HÉF!

Csütörtökön beütött a 9. HÉF, azaz a házassági évforduló, amire én, a figyelmes férj vettem színházjegyet a zasszonynak. Kis szépséghiba, hogy 13-at vettem, és hívtam a volt mentorcsoportomat, és ráadásul Dóri sem ért rá. Így aztán el is halasztottuk az ünneplést a hosszú hétvégére. Szombaton reggel lepattintottuk mind a három gyereket a nagyszülőknek, és vasárnap reggelig kimenőt kaptunk. Hurrá!

Lecsűrtünk Bogdányba, ahol kipuceváltuk a nyaralót, összeporszívóztuk a legyeket, összeszereltük az ugrálót, bevásároltunk, kiszellőztettük az ágyneműt, pakoltuk a kertet, lemostuk az ülőgarnitúrát, és élveztük a gyerekmentes csendet, pontosabban azokat a zajokat, amiket a Háromgyerek mindig elnyom. Közben azért koccintgattunk emberesen, és alig vártuk az estét, hogy ágyba kerüljünk. Aztán lefeküdtünk, és este 9-től reggel 8-ig megállás nélkül... Utána elégedetten állapítottuk meg, hogy még képesek vagyunk végigaludni egy éjszakát, anélkül, hogy bármi bajunk lenne, sőt egy bölcsességet is kitaláltunk erre az alkalomra:

Szexelni gyerek mellett is lehet, de aludni...!

Így ünnepeltük a HÉF-ót, és reggel 9-től már minden autózajra kémleltük az utcát, hátha megjöttek Vadiék azzal a sok mihaszna gyerekkel. Mikor megjöttek végre, 10 perc sem telt el az első fegyelmezésig, és minden visszakerült a régi kerékvágásba.

Azután főztünk bográcsban paprikáskrumplit, töltöttünk medencét, eltörtük a kerti csapot,elmentünk az Apátkúti forráshoz, szomszédoltunk, lefürdettük a gyerekeket, másnap kicseréltem a kerti csapot, hancúroztunk a kertben, kihívtuk a vizest,  kiásattuk és megjavíttattuk a kerti csapot a munka ünnepén és fáradtan hazacuccoltunk. Dóri délután 2-től este 8-ig pakolt: ilyen nálunk a hosszú hétvége.