Útravaló

Ma reggel VP 3 napos osztálykirándulásra indult. Az utolsó pillanatban körbecsókolta a családot, Áron integetett, én öleltem, Boldi meg jó tanáccsal látta el:

-Apa! Vigyázz, hogy senki se karmolja meg a füledet!

Hát igen, mindenre gondosan oda kell figyelni! A tömött vonaton reális veszélye van az efféléknek.

Rachlet-sajt

Az bizony büdös, de nagyon finom!!! (Rachlet- vagy raklett-sajt????) Némi pszichés felkészítés után még vendégeket is érdemes hívni egy kis közös bűzölgésre, aztán jöhet az éjszakai kereszthuzat.

Vacsi után a fiúk megpróbálták elcsípni a nemtudoménmilyen meccs legvégét, itt még Boldi is éber volt, aztán Bobek beájult az ágyba, de a többiek sem keltették az energikus férfiemberek benyomását.

Berci egészséges, sztárfotó nem született

Még múlt héten bejelentkeztem UH-ra a közeli magánrendelőbe. Elhatároztuk, hogy Boldinak is megmutatjuk az újabb lurkót, így szegénykét a délutáni alvásából felébresztve vittük egy nagy viharban a vizsgálatra. Dr Boldi az elején megkérdezte, hogy vajon a gerince is fog-e a látszódni a kistesónak (úgy mint a piaci halacskának, amit Namu hoz és én szálkamentesítek). Mondtuk, hogy itt aztán minden látszódik, így gerincben sem lesz hiány. Az egész család Berci-lesben állt, a doktornéni pedig megkezdte a vizsgálatot. Már a 2. percben sopánkodott, hogy jaj mennyi méhlepény, és jaj ez a gyerek milyen kis rosszcsont, belém fúrja az arcocskáját, sőt még némi köldökzsinórt is felhalmozott a szája elé, így gyakorlatilag alig lehet látni a pofijából valamit (UHoséknál a sok magzatvíz, kevés lepény, 30.hét előtti pocaklakó a kívánatos, mert az "jobban mutat"). Mi mondtuk VP-vel, hogy nem sztárfotóért jöttünk, nekünk egy félarcos, kicsit homályos felvétel is megteszi, nem ez a lényeg, hanem hogy minden rendben fejlődik-e. A további sajnálkozások - hogy "csak az orra hegye látszik, a fütyijét sem akarja megmutatni, még a lábacskáját is eldugja"- mellett azért úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, Berci gyönyörűen fejlődik, kb. 1600 g, majdnem 30 cm az ülőmagassága (azt hiszem ezt a tarkótól a popsiig mérik) valamint a fejének kerülete is. A szülést jelenleg augusztus 10-re jósolják. Sokszor csücsörített a vizsgálat alatt, nagyon össze volt gömbölyödve, és kiemelték, hogy rengeteg a haja, kb. 1 cm-es hosszúsággal, szóval így első hallásra/látásra Boldira hasonlíthat. Helyesbítek: rá emlékeztet a külseje, bár elég horror, hogy még meg sem született és máris méricskéljük a tesóival. Berci az Berci.

Ilyen a hagyományos UH-kép:

Ez pedig a csúcstechnológia:

Szemből bal oldalt Berci arcának egyik fele látható (alsó ajkát beszippantja), jobb oldali massza=hatalmas méhlepényem egyik szegmense.

A vizsgálat közben sokszor eszembe jutottak Salvador Dali képei, azok, melyeken az alak-háttérrel variál, és az ember hirtelen nem látja, hogy mit is kell néznie valójában.
Boldi az első 20 percet hősiesen tűrte, aztán ráunt az öcsire, és kiment valami játékot szerezni, amiből a rendelőben akadt bőven. Választásra a mentőautós agyhalott könyvre esett, melynek lényege, hogy minden oldalon a képek nézegetése mellett meg lehetett nyomni egy gombot, amitől szirénázott az egész. Berci szívhangjának hallgatása közben Boldi vérszemet kapott, és a "ki a hangosabb" kiáltások közepette nyomkodta non-stop azt a ... gombot. Győzött, de aztán szerencsére 10 perc múlva kerített magának valami IQ-sabb játékot.

Jó volt látni, hogy minden rendben van a pocakomban, bár ezt tudom és érzem amúgy is.

3 baba egy pocak

Boldi a délutáni pihenés közben megkérdezte:
-Mama! Amikor én még nem születtem meg, akkor neked ugye három baba volt a pocakodban?

I'm happy

Boldi reggeli közben a következő kérdést szegezte nekem:
-Anya! Rám nagyon-nagyon büszke vagy?
-Igen Boldi. Mindkettőtökre büszke vagyok.
-Akkor én boldog vagyok.


(Én sem kevésbé...)

Botiék és a frontok

Vasárnap délelőtt összecsomagoltunk, és hazajöttünk, ami utólag nem tűnt rossz döntésnek (utánunk az özönvíz), bár nehéz volt feladni a hosszúra tervezett weekendet.
Szóltunk Botiéknak, hogy Bogdány helyett Kacsaréten várjuk őket. Két felhőszakadás között meg is érkeztek gumicsizmában ill. strandpapucsban, és kezdetét vette a viharokkal tarkított délutáni játszadozás.

Boldi, mióta hazaérkezett a nyaralásából, nagyon kezelhetetlen, makacs, dacos, türelmetlen (még Áronnal is, pedig ez eddig nem volt jellemzője), egy percet sem tud késleltetni: minden azonnal kell, mindent csak neki. Egyre nehezebben viselem a végtelen csatározásokat. VP-vel arra jutottunk, hogy valószínűleg Bobek hulla fáradt. Igen-igen, a kialvatlan gyerekek nem csak a fáradtságról ismerszenek meg, hanem épp ellenkezőleg, sokszor hipermotolisak, pörögnek, kezelhetetlenek. Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk Boldit délután altatni, valamint este is betartjuk a 8 órai "takarodót".

Vasárnap csődöt mondott az elrendelt délutáni csendes pihenő, Boldi és Áron igen jól elszórakoztatták egymást, mi meg két mennydörgés között minden szülői tekintélyünket bevetve ordítoztunk VP-vel, hogy most már aztán tényleg alvás legyen gyerekek. Eredmény: szülők kimerülve, Boldi és Áron feltöltődve.
Boldi nagyon várta Botit, több napja kérdezgeti, hogy mikor lesz már vasárnap, és akkor ugye jön hozzá a barátja. Ehhez képest nagyon kakasként viselkedett Botival, folyton vitázott valamin.
Az energiabomba Magdi mama sütött a fiúknak egy vár alakú hipi-szupi tortát (bástyákkal, kapuval, katonával),

amitől még az én kis buldózerem is odáig volt.

Időközben Kacsarét sötétbe borult, így a fényképek nem sikeredtek túl jóra. Az áramszünet kitartott másnap délelőtt 10ig.

Gólörömök

Bobek VP-vel nézte az Európa-bajnokság legelső rangadóját (Csehország-Svájc). Elég uncsi volt a meccs, így nagy örömöt jelentett az egész család számára a 70. perc környékén lőtt cseh gól. Boldi ugrabugrált, hogy egy-null, mert a pirosak lőttek egy gólt. Boldin kívül még az öltönyös cseh szövetségi kapitány és edző is örömködött egyet a pálya szélén, mire Boldi bejelentette, hogy kettő-null, mert a feketék is rúgtak egy gólt, nézzük meg, hogy örülnek neki.

Tervek és valóság

Pénteken a vizsgálatok után célba vettem a piacot, és csak ámultam-bámultam, hogy mennyi ember és áru gyűlt össze egy helyen. Nyár elején a legjobb piacozni, bár most a szokásos "körbe nézek, és mindenhonnan a legszebbet" helyett, a "berobogok és egy helyről a legtöbbet" taktikát választottam, bár így is vagy 25 percet álltam sorba. Aztán spuri haza, csomagokat letesz, majd uccu Boldiért az oviba, ahonnan haza, villám pakolás, és amint beesett VP, már indulhatott is a család a szokásos hétvégei telkezésre. Szombatra Emariékat, vasárnapra Botiékat vártuk estebédre és játszóterezésre, de az időjárás közbeszólt. Már péntek este éreztem, hogy ez a hétvége a spontán események tárháza lesz, illetve eredeti terveink hóhéra. Emariék lemondták a szombatot, ami teljesen érthető az elmúlt napok monszun jellegű időjárását tekintve. Már szombaton vívódtam, hogy "should I stay or shoul I go", de mivel a pénteki nap elég fárasztó volt, nem vágytam egy újabb csomagolásra, valamint bíztam a vasárnapi napsütésben. A kezdeti kedvlanyhulást követően elég jó kis spontán szombatunk kerekedett. Boldi és VP lementek a faluba gyümölcsért, közben megnézték a focipályán a helyiek meccsét, szotyiztak, szóval nagyfiús program...

Ebéd előtt elkirándultunk a házunktól kb. 600 méterre lévő szederbokorig, és megnéztük, hogy lesz-e idén termés. Gulyáslevesezés a házban (bogrács helyett gázon főtt, de így is elég jól sikeredett), majd 2 óra családi szunya!!!! Délután lementünk a faluba sétálni, de még a pörköltfőző-veresenyig sem juthattunk el, újból szakadt az eső, így miután Boldi behajított 4 kavicsot a Dunába, már rohantunk is a kocsi felé. Otthon aztán közös játszás ill. meccsnézés, és viszonylag korán már újból aludt is a család. VP-vel megállapítottuk, hogy jók az ilyen semmittevős napok.

Majd megbeszéljük...

Innen is üdvözlöm a jeges csodákat fuvarozó tehergépjárművek ötletgazdáját!!! Bogdányba minden nap kétszer feldöcög egy ilyen fagyos dallamkürt a hegy tetejére, és persze tudja hol kell csengetni, hol kell lejátszani a transzba ejtő dallamot. Boldi kondicionálódott: fülel, nyálcsorgat, rohan, nyal. Apa meg káromkodik, utánarohan, fizet és egyezkedik, hogy csak ebéd után...

Így volt ez ma is. Boldi egy nagy doboz piros tölcséres zsákmánnyal vonult be a kertbe, és már kezdte volna a kóstolást, amikor VP rászólt, hogy előbb fejezzük be a megkezdett ebédet.

Erre Bobek komoly pofával ránézett, és azt mondta:
-Apa! Ezt majd bent megbeszéljük.

Vizit

Pénteken voltam a pocaklakómmal orvosnál. Vérvétellel kezdtem (9 órai éhgyomor), majd a nőgyógyászom is megvizsgált minket. Úgy tűnik, minden rendben. Cola, az orvosom mondta, hogy a lábam miatt sokat kéne pihenni, de mindketten csak mosolyogtunk egymásra. Majd a szülés után a kórházban...
Berci folyamatosan mocorgott, igazi kis sajtkukac.

Három hét múlva kell újból megjelennünk a doktorbácsinknál, aztán pedig már hetente randizunk vele, kezdődik a CTGre járás, szóval lassan eltelik ez a 9 hónap is.

Egy 28dik heti UH kimaradt az életünkből, és mivel a Klinikán csak július végére van időpont, elhatároztam, hogy elmegyek egy magánrendelőbe, úgyis tervben volt még egy 4D-s kukkolás.

Dédöröm

Délután telefonált Mária dédi, hogy le kell mennie bevásárolni, és hazafelé útba ejtene minket. Újságoltam Bobeknak a jó hírt, mire ő boldog vigyorral mondta, hogy "ez jó, ez jó, ez nagyon jó ötlet!!!". A csöngetésre rohant ajtót nyitni, majd Mária dédi még levegőhöz sem juthatott, de már vitte is idősebbik dédunokája a teraszra, ahol részletesen megmutogatta a virágokat, fűszernövényeket. Mária dédi leült egy székre, és Boldi meg Áron váltott lovakkal vitt neki fűszernövény-kóstolókat. Meg kellett ennie majd egy marék kaprot, bazsalikomot, mentát, lestyánt, zellert, görögbazsalikomot... (Árcsi még muskátlival is próbálkozott.) Miután jól lakott, indulhatott a garázsmenet.

Bizonyíték!

Na kérem szépen. Már régen meg lett mondva, hogy jár a baba jár. Most meg ugyanez dokumentarista ihletettségű filmélményben is látható.

Háttérben a kisalakú gyereket kell nézni!



Van még egy kis csiszolnivaló a kéztartáson, de kezdetnek azért így is elégedettek vagyunk. No meg Áron is!

Kriszti 2 hónap után újra nálunk

Bizony csak ma sikerült megünnepelni egy április végi szülinapot, méghozzá Krisztiét, aki pimasz módon még mindig fiatalabb nálam, pedig igyekszik...

Boldi egész szégyenlősre vette a figurát, és Áron is megilletődötten ébredt, de aztán a szülinapi epres-krémes-habos-piskótás muníció helyrebillentette a fiúkat.

Kriszti szokás szerint tanult nálunk egy új társast, méghozzá a "Labirintust", ami Boldi jelenlegi lieblingje. (Egyébként tényleg jó kis logikai játékról van szó, kincseket kell gyűjteni egy állandóan átalakuló labirintusban, ahol a játékosok mozgatják a falakat, építik az utakat. Boldival sokszor mazsolával és apró csokikkal játszuk, és akkor "vérre megy a kincsvadászat".)

A mai napot Boldi elég brutál stílusban pörögte végig, köszönhetően a tegnapelőtti hajnali 4 órás kelésnek, mely után csak este 9kor lehetett álomba szenderíteni, de valami fránya bogár agyoncsípte a kezét, így egész éjjel sírdogáltunk-vakaróztunk-kenegettük-vigasztaltuk, reggel pedig egy kialvatlan, morcos Bobek ébredt mellettünk, mely egész napjának alaphangulatát meghatározta, meg az enyémet is.

Szerencsére Krisztivel megosztottuk erőinket, és ő Áront szórakoztatta, én pedig Boldival igyekeztem túlélni ezt a kedves napot, és nem mertem belegondolni, hogy 6 hét múlva még egy hangforrással bővül a csapat.

Boldi a csúszdás ágy tetejéről autók gördítésével, majd bútorhoz csattanásával, valamint Áron letarolásával adta meg a kegyelemdöfést.

A ma esti házimunkák alól felmentettem magam.

"Dédi" és "kukkurikúúúúú"

Áron ma először mondta ki, hogy "dédi". Volt ám sikere a dolognak, főleg, hogy a nevén nevezett is jelen volt.

Eljött a "mit mond a bárány/tehén/kutyus..." fej- és nyelvtörők korszaka, amiből éppen a "kakas leckénél" tartunk. Íme egy erőteljes kukkurikúúúú/sikítás. Remélem akad ilyen kakas is. Bár ha hajnalban erre kéne ébrednie a sok jó embernek, valószínű délre már fortyognának a levesek, a tojás pedig hiánycikk lenne. (Itt most elbizonytalanodtunk VP-vel. Kell a tojáshoz kakas???? Szerintem igen.)

Újra egy hajóban evezünk!!!

Végre eljött a mai nap. Most már elárulhatom, hogy rettegtem az elmúlt héttől, hónapok óta ha csak rágondoltam, sírhatnékom támadt. (Mi lesz velünk egymás nélkül????) Az első magányos estén beszéltünk Bobekkal telefonon, ami nagyon felkavart, és azt hiszem neki sem tett jót, azt kérdezte a végén, hogy miért nem jöhet oda aludni, ahol mi vagyunk. Nem kenhettem a dolgot a 2000 km-re. Letettük a telefont, én pedig azonnal írtam egy sms-t Nagyvadászéknak, hogy csak akkor hívjon legközelebb Boldi, ha ez külön az ő ötlete, kérése. Nem hívott többet a héten, és bár nagyon vágytam a kis csipogi hangjára, azt hiszem így volt ez jobb mindkettőnknek.

Számoltam a Boldi mentes napokat, és próbáltam minél több programot szervezni, meg persze pihenni is egy picit, ami a 30. héten igencsak jól jött. Az elmúlt héten sokkal többet tudtam Áronra koncentrálni, meg a pocakom izgő-mozgó társbérlőjére. Ez is régóta hiányzott már. Áron sokat változott egy hét alatt, úgy érzem még szorosabb lett köztünk az a láthatatlan kapocs, kötődés, barátság. Legtöbbször, ha Namu segít nekünk, Áront "passzolom le", csak hogy elsőszülöttünk lelkivilága sértetlen maradjon, pedig Áronnak ugyanúgy járnának ezek a "csak rád figyelek" percek. Persze nem mérleghinta az élet! Berci is kihasználta felszabadult energiáimat, és folyamatos rugdosásokkal jelzi jelenlétét, erejét.

Délelőtt megcsörrent a telefonom, és Boldi már újságolta is, hogy megérkezett a repülőjük, sőt már egy Volkswagen Touran taxival robognak a Zöldkő fele, ami előtt egy Mercedes megy, ami elkanyarodott balra, így most egy Volkswagen Transporter mögött haladnak, de a lámpánál megálltak, majd jobb kanyar...... Be sem állt a szája!!! Én meg csak hallgattam a régóta vágyott csipogását. VP-nek időközben leadtam a drótot, hogy "érkezik", ő pedig otthagyta a gyerekgyárat, és rohant Boldihoz. Éva dédi és Eszti is velünk várták!

Végre begördültek, szívkalapálva megvártuk, hogy kiszálljanak és Boldi átjusson az úttesten, aztán jajj de jó volt...

Puszild ahol éred játékot játszottunk, és még egy családi kép is sikeredett.

Mi lesz majd?

Boldi éppenhogy hazaérkezett, leült a nappali közepén a földre, és az alábbi elmés megjegyzést tette:

"Ha nagy leszek, akkor nem tudom mit kell csinálni. Nem akarok nagy lenni!"

Altató

Áron nagyon mamabarát, már ami az alvási szokásait illeti. Este fél nyolckor tesszük ágyba, és gyakorlatilag 6ig alszik, csak ritkán ébred fel éjszaka. Délelőtt fél 9 és 9 között újra lerakom, és 11ig szuszog, majd 3 és fél5 között úgyszintén. Boldi ennyi idősen emlékeim szerint nagyon későn aludt el este, amihez képest korán kelt, és nap közben is igen nehéz volt elaltatni, max. egyszer aludt egy nap, és 2 éves kora után erről az egyről is leszokott. Viszont! Boldi, ha álmos volt, bárhol elaludt, ezzel szemben Áron csak a kiságyában szeret aludni, ha máshol kell, akkor hiszti van. Bobek mellett lehetett zenét hallgatni, hangosabban beszélgetni, akár porszívózni is. Áron nagy csendben szeret aludni, ha megcsörren a telefonom, azonnal felriad. Boldit hosszasan kellett/kell altatni (szerintem itt van a szoktatásnak a legnagyobb szerepe), Áront beleteszem a hálózsákjába, lehúzzuk a redőnyt, előtte elköszönünk a teraszi virágoktól, és kezdődhet az énekléssel kísért max. 5 perces ringatás. Az első dal közben Áron rámutat a csúszdás ágy zsebeiben lévő plüsállatokra, amiket sorra be kell tennem az ágyába, majd az aktuális kedvencet a vállamra helyezem, Árcsi pedig ráhajtja a buksiját, és folytatódhat a dalolászás. Tavaszi szél, Hej tulipán a kötelező program, melyet egy szabadon választott követ (általában Szalóki Ági Beli babája vagy valami Kalálka). Áron velem dúdolja a nótákat, majd ráadásként egy "kamm, kamm" kánonnal zárunk. (Ez Áron saját költeménye.) Elköszönök tőle, jó éjszakát kívánok, és lerakom a kiságyba.

Az ébredésnek is meg van a maga forgatókönyve. Áron 90 %ban jókedvűen ébred, és elkezd játszani az ágyában lévő játékkupaccal. Én egy kis idő után bekopogtatok az ajtón, ő erre nagyon megörül, és az erkélyajtó felé mutogat, hogy húzzam fel a redőnyt. Amikor felhúzom, megnézi, hogy a kedvenc békás szélforgója ott van-e még. Ezek után sorra kiadogatja a játékokat az ágyából, nekem pedig helyre kell őket tennem.

Visszakerül a csúszdás ágyra a pelikán, Pepe baba, Wayne baba, a nyuszi, malac koma meg a többiek is.

Záró akkordként kiveszem Áront, és megszabadulunk a hálózsáktól, majd megyünk hammázni a konyhába valami finomat.

Így pihen Áron.

Újabb képek Törökországból

Ezek a felvételek csak azt a gondolatot erősítik bennünk, hogy elsőszülött fiúnk szenved. Nappal taxizással keresi meg repülőjegyének árát, esténként egy nagy turistahajót kormányoz. Boldikám, kitartás, már csak egy nap!!!

Mi tagadás, már nagyon hiányzik a kis utazó!

Sztikéék karitatív segédlete

Innen is millió köszönet Csabának, aki Sztike vőlegényeként, eleget téve menyasszonya óhajának (aki eleget tett barátosnéja kérésének), szombaton lelkesen és tele segítő szándékkal Bogdány felé vette az irányt, hogy ott részt vegyen a kis játszótér lefestésében. Nagyon rendesen dolgoztak a fiúk a 35 fokos melegben, és bár a festék menet közben elfogyott (így folyt.köv.), azért a lécek nagy részét lepingálták. Hol világos barna, hol vöröses árnyalatban pompázik kis gyerekfárasztó komplexumunk, minek oka valószínűleg az, hogy VP nem keverte fel kellőképpen a festéket a vödörben, így annak sűrűje a végére maradt. Nem baj, nagyon szép lett így is!!!

Hálából visszatápláltuk Sztikéékbe az elvesztegetett kalóriákat, VP remek flekkent rittyentett, én meg salátákat hozzá, a végére Sztike sütött egy meggyes-tortát, mi pedig a fagyiról és gyümölcsről gondoskodtunk. Vacsi közben többször kérleltem Bercit, hogy húzódjon egy kicsit összébb a pocakomban, mert ennek a falatnak még le kell csusszannia. (Cilinek üzenem, hogy igaza van a szomszéd néninek, és a Romanza fagyi elég királyság, főleg a csokis és a diós.)

Áron elkápráztatta Sztikét, aki titkon ilyen gyermekről álmodik, de sajna nem adjuk, csináljon mindenki magának!!!

Sztike bloggal kapcsolatos kritikája, hogy hiányoznak a pocakos fotók. Na igen, mivel általában én fényképezek, és nincs teleszkópos karom. Viszont most Sztik készített néhány hasban erős felvételt:

Áron csütörtökön újabb mutatvánnyal kápráztatott el, kb 2 mp alatt felmászik a csúszdás ágy tetejére. A technikát Bolditól leste el, csak kicsit lúdtalpasította, de az eredmény ugyanaz. Én meg rohangálok az ágy körül, és kiabálok, hogy ez veszélyes, és próbálom megjósolni, hogy melyik végén fog kipottyanni. Bogdányban ugyanezt a mutatványát a nagy, piros csúszdára is átültette, úgyhogy innentől kezdve egy percre sem tudom egyedül hagyni a szobájában sem. Jó az ilyen!