Agybaj

Tegnap reggel képtelenség volt összelapátolni Boldit, és elvinni az oviba, mivel vasárnap "belehúzott az éjszakába", és még reggelre is maradt a szülinapi új játékok teszteléséből...
A délelőtt folyamán vagy tízszer megbántam, hogy engedtem a "nem akarok oviba menni!" fohásznak, mivel Boldi kezelhetetlen volt. Mikor 10 óra magasságában ráuntam, hogy minden "NEM", meg "úgysem fogok...", esetleg "ezt kapd ki! + dobás", felnyaláboltam Bobekot, és betettem a szobájába, hogy ott várjon ránk, míg mi hazaérünk a játszótérről. (nyugi! blöff)A nagy lendületben bevertem szegénykém fejét a szekrénybe, mire lett is közös sírás-rívás, majd közvetlen utána egymást ölelős békülés. Onnantól kezdve Boldi angyal volt (lehet, hogy tényleg nagyon beütötte????). Este, mikor átbeszéltük a napot, mondtam neki, hogy nem azért ütöttem be a buksiját a szekrénybe, mert rosszcsont volt, hanem véletlenül, amiért most is bocsánatot kérek, de hozzátettem, hogy állati zsivány volt délelőtt, nem könnyítette meg a dolgom.... Erre ő:
-Én sem direkt csináltam, csak véletlenül így gondolta ki a fejem!