Majdnem minden reggel a bogdányi pékségben kezdtük a napot, ami igen jó alapozást jelent. Ki a kakaós csigára, ki a meleg túrós batyura esküszik, nálam a spenótos táska a favorit. A friss péksütiket mindig a szabadban fogyasztjuk el, a Dunaparton ücsörögve, a tanyán pokrócozva... Egyik reggel VP a tanya felé menet, a jól ismert bal helyett jobbra kanyarodott, "járatlan utat járt útért el ne hagyj!", így jobban tetszik a mondás.... Kétszáz méter után egy tavacska fogadott minket (amiből másnap Boldi és VP Nagyvadi hathatós közreműködésével két pisztrángot horgászott ki). Nem volt kérdéses, ma itt reggelizünk. Kiszálltunk, és csak akkor vettük észre, hogy ez nem csak egy tó, hanem egy sebes folyású patak egyik állomása.
Hazafelé megálltunk még a Nagyvillám hegynél, ahol télen sípálya üzemel, majd kipróbáljuk.
Gyönyörű helyre bukkantunk, mesebeli reggelünk volt. Itt a vége, fuss el véle!
A tóba érkező patak torkolatánál, kavicsokból, kövekből gátat építettek a fiúk, pancsoltak, békát fogtak, s közben mondogattuk, hogy "még egy ilyen reggelt???".
Pedig ez csak a mese eleje. Egyre följebb merészkedtünk az Apátkúti-patak mentén, jártuk az erdőt a Malomkerti-völgyben, vízesések, kiöblösödések, izgalmasan csúszós kövek. 
A távolban megláttunk egy lovaskocsit.
Áron felkiáltott, hogy szeretne lovaskocsizni. Bíztattam, hogy fussanak Boldival, és szép szóval állítsák meg a szekeret, hátha.... A szekér dinnyéket szállított az erdészethez. A szekérre felkéredzkedő fiúk arca ragyogott, VP meg majd leszakadt, mire visszasétált az óriási ajándék dinnyénkkel a kocsihoz. 
Vannak még kedves és jólelkű emberek. Egy elágazásnál elköszöntünk a lestoppolt járművünk vezetőjétől és motorjaitól, majd fél kilométernyi séta után (közben megnéztünk még egy forrást és kisebb csobogókat) egy pisztrángos étteremre bukkantunk, mellette erdei játszótér, mögötte egy arborétum. 
Pedig ez csak a mese eleje. Egyre följebb merészkedtünk az Apátkúti-patak mentén, jártuk az erdőt a Malomkerti-völgyben, vízesések, kiöblösödések, izgalmasan csúszós kövek. A távolban megláttunk egy lovaskocsit. Áron felkiáltott, hogy szeretne lovaskocsizni. Bíztattam, hogy fussanak Boldival, és szép szóval állítsák meg a szekeret, hátha.... A szekér dinnyéket szállított az erdészethez. A szekérre felkéredzkedő fiúk arca ragyogott, VP meg majd leszakadt, mire visszasétált az óriási ajándék dinnyénkkel a kocsihoz. Vannak még kedves és jólelkű emberek. Egy elágazásnál elköszöntünk a lestoppolt járművünk vezetőjétől és motorjaitól, majd fél kilométernyi séta után (közben megnéztünk még egy forrást és kisebb csobogókat) egy pisztrángos étteremre bukkantunk, mellette erdei játszótér, mögötte egy arborétum. Hazafelé megálltunk még a Nagyvillám hegynél, ahol télen sípálya üzemel, majd kipróbáljuk.
Gyönyörű helyre bukkantunk, mesebeli reggelünk volt. Itt a vége, fuss el véle!
