re volt a foglalás, azonnal ébresztettem VP-t, hogy futnunk kell, mert 10 percnél tovább nem tartják az asztalt. VP kikelt az ágyból, és bamba fejjel próbálta összeszedni magát. Éreztem, hogy át kell vennem az irányítást, és kézen fogva húztam az utcán VP-t a vacsoránk felé. Ő egyszer csak megállt, rámnézett és megkérdezte:

-Na jó, de a Dóri hol van?

A leves után sikerült tisztáznunk a dolgokat!

KrumLove*

Mivel a fővárosban semmi érdemleges nem volt várható a hosszú hétvégén, nagycsaládilag úgy döntöttünk, hogy dél-Csehország gyöngyszemében leszünk muslinca, azaz meglátogatjuk Cesky Krumlovot. Nekünk ez volt a harmadik alkalom, és úgy néz ki, hogy nem az utolsó.

Először hét éve voltunk, szintén nagy családdal, de akkor még egy generáció hiányzott alulról. Az apropót az adta, hogy Dóri egyik nagybátyja forgatta a Koffer c. tévés utazós műsort, és miután kétszer körbejárta a világot és eljutott a legállatabb helyekre, feljött és azt mondta: "Gyerekek, Krumlovba el kell jönnötök!"

Másodszor Dórival kettesben mentünk, nászút céljából, amit sikeresen abszolváltunk, bár azóta is meséli Dóri mindenkinek a sztorit, ami velünk esett meg.

De most ez itt a harmadik út története. Indultunk pénteken kora reggel. Előtte való nap még vettem egy GPS-t olcsóér', okosba, hogy majd jó lesz az útra (jó is lett). Feltáraztuk a gyerekeket, vettünk autópályamatricát, lepasszoltuk Bobeket a nagyszülők autójába és nekilendültünk. Az út első 420 km-e a dögunalom, Budapest-Bécs-Linz autópálya, meg is haltunk volna, ha nem kell tízszer egymás után meghallgatni a Sekszpivilemet (Cseh Tamás-Dal a ravaszdi SW-ről), majd miután sikerült erről Áront letéríteni (kívülről fújja a szöveget), az út hátralevő részén a Dzsungel könyvét hallgattuk, abból is leginkább a "Folang istenét" (Nyitány). Útközben egy megállás kávéra és rohangálásra, aztán tovább. Linz után hirtelen északra kell kanyarodni, és kb 75 km-rel később beérkezünk Krumlovba. Időközben hol a Moldva jobb, hol a bal partján haladtunk, de nézelődni a vezetőülésből nem nagyon lehet.

Krumlov pont olyan, mint amilyennek 6 évvel ezelőtt otthagytuk. Van neki egy fantasztikus óvárosa, rengeteg kocsmával, hangulatos régi épülettel és itt van Csehország második legnagyobb vára, óriási parkkal és egy ma is működőképes barokk színházzal (eredeti díszletek). Az óvárostól két perc sétára, a Moldva partján áll az Eggenberg sörgyár, ami ma is hagyományos módon, kádakban erjeszti a sört, mellette pedig 15 méterre a hivatalos sörgyári talponálló a legdurvább helyi alkeszekkel, az utasaikat váró söröző buszsofőrökkel és persze velünk. Az első délután nagyobbik részét a talponállónál, a kisebbiket egy óvárosi sétával töltöttük el.

A vendéglátónk, Péter, korábban a prágai magyar intézet igazgatóhelyettese volt, mostanság fordít, cikkeket ír és ismerője a cseh népléleknek. Első este a belvárosi csavargás után a Banyatanyán (U báby) foglalt helyet, ahol a sült csülköt ajánlotta figyelmünkbe. A csülköt napokig főzik kis lángon, mielőtt a sütőbe kerülne, így a végeredmény egy kívül-belül omlós, zamatos puha csoda volt, amihez foghatót ritkán eszik az ember. Sajnos elfelejtettem lefotózni, de mentségemre szóljon, hogy nem voltam a magam ura. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Zsolti sógor NEM bírt el a csülökkel, szégyenszemre meghagyta a felét. A csülökhöz toltuk a becherovkát módjával, a csapolt sört meg anélkül. A gyerekes anyák és a nagyszülők hamar elmentek aludni, így végül négyesben maradtunk Zsolti sógorral, Péterrel és barátnőjével Eszterrel. (Az esti vacsorán a felnőtt fiúk 75%-a volt Péter, a lányok 50%-a Eszter). Legurítottunk még néhány sört, és megtárgyaltuk a magyar és a cseh nép közötti különbségeket. A csehek Péter szerint nagyon kispolgárok, szabálykövetők, hihetetlen öniróniával megáldottak, és ennek köszönhetően nem lelkesednek soha semmiért olyan nagyon elborultan, de nem is zuhannak össze, ha valami nem úgy jön össze, ahogy kellene. Szóval az se véletlen, hogy itt született meg a Svejk, Bob és Bobek (....a munka nemesít), a Spejbl és Hurvinek (Óh, atyám!), a Kisvakond, Rumcájsz. És az se véletlen, hogy a prágai tavasz után Dubceket nem végezték ki, így aztán még a rendszerváltozáskor is elő lehetett húzni és örülni neki. Most már évek óta elsők az egy főre jutó sörfogyasztásban és talán ezzel is összefüggésben lehet a lelkük. Sörtől nem nagyon lehet se sírva vigadni, se agresszívnak, se nagyon forradalmárnak lenni, mert a sör részint lelassít, részint idő kell a fogyasztásához, meg egy jó kocsma, tiszta mellékhelységgel.

A millecentenárium ünneplésének idején, a magyarok a Vencel téren felállítottak egy nagy standot, jó nagy molinóval, hogy "1100 éve Európában", a járókelők meg odamentek, nézelődtek, és nem nagyon értették, hogy mire is van az.

- Jó-jó, értjük, hogy ti is itt vagytok, mi is itt voltunk, de ezen kívül mit akartok mondani? Ja, hogy ezt? Nem iszunk inkább egy sört?

Szóval úgy néz ki, hogy a csehek tudnak valamit. Újabb bizonyíték erre, hogy a nagyon jó söreik, meg a kiskocsmai étlapjuk árai is rendesen az itthoni alatt vannak. Dórival meg a gyerekekkel beültünk a legcsehebb kisvendéglőbe délben, ettünk két levest, egy rántott hús sült krumplit, egy knédlis-szaftos húsos-káposztás helyit, ittunk egy sört és három üdítőt és jattal fizettünk 3500 Ft-ot. Csak érdekességként említem, hogy a Tescoban a Staropramen 10Ck, a Pilsner Urquell meg 12 Ck, ami tízzel szorozva még mindig alatta van az akciós Soproni Ászoknak (149 Ft) és ez legalább is paranormális, ha nem ab! A krumlovi Eggenberg, meg 7 Ck, plusz az üvegbetét 3, még mindig simán veri a hazai kínálatot. A sörök azért mégiscsak csapolva a legjobbak és ezt a rövidnek bizonyult hosszú hétvégén leellenőriztük néhányszor. Késő este az U bábyban elszabadultak az indulatok: a tulajdonosnő és asztaltársasága egy gyors karaoke-showt rendezett egy darab számítógéppel és két mikrofonnal. Innentől beszéljenek a képek...

Szóval akinek van egy hétvégéje, annak csak azt tudom mondani, hogy irány Dél-Csehország, sőt Krumlov.

*A címben szereplő KrumLove Kocsis Péter barátunk találmánya, tőle vettem kölcsön

Alakul

Bercusnál a "hakály"-ból "ákály" lett, viszont hozzáteszi, hogy "kop-kop", és kopogtat a kis kezével néhányat. Járás terén is fejlődünk: egyre többször tesz meg 6-8 lépést, közben ünnepli magát. Lesz ebből még futás és monológ!

Ritka pillanat

Krumlovban az egyik reggel, miközben reggelit készítettem, Áron és Bercus új játékot találtak ki: Áron a szájával adogatta Bercinek a zsebkendő csomagokat, aki tornyot épített belőlük. Olyan jó volt látni ezt az összhangot!

Sörgyári capriccio

Krumlovban, a Eggenberg sörgyár előtti kocsma kerítésén lévő tábla előre figyelmeztet, hogy mi lesz, ha túl sokat iszik az ember!

Ez a figyelmeztetés a helyi buszvezetőket egyáltalán nem zavarja, ürülnek a korsók. VP és Nagyvadi gyorsan elvegyültek a cseh alkeszek között, s miután Nagyvadi vendégül látta egy körre a volánosokat,Boldi és Áron előtt megnyíltak a kiskapuk. Megjegyzem, az utasok lehet, hogy jobban jártak volna, ha Boldiék maradnak a kormánynál! Szegény Nagyvadi pont akkor közelítette meg a buszt, mikor Áron az ablakmosót próbálta ki, jókora adaggal zúdítva a vegyszeres löttyből Nagyvadi kopasz fejére. (Nálunk: pipi-problem a nagy röhögéstől...)

Ciliéknek innen üzenem, hogy a magyar busz söfőrje volt az egyetlen, aki alkohomentes sört ivott, bár ez a pipi-problem szempontjából mindegy.

Összejött

Mióta hazaértünk Krumlovból, üldöz minket a balsors. A mosógépem egyre határozottabb jeleket küld arról, hogy lassan spórolhatunk egy újra. Hála a szomszéd lakás hónapok óta tartó felújításának (vasbeton-fúrás...), a teraszunk feletti tető megrepedt és tegnap egy jókora darab nem kis robajjal kiszakadt. Mégsem ez a legaggasztóbb. Az emeleten a parketta szegőlécét eszi valami bogár. Szerdán vettük észre, hogy a bútorok mögött elkorhadt az egész, és közelebbről szemrevételezve, mindkét szobában + előtérben szivacsos állagú szinte az összes léc. Két és fél éve újítottuk fel a lakást, akkor parkettáztattunk, minden teljesen új. Valószínűleg ezeket a léceket már bogarastul (sejtésünk szerint szu) kaptuk. Utánaolvastunk, össznépi tanács: tűzre vele! A szomszéd lakásból áthívtunk egy mesterembert, akivel lebeszéltük, hogy jövő hét elején nekiesik a felső szintnek, felszedi a léceket, megnézi, hogy mizujs a parekettával, lekezeli az új szegőket, lerakja, lefesti, kijavít ezt-azt...., helyrehozza a teraszunkat is. Szó mi szó ez most nem hiányzott... Ráadásul a rovarölő-szert csak nyitott ablak mellett lehet használni, három hétig szárad, nem a legideálisabb egy gyerekszobába...., és akkor drukkolhatunk, hogy a fabútorainkba és a parkettába nem költözött-e bele!

VP a héten szereli a tárolóba vásárolt polcrendszert (amihez kevés csavart küldtek), és tervezzük, hogy a felesleges cuccok rendezetten távozzanak lefele, utána a kicsit kiürült gyerekszobát átrendezzük, tervezünk még könyvespolcot a hálószobába, és végre egy használható dolgozószobát/nagyfiús Boldiszobát... Ez a közeljövő zenéje... (Hardrock)

Ja, és emellett a gyerekek teljesen meg vannak zakkanva, Áron hisztizik, Boldin meglátszik, hogy a krumlovi hétvégén és azóta sem tartjuk be a fél nyolcas alvást, Bercusom pedig egy akaratbomba, ami percenként robban.
Azért Vp (tüszős mandulával) már irogatja a krumlovi élménybeszámolót, mert az valami nagy királyság volt ám!

Mester és Marharépa

Hiszti

Bár nekünk Áronunk van, ő is küzd! Krumlovban az egyik legjobb élményem, hogy úgy tűnt Áron otthon felejtette a hisztizsákját, ami mindkettőnknek jót tett. Azért kisebb hisztimorzsákat elhintett, csak hogy a csehek is kaphassanak egy kis ízelítőt...

Lackfi János: Dorottya legyőzi a hisztit


A hiszti sós-zsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.

Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábam tekeri.

De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.

Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.