kedd, április 14

Locsolókörút

Idén már hármasban indultunk útnak, hogy begyűjtsük a húsvéti lánylerakatok csokikészleteit. Jól betanultuk a locsolóverseket, felcsatoltuk a legnagyobb kosarat, aztán a részletes útitervnek megfelelően először Fanniéknál ébresztettük a teljes famíliát. Bálint és Barnus kissé kótyagosan vette tudomásul, hogy megszálltuk a kertet. Áron összebarátkozott Folti kutyával, így nem nagyon akaródzott neki nem hogy verset mondani, de még locsolni sem. Szerencsére sem Ági, sem Fanni nem volt túl szigorú, így aztán a fiúk betermelték az egész napi csokiadagjukat.Innen Mária dédihez hajtattak az urak, ahol bemálnaszörpöztek és némi vers is előkerült a locsoláshoz.Rövid pihenés után célbavettük Csengusékat, ahol Luca helyett Florkát találtuk, amitől Áron úgy meglepődött, hogy végül csak Csengét locsolta meg.Utána meglocsoltuk a házbeli Rékát, Orsit és Nórit majd mentünk Éva nagymamához. Itt letörtem egy focilázadást, így mehettünk tovább csokit gyűjteni.
Ezután Luxinál hiába csöngettettünk, a fúk még a macskaajtón is bekémleltek, de Luxi nem lett meg, így körülnéztünk a kertben és máris meglett a locsolnivaló: Luxi ugyanis Katababával kertészkedett. Itt is ittunk, de ekkor Áron már olyan nyűgös volt, hogy haza kellett menni ebédelni és aludni, de nem feledkeztünk meg Namu és Dóri meglocsolásáról sem.Sőt Bobek még Nagyvadit is meglocsolta, amit azzal magyrázott, hogy hátha kinő a haja a feje búbján.
Délután már az ikrekkel megerősítve locsoltuk meg Éva dédit, és sikerült végre rögzítenem a Zölderdőben kezdetű locsolóvers két változatát is:




Szülinapi buli

Némiképp lemaradtunk a dokumentálással, de most következzék a szülinapi vigadalomról való megemlékezés. Vasárnap délutánra összecsődítettük a szűk családot, ami nálunk kb. 20 fővel indul... Szombat délután megsütöttem a tortát, és előre elkészítettem, amit csak lehetett. A csokitorta receptjéért külön köszönet a Fenyő családnak! Tutira mentem, mivel Panni zsúrján leteszteltük a családi titkos receptet, ami osztatlan sikert aratott.
Szintén odavalósi a welcome drink-ünk is, nevezetesen pezsgő és leturmoxolt fagyott szamóca vegyítve. Alig győztem utántölteni a poharakat, a turmixgép motorja majd leégett...
Angol rokonaink szokásán felbuzdulva (már tavaly nekilelkesedtem), különféle zöldségeket vagdostunk össze (ez a többesszám némiképp túlzás, valójában Kriszti aprított, míg én rohangáltam fel s alá a lakásban), tálakba halmoztuk és különféle kencékből lehetett tunkolni a zöldségekkel. Szép, egyszerű, finom és különleges. Szintén Kriszti segített elkészíteni az olivabogyós ill. szőlőszemes sajtfelnyársalásokat. (Mondtam már Kriszti, hogy nagyon rendes vagy???)
A fiúk élvezték, és persze idén sem maradtak ajándék nélkül, a fő meglepi egy nagyobbfajta csocsó-billiárd-léghoki... játékasztal volt, ami azóta is nagy kedvenc.
Jövőre folyt.köv.!

péntek, április 10

Tavaszi szünet

Hála VP pályaválasztásának, kezdetét vette a tavaszi szünet. Bizony tanáréknál jó a sok együtt tölthető szünidő, de azért a "3kor leteszem a lantot" sor csak álom, mert ha le is teszi, este fürdetés után újra előveszi és pengeti vagy éjfélig....
A szünet első napján kirándultunk egyet, jobban mondva a testmozgás helyett a járművek mozgása dominált, legközelebb több időt hagyunk a futkosásra. 25 perc séta alatt eljutottunk a fogas végállomásához, majd 20 perc alatt felértünk a hegytetőre, 10 perces sétával át a Gyermekvasúthoz, 40 perc alatt vissza Hűvösvölgybe, ahonnan negyed óra buszozással már a Budagyöngyénél is voltunk, 10 perc séta után pedig már melegítettük is az ebédet. Pannusék is velünk utazgattak, és némi ki kinek ad és fest tojást vitát leszámítva teljes volt az összhang.





Ziki-zaka-zakatol,
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
te meg legyél az utas!




Illyés Gyula: Mozdony

S -sz, beh sok súly!
Meg se mozdul!
Friss szenet, ha bekapok:
messze, messze szaladok...


szerda, április 8

Mi röhögtünk...

Eörsi István: Bugyi a szélben

Bugyi leng a szélben,
szárító kötélen,
duzzadozik, alakul,
ahogy a szél belefúj.

Aki odabámul,
őszintén elámul,
minő ritka alkalom,
forma van, nincs tartalom.

Vízhólyag

Fürdésnél észrevettem Boldi lábán egy jókora vízhólyagot.
-Boldi! Melyik cipő csinálta ezt a lábaddal?
-Anya, ez melyik lábam? -mutat a bibisre.
-A jobb.
-Akkor azt hiszem a jobb cipőm csinálta!

kedd, április 7

Piknik

2 és fél éve, mikor lakást kerestünk egyre nagyobb családunk számára, elsődleges szempont volt a nagy kert! A lakóparkunk kertje nem csak elég nagy, de kellő mértékben gondozatlan ahhoz, hogy ne kelljen tartani a "jaj a szép virágaim és gyepem" sikolyoktól. Így előszeretettel járunk le a fiúkkal délután focizni, és van, hogy a pizza-vacsit is a kertben majszoljuk el. A gyerekek nagyon élvezik, a szomszédok csak néznek, pedig ez tényleg nagy királyság ám!





Időt kérek!

Tegnap, míg a kicsik aludtak délután, Boldival biliárdoztunk egyet a szülinapi kis játékasztalon. Egyszer csak Boldi:
-Állj! Az egyik játékosnak kakilnia kell. - s már rohant is!

Egy tavaszi napon

Van, amiről Boldi elfelejt beszámolni, és bizonyos történéseket úgy kell utólag megtudnom az óvoda honlapjáról. Az alábbi írás az óvónénik tollából származik, a képeket is ők készítették, remélem nem bánják, hogy átemelem. Köszönet érte, meg ezért a csodálatos tavaszi napért!

"Egy tavaszi napon elindultunk a "kiserdőbe". A tavasz jeleit kutattuk, megmozgattuk berozsdásodott részeinket. A "kiserdő" Nyulak fája tisztásán rengeteg Kökörcsint találtunk. Védett, nem szabad leszedni sem eltaposni! Kerülgettük őket egy órán át. Így még inkább fára mászott fiú és lány zebra, bár mintha külön lány és fiú fák lennének. A kerítésmászás ügyességi versenybe felfelé már mindenki benevezett. Ráadásnak 2 szülinapi torta várt ránk: Samu és Fülöp 5 évesek voltak nemrég."

Agybaj

Tegnap reggel képtelenség volt összelapátolni Boldit, és elvinni az oviba, mivel vasárnap "belehúzott az éjszakába", és még reggelre is maradt a szülinapi új játékok teszteléséből...
A délelőtt folyamán vagy tízszer megbántam, hogy engedtem a "nem akarok oviba menni!" fohásznak, mivel Boldi kezelhetetlen volt. Mikor 10 óra magasságában ráuntam, hogy minden "NEM", meg "úgysem fogok...", esetleg "ezt kapd ki! + dobás", felnyaláboltam Bobekot, és betettem a szobájába, hogy ott várjon ránk, míg mi hazaérünk a játszótérről. (nyugi! blöff)A nagy lendületben bevertem szegénykém fejét a szekrénybe, mire lett is közös sírás-rívás, majd közvetlen utána egymást ölelős békülés. Onnantól kezdve Boldi angyal volt (lehet, hogy tényleg nagyon beütötte????). Este, mikor átbeszéltük a napot, mondtam neki, hogy nem azért ütöttem be a buksiját a szekrénybe, mert rosszcsont volt, hanem véletlenül, amiért most is bocsánatot kérek, de hozzátettem, hogy állati zsivány volt délelőtt, nem könnyítette meg a dolgom.... Erre ő:
-Én sem direkt csináltam, csak véletlenül így gondolta ki a fejem!

hétfő, április 6

Gomb

Tegnap este Boldi a vetkőzésnél bajlódott az ingével. Megkérdeztük, hogy segítsünk-e a gombokkal, mire ő:
-Megtanultam kigombolni a gombot a felnőttek után a Zöldkőben. Rákészültem, hogy felnőtt legyek én is.

Ritka

Szombaton Boldi és Áron Nagyvadiéknál aludt, így egy napra Bercus egyke lett. Miután előkészítettük a vasárnapi ünneplést, tettünk egy laza egy-gyerekes sétát, elmentünk a játszótérre és meghintáztattuk Bercust. Semmi három felé szakadás, semmi "földhöz vágom magam hiszti" az indulásnál, semmi bunyó más gyerekekkel szutykos játékokért, nem lettem nyakig homokos, nem másztam mászókára... Olyan nyugis volt minden.

Azok a régi szép idők

Tavaly minden délben én mentem Boldiért az oviba, és bevallom, azt a részét szerettem a legjobban a napnak. Idén ez a nemes feladat VP-re hárult, mivel két gyerekkel már nehezen hoznám el a harmadikat... Nagyon hiányzik az ovizás!!! Múlt héten nosztalgiázhattam, mikor családilag mentünk el Bobekért. Végre megleshettem a híres délutáni focizást, legújabb barátokat. Áron is élvezte a terepet, azonnal elvegyült az óriások között.



Panni 9 és fél hónaposan...

...saját lábain tipegett be a fiúk szülinapi zsúrjára. (Azért ez megér egy külön post-ot, nem?) Kézenfogva (vagy fal mellett haladva) stabilan lesétál a térképről, kapaszkodó nélkül 3 lépés a rekord! Banyek, micsoda unokatesó? Ráadásul zabagép, csipog és rötyög, és akaraterőben sem szenved hiányt. Az amazon-gyanúm igazolódni látszik!!!

"Fosmenés"

Csütörtök óta hallgatunk, pedig az életünk zajlik (nem meglepő, igaz???). Az elmúlt 4 napban nem sok esélyem volt gép elé ülni, pláné blogolni. Remélem este lesz időnk VP-vel beszámolni arról, hogy miért is.
Pénteken kiderült, hogy Áron vérképe egy-két apróságtól eltekintve rendben van. 3 érték volt határon, de a doki szerint "belefér". Azóta Bobek is kilábalt a gyomorzűrből, vagy ahogy a minap észrevételezte:
- Anya, már elmúlt a fosmenésem!!!

csütörtök, április 2

Vérszívók

Ma reggel Áront elvittem vérvételre, meg egyéb laborságokra, mivel kedden a doktornéni még mindig betegnek találta, valamint aggaszt minket, hogy újabban fáradékony és már délelőtt 9-kor álmos. (Hogy ezeknek a szülőknek semmi sem jó????) A Budaiba mentünk fél8-ra, és nagyon kedvesek voltak a vérszivittyós nénik. Mikor behívtak minket, Áront felültettem az asztalra, a két néni meg leült vele szemben és egy percig hozzá sem értek, csak kedvesen próbáltak vele beszélgetni, és ugyan Áron gyanakvó volt és nem állt szóba velük, de utána mindenféle ellenkezés nélkül lefeküdt és hagyta, hogy mancson szúrják. Az persze túlzás, hogy élvezte volna, de nem sírt, nem hisztizett, hanem érdeklődve nézte hogyan mennek a kis katicák a keze fejéből a kémcsőbe. A harmadik üvegnél egy kicsit elfogyott a türelme, de azért azt is megtöltöttük. Utána orr- és garat-kenetvétel volt (két különböző pálcával), az orrból kipiszkált bubunak egészen megörült a néni.

Ezután már csak annyi meglepi volt, hogy pisit is kellett adni, amire mi nem készültünk, de Áronnál volt egy kicsi, ami pont elég is lett a vizsgálódáshoz. Áront külön felvillanyozta, hogy nem bili került elő, hanem egy műanyag pohár, úgyhogy ezzel lehet, hogy még lesz gondunk a szobatisztaságra szoktatásnál...

A végén bezsebeltük a dicséreteket és kaptunk matricát és egy kinderfigurát is, de mikor próbáltam Áronnal megköszöntetni:

- Áron, mit mondunk ilyenkor?-, akkor Áron közölte, hogy
- Nem kell! - ti. a kis bábu és már dobta volna ki a szemetesbe, ha nem vagyok elég gyors.

Itthon meg Áron azóta is büszkén mutogatja a keze fején a kis pöttyöt, ami pont olyan, mint az Anna és Petiben az oltás utáni.

Míg Áron hősiesen helyt állt, Boldiból előtört egy újabb hányós-fosós finomság, bár csak az utóbbi dominanciájával (hánya az égnek!). Tudtuk, hogy zűr lesz, mivel a gyerek fél10kor még mozdulatlanul aludt, amire még nem volt példa. Ovi kilőve, újabb Háromgyerekes karantén, uncsi ez már, kérem szépen!!!!!!

Áron mesedélutánja

Tegnap Árcsira rájött a mesélhetnék, és egész délután olvasott kis barátainak, jelen esetben nyuszinak, aki egyébként egy hosszú fülű kutyus, de ez amúgy is lényegtelen, mert úgysem látszik ki a könyvkupac alól.
Ölemben Bercussal vagy fél órát hallgattam Csipogit, aztán bevillant, hogy videózni kéne, mert annyira édes és eredeti. Mire beélesítettem a kamerát, Áron kifogyott a mondandóból, és elindult dvd-t nézni, de azért az utolsó két percet sikerült rögzíteni.
Egy kis tolmácsolás azért segíthet a szövegértésben:

"...Cuki mesét!
Amikor a teknősbéka kirándult, a halacska pedig repült, de óvatosan,
a kisegér belefért az ágon és reccs!" ("kisegér, kisegér minden lyukba belefér"... és "fújja a szél a fákat, letöri az ágat, reccs" c. frissen elsajátított mondókák vegyítése)
.....
"Anya, ezt szeretnék! (Marék Veronika: Boribon kirándul, jelenlegi kedvenc)
Boribon kirándul.
Segíts lapoznom!
Annipanni mi van ott a fenn a hegy tetején? Egy furcsa szikla. Szeretném azt a sziklát látni!
Hátizsákot rakom... (a könyv első oldala, lényegében szó szerint)
A csudába, nem tudok olvasni! Szeretnék dévédézni (2X)!!!"

szerda, április 1

Egy kis huncut szélgyerek


Kovács Barbara:Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

Hajsza

Bercus ma ezzel szórakoztatta magát és engem:



Vigyázat! 3 és fél perc, de tele akciójelenettel, sarokbaszorítással, és a végén szélesvásznú a mosoly!

Mi leszel, ha nagy leszel?

Nem én tettem fel Bobeknak a "nagy kérdést", hanem magától számolt be a hosszú távú terveiről:

-Anya! Ha nagy leszek, tűzoltó leszek!
-Ühüm.
-Nem-nem is! Ha nagy leszek, örző ember leszek.
-Boldikám, mit csinál egy "örző ember"?
-Néha kikukucskál az ajtón, és ha jó ember jön, akkor beengedi, ha rossz, akkor gyorsan kizárja.
-Security-s tervek? Csiszoljuk még! Tudod ovi után iskolába fogsz járni...Blablabla...
-Nem-nem, én az ovi után nem megyek iskolába, hanem amerikai focistának állok!

Azt hiszem futunk még pár kört a pályaválasztás témában....