Boldi és Kuszi

Szerdán nagy drámára értem föl a Bolygó osztályba, mikor Boldit haza akartam hozni. Boldi és Kuszi Gábor  előtt volt rapporton, és a komoly ofő is jelezte az apukának, azaz nekem, hogy kér pár perc türelmet, mert esetmegbeszélés van.

Hazafelé én is megbeszéltem Boldival, hogy mi történt:

Pingpong közben Boldi letette az ütőjét, amit Kuszi felkapott és elrohant vele, Boldi utána. Aztán összeütköztek, Boldi foga kontra Kuszi feje (semmi maradandó), majd némi heveny egymás rángatása után Boldi az addigra visszaszerzett ütővel kupáncsapta Kuszit (semmi maradandó.)

A kakaskodásnak az ofő vetett véget, és az esetmegbeszélés végére mind a két fiú házi feladattal távozott: Kuszi - vicces-e elrohanni a másik ütőjével?

Boldi  - Hogy lehet valakit pingpongütővel VÉLETLENÜL  megcsapni.

Az igazat megvallva Boldi eléggé hatása alatt volt az eseményeknek, mert amikor elmesélte a sztorit, akkor bizony elpityeredett, részint a történtek, részint a hf miatt, de abban maradtunk, hogy este leülünk és megbeszéljük a dolgot.

Hazafelé be is mentünk a közértbe és a kötelezőkön kívül vettünk esetmegbeszélő sört és szotyit, hogy este tudjunk férfiasan esetmegbeszélni. A kicsik fektetése után mi, férfiak, kiültünk a teraszra és megbeszéltük az esetet. Az alábbiakra jutottunk:

1. Jogosan háborodik fel az ember, ha a Kuszi elszalad az ütőjével.
2. Nem nagy öröm, de előfordul, hogy az ember csetepatéba keveredik a barátjával.

3. Ha az ember mérges, akkor is kell tudni annyira kontroll alatt tartani magunkat, hogy tudjuk mi van a kezünkben, mert nem mindegy, hogy kézzel, vagy kalapáccsal, esetleg pingpongütővel csapunk oda.

Tehát megdőlt a véletlen csapás teória, vagy pontosabban a "véletlenül ütöttem meg ütővel" kifejezés nyerte el pontosabb értelmét. Azt is mondhatnánk, hogy itt nem a felelősség elhárításáról volt szó, hanem inkább egy nyelvészeti bizonytalanságot oldottunk meg.

Másnap Gábor ofő is szinte ugyanezeket mondta Boldinak, így kereken zárult a történet. A barátság azóta ismét visszazökkent a mindennapi kerékvágásába. Szerencsére!

(Csak halkan és zárójelben: Boldinak ez volt az első olyan helyzete, ahol sarkára állt és - bár nem mindig kifogástalanul - de beleállt a konfliktusba. Ez azért nem rossz!)