Kriszti 2 hónap után újra nálunk

Bizony csak ma sikerült megünnepelni egy április végi szülinapot, méghozzá Krisztiét, aki pimasz módon még mindig fiatalabb nálam, pedig igyekszik...

Boldi egész szégyenlősre vette a figurát, és Áron is megilletődötten ébredt, de aztán a szülinapi epres-krémes-habos-piskótás muníció helyrebillentette a fiúkat.

Kriszti szokás szerint tanult nálunk egy új társast, méghozzá a "Labirintust", ami Boldi jelenlegi lieblingje. (Egyébként tényleg jó kis logikai játékról van szó, kincseket kell gyűjteni egy állandóan átalakuló labirintusban, ahol a játékosok mozgatják a falakat, építik az utakat. Boldival sokszor mazsolával és apró csokikkal játszuk, és akkor "vérre megy a kincsvadászat".)

A mai napot Boldi elég brutál stílusban pörögte végig, köszönhetően a tegnapelőtti hajnali 4 órás kelésnek, mely után csak este 9kor lehetett álomba szenderíteni, de valami fránya bogár agyoncsípte a kezét, így egész éjjel sírdogáltunk-vakaróztunk-kenegettük-vigasztaltuk, reggel pedig egy kialvatlan, morcos Bobek ébredt mellettünk, mely egész napjának alaphangulatát meghatározta, meg az enyémet is.

Szerencsére Krisztivel megosztottuk erőinket, és ő Áront szórakoztatta, én pedig Boldival igyekeztem túlélni ezt a kedves napot, és nem mertem belegondolni, hogy 6 hét múlva még egy hangforrással bővül a csapat.

Boldi a csúszdás ágy tetejéről autók gördítésével, majd bútorhoz csattanásával, valamint Áron letarolásával adta meg a kegyelemdöfést.

A ma esti házimunkák alól felmentettem magam.