Esti szlopa

Este jó, este jó

Zelk Zoltán: Este jó, este jó


Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Bandázás

Szombat este gyerekmentes program keretében elmentünk a szomszédos olasz étterembe a barátainkkal, majd nálunk iszogattunk fél kettőig. Ezt követte vasárnap délelőtt a Nagy Piknik a hidegkúti reptéren. Négy család, 11 gyerek, kicsit elmaszatolt kezdés, de aztán jó idő és hangulat. A reptéren volt hegymászás, frizbizés, amerikai foci, foci, sárkányeregetés, pozsonyi kifli (,mert Viki (hála az égnek) hiányzott az előző esti eligazítás azon részéről, hogy szuperanya verseny nincs), meg zöldség felvágva.

A gyerekek annyira élvezték, hogy a mieink még azt is elfelejtették, hogy fél1-kor hisztizzenek, így aztán jól kicsúsztunk az ebédből, csak negyed 2-kor indultunk vissza.
Hazafelé a fiúk azt tárgyalták, hogy kinek melyik többigyerek volt a legszimpatikusabb, de nem jutottak dűlőre, mert mindenki az volt. Ennél másabbat, beleértve a felnőtteket is, mi sem gondolunk.

Jó is ez így.

Kameraman

Délután Boldi elkérte a fényképezőgépet, kiment a teraszra, megfigyelt és fotózott. Íme:

 
Nyolc évesen a "szépre áll a szeme", szerintem remek fotók születtek, máskor is megkapja a masinát, hogy lássuk, ő mit lát. Egy újabb ok, amiért büszke lehetek.

Boldi és Kuszi

Szerdán nagy drámára értem föl a Bolygó osztályba, mikor Boldit haza akartam hozni. Boldi és Kuszi Gábor  előtt volt rapporton, és a komoly ofő is jelezte az apukának, azaz nekem, hogy kér pár perc türelmet, mert esetmegbeszélés van.

Hazafelé én is megbeszéltem Boldival, hogy mi történt:

Pingpong közben Boldi letette az ütőjét, amit Kuszi felkapott és elrohant vele, Boldi utána. Aztán összeütköztek, Boldi foga kontra Kuszi feje (semmi maradandó), majd némi heveny egymás rángatása után Boldi az addigra visszaszerzett ütővel kupáncsapta Kuszit (semmi maradandó.)

A kakaskodásnak az ofő vetett véget, és az esetmegbeszélés végére mind a két fiú házi feladattal távozott: Kuszi - vicces-e elrohanni a másik ütőjével?

Boldi  - Hogy lehet valakit pingpongütővel VÉLETLENÜL  megcsapni.

Az igazat megvallva Boldi eléggé hatása alatt volt az eseményeknek, mert amikor elmesélte a sztorit, akkor bizony elpityeredett, részint a történtek, részint a hf miatt, de abban maradtunk, hogy este leülünk és megbeszéljük a dolgot.

Hazafelé be is mentünk a közértbe és a kötelezőkön kívül vettünk esetmegbeszélő sört és szotyit, hogy este tudjunk férfiasan esetmegbeszélni. A kicsik fektetése után mi, férfiak, kiültünk a teraszra és megbeszéltük az esetet. Az alábbiakra jutottunk:

1. Jogosan háborodik fel az ember, ha a Kuszi elszalad az ütőjével.
2. Nem nagy öröm, de előfordul, hogy az ember csetepatéba keveredik a barátjával.

3. Ha az ember mérges, akkor is kell tudni annyira kontroll alatt tartani magunkat, hogy tudjuk mi van a kezünkben, mert nem mindegy, hogy kézzel, vagy kalapáccsal, esetleg pingpongütővel csapunk oda.

Tehát megdőlt a véletlen csapás teória, vagy pontosabban a "véletlenül ütöttem meg ütővel" kifejezés nyerte el pontosabb értelmét. Azt is mondhatnánk, hogy itt nem a felelősség elhárításáról volt szó, hanem inkább egy nyelvészeti bizonytalanságot oldottunk meg.

Másnap Gábor ofő is szinte ugyanezeket mondta Boldinak, így kereken zárult a történet. A barátság azóta ismét visszazökkent a mindennapi kerékvágásába. Szerencsére!

(Csak halkan és zárójelben: Boldinak ez volt az első olyan helyzete, ahol sarkára állt és - bár nem mindig kifogástalanul - de beleállt a konfliktusba. Ez azért nem rossz!)

Csajozós

Árcsi megállt VP előtt, és feltette az alábbi keresztkérdést:
-Apa, téged szeretnek a csajok?
VP lányos zavarában köpni-nyelni nem tudott ettől a nemesen egyszerű, és egy 5 éves sármőr szájából abszolút elvárható kérdéstől. Még szerencse, hogy Áron gyorsan hozzátette:
-Anya az extranőd!
 (Csak a miheztartás végett...)

Kuszi és Ben

Pénteken a suliból nagy csapattal érkeztem haza: Boldi és Árcsi mellett ott virított még két bolygós: Kuszi és Ben is, akik nemcsak vicces becenevükkel, hanem derűs jómagukkal is gondoskodtak a tömény jókedvről. Először taktikusan megpróbáltuk a fiatalokat kifárasztani a kertben focival, pattogatottkukoricával (magyarul popcorn), de ez csak részben sikerült.

 Utána folytattuk a lakásban társassal, kártyával, és főként csocsóval, ahol minden összeállítást kipróbáltunk.

Aztán ettünk sok-sok-sok gofrit.

de annyit, hogy még a szemünk is kettéállt.

Utána még belefért egy kis konszolidált társas, de aztán kezdődött a haddelhadd.

Képeinken ez nem látszik, de kisvártatva befutottak a szülők is: egy apuka Kusziért és egy anyuka két kislánnyal Benért. Míg a felnőttek váltottak két szót, azalatt az addigra mát hétfőssé duzzadt gyerekkülönítmény ámok jellegű futást hajtott végre a kiszolgáltatott gyerekszobában: öt fiú gyepálta egymást a csúszdás ágy alatt, miközben a lányok a csúszdát tesztelték. Mi felnőttek már a teljes feladás gondolatával barátkoztunk, de ami a legfontosabb: minden gyerek nagyon jól érezte magát, így aztán mondhatjuk, hogy szuper buli volt!

A szobát meg hipphopp rendberántottuk, csak a családi béke kedvéért.

HÉF!

Csütörtökön beütött a 9. HÉF, azaz a házassági évforduló, amire én, a figyelmes férj vettem színházjegyet a zasszonynak. Kis szépséghiba, hogy 13-at vettem, és hívtam a volt mentorcsoportomat, és ráadásul Dóri sem ért rá. Így aztán el is halasztottuk az ünneplést a hosszú hétvégére. Szombaton reggel lepattintottuk mind a három gyereket a nagyszülőknek, és vasárnap reggelig kimenőt kaptunk. Hurrá!

Lecsűrtünk Bogdányba, ahol kipuceváltuk a nyaralót, összeporszívóztuk a legyeket, összeszereltük az ugrálót, bevásároltunk, kiszellőztettük az ágyneműt, pakoltuk a kertet, lemostuk az ülőgarnitúrát, és élveztük a gyerekmentes csendet, pontosabban azokat a zajokat, amiket a Háromgyerek mindig elnyom. Közben azért koccintgattunk emberesen, és alig vártuk az estét, hogy ágyba kerüljünk. Aztán lefeküdtünk, és este 9-től reggel 8-ig megállás nélkül... Utána elégedetten állapítottuk meg, hogy még képesek vagyunk végigaludni egy éjszakát, anélkül, hogy bármi bajunk lenne, sőt egy bölcsességet is kitaláltunk erre az alkalomra:

Szexelni gyerek mellett is lehet, de aludni...!

Így ünnepeltük a HÉF-ót, és reggel 9-től már minden autózajra kémleltük az utcát, hátha megjöttek Vadiék azzal a sok mihaszna gyerekkel. Mikor megjöttek végre, 10 perc sem telt el az első fegyelmezésig, és minden visszakerült a régi kerékvágásba.

Azután főztünk bográcsban paprikáskrumplit, töltöttünk medencét, eltörtük a kerti csapot,elmentünk az Apátkúti forráshoz, szomszédoltunk, lefürdettük a gyerekeket, másnap kicseréltem a kerti csapot, hancúroztunk a kertben, kihívtuk a vizest,  kiásattuk és megjavíttattuk a kerti csapot a munka ünnepén és fáradtan hazacuccoltunk. Dóri délután 2-től este 8-ig pakolt: ilyen nálunk a hosszú hétvége.

Eprezés

Most, hogy megjelentek a piros nyári gyümölcsök a piacon, ez jelenti a fiúk vitaminbevitelének 90%-át, már amennyi vitamin lakozik a spanyolhonból importált eperben, mert én biza szkeptikus vagyok a "magyar eperrel" kapcsolatban, főleg mikor még reggelente fagy (két hete), s az ára is ötszörös a spanyol haverhoz képest. A gyerekek falják, pedig még köze sincs a nyári zamathoz. Árcsi előszerettel kínálja meg a terasz virágait is, mivel szerinte az árvácskák kifejezetten kérlelően néznek az eperre.