Vérszívók

Ma reggel Áront elvittem vérvételre, meg egyéb laborságokra, mivel kedden a doktornéni még mindig betegnek találta, valamint aggaszt minket, hogy újabban fáradékony és már délelőtt 9-kor álmos. (Hogy ezeknek a szülőknek semmi sem jó????) A Budaiba mentünk fél8-ra, és nagyon kedvesek voltak a vérszivittyós nénik. Mikor behívtak minket, Áront felültettem az asztalra, a két néni meg leült vele szemben és egy percig hozzá sem értek, csak kedvesen próbáltak vele beszélgetni, és ugyan Áron gyanakvó volt és nem állt szóba velük, de utána mindenféle ellenkezés nélkül lefeküdt és hagyta, hogy mancson szúrják. Az persze túlzás, hogy élvezte volna, de nem sírt, nem hisztizett, hanem érdeklődve nézte hogyan mennek a kis katicák a keze fejéből a kémcsőbe. A harmadik üvegnél egy kicsit elfogyott a türelme, de azért azt is megtöltöttük. Utána orr- és garat-kenetvétel volt (két különböző pálcával), az orrból kipiszkált bubunak egészen megörült a néni.

Ezután már csak annyi meglepi volt, hogy pisit is kellett adni, amire mi nem készültünk, de Áronnál volt egy kicsi, ami pont elég is lett a vizsgálódáshoz. Áront külön felvillanyozta, hogy nem bili került elő, hanem egy műanyag pohár, úgyhogy ezzel lehet, hogy még lesz gondunk a szobatisztaságra szoktatásnál...

A végén bezsebeltük a dicséreteket és kaptunk matricát és egy kinderfigurát is, de mikor próbáltam Áronnal megköszöntetni:

- Áron, mit mondunk ilyenkor?-, akkor Áron közölte, hogy
- Nem kell! - ti. a kis bábu és már dobta volna ki a szemetesbe, ha nem vagyok elég gyors.

Itthon meg Áron azóta is büszkén mutogatja a keze fején a kis pöttyöt, ami pont olyan, mint az Anna és Petiben az oltás utáni.

Míg Áron hősiesen helyt állt, Boldiból előtört egy újabb hányós-fosós finomság, bár csak az utóbbi dominanciájával (hánya az égnek!). Tudtuk, hogy zűr lesz, mivel a gyerek fél10kor még mozdulatlanul aludt, amire még nem volt példa. Ovi kilőve, újabb Háromgyerekes karantén, uncsi ez már, kérem szépen!!!!!!