Gyermekkoromat idézve

Hú de mennyire szerettem azokat a délutánokat, amikor Mária nagyi jött értem a suliba, ill. azokat a hétvégéket, amikor nála aludtam. Móka és kacagás, de a legjobb fajtából. Séták; ősszel levélseprés a Júlia utcában, majd fejes bele; este görög regék; fogócska a parkban; patakmederben túra a telken; málnaszörp; különös illatú, hangulatú lakás és egy rendkívüli személyiség, ahogy mi akkoriban hívtuk, "szupernagyi"...

25 év alatt annyi változott, hogy Mária nagyi dédivé cseperedett, és most a dédunokák élvezik azt a fajta együttlétet, amiért én anno bármit hajlandó voltam megadni! A minap Áronnak jutott belőle két órányi, s míg Berci kint aludt az ónos esőben az erkélyen, Áron és Mária dédi egymásba feledkezve játszottak a gyerekszobában. (Én pedig hatalmas kezdeti lépéseket tettem a számítógépemen eluralkodó őskáosz felszámolásában.) Köszi Dédi!

Mosom a kezeimet

Sokáig töprengtem, hogy írjam-e avagy sem, de végül annyira zseniálisnak tartottam a majdnem 22 hónapos kisfiam vulgáris szófordulatát, hogy közzéteszem.
Az elmúlt 4 napban a hányásnak és hasmenésnek nem kis szerep jutott gyermekeim körében. 3 nap diétát követően igen fogékonyan sajátítja el az ember kölke a különféle étkek elkészítéséről szóló dallamokat, mondókákat, mint pl. a "töröm, töröm a mákot", hogy finom kalács legyen belőle, vagy a borsóleves fűszerezéséről értekezőt. Ez utóbbit előénekeltem Áronnak vagy háromszor, majd ránéztem, hogy most próbálja meg! ("Borsót főztem, jól megsóztam, meg is paprikáztam....") Az alábbi eredmény született:
-Borsót főztem, jól lefostam, meg is kakikáztam...
Már-már ovis humorról van szó, de szerintem zseniálisan vegyítette az új dallammal az elmúlt napok történéseit...

Kacsaréten már 5 hónapja

több a nevetés, nagyobb a boldogság, több puszi cuppan, nagyobb a nyüzsi, több a kakis pelus a szemetesben, nagyobb a fáradtság, többször szoptatok és eggyel megnövekedett gyermekeink száma. Ezzel az eggyel itten, ni:

Napfény a jégen

Mesés este

Szóval az úgy volt, hogy karácsony előtt, még novemberben kaptunk Évi nagyitól egy adventi naptárat, amiben nem csoki volt, nem is játék, hanem 24 pici könyv, mindegyikben egy (nagyon) rövid mesével. Esténként ezeket olvastuk föl a Háromgyereknek. Ezek viszont egy idő után átvették a kezdeményezést, így született egyik este ez a maratoni mesedélután.

A videón 5 kis mese hallható, sorrendben a következők:
A nagy golfmeccs, /amiben egy Maci a kapus(???!)/
A szááá tíz nyuszi /amiben az alvási motívum egy bizonyos Péterhez kötődik/
Amikor lemerült elem /itt a cím egyben a mese több mint fele/
Brumi maci és a virágok /na ki kapja a virágot?/
Amikor bekapcsoltam a zenét hangos lett /Ez egy sajátélményt feldolgozó mese/

És bár az is nagy durranás lenne, ha olvasnák a meséket, de igazából éppen helyben költötték azokat.

3 in 1 kupac

2 in 1

Berci

Abszolút bukta

Reggel a spejzban ujjbábot találtam az édességes dobozban:

Hányattatásaink

Egy valamit nehezen viselek a gyerekekkel kapcsolatban, mégpedig a hányásos betegségeik melléktermékeinek eltakarítását. Tegnap este alvás előtt szoptattam Árcsit, amikor is reggeliig visszamenőleg áttekintést nyertem az aznap fogyasztott falatokból... Ott ültem a földön telibehányva, és még úrrá sem lettem az első émelygésemen, mikor jött a második adag, majd a harmadik, negyedik.... Egész éjjel szőnyeget, hálózsákot, tréninget, pizsamákat mostunk. Amikor kezdtem kikészülni a mosdóban végrehajtott "nagyjaletakarítás" közben, berobbant VP mély lélegzetet véve, és "vigyázz szívem, majd én folytatom" kiáltásokkal vette át a stafétabotot, amit lépcsőházban történő séta után visszaszereztem magamnak.

Hajnalban félálomban szoptattam Bercit, és életében először ő is bukott sugármeghajtásos oltárit (nevezzük bukásnak a csecsemőhányást), mosógépért kiáltósat. Arra jó volt, hogy elhesegethessem a "talán nincs elég tejem a fárasztó éjszakák alatt" gondolataimat, mert úgy látszott, van.

A fotók közlésétől -kivételesen- eltekintünk.

Olvass el!!!

Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de ismételten tönkre ment a telefonom, és szinte az összes telefonszámom odalett. Aki hív, annak gyorsan elmentem újból a számát, de sok-sok barátot nem tudok utolérni! pl. Kingáék, Eszti, Dia, Andi, Dani..... Sok embernek az ünnepek alatti üzeneteit sem tudtam megválaszolni, amiért ezúton is...
Ez a telefonom 2 hónapos, de a garanciális javítás/csere nem adja vissza az évek alatt gyűjtögetett "kapcsolatokat". Igen-igen, nem szabad megmosolyogni a papír-ceruza noteszeket, már belátom.
Kérlek, ha rég beszéltél velem (és még szeretnél) írj egy sms-t a neveddel, vagy csörgess meg! Köszönöm!

Vargatesó

Áron és Boldi az ébédlőben játszadoztak az asztal alatt, mikor hallom, hogy Áron odaszól Bobeknak:
-Vargatesó, figyelj!

Nagyvadi

Egy éjszakára átmentünk Namuékhoz, mivel VP wellness-hétvégére utazott a tanári karral, én pedig nem akartam egyedül éjszakázni a 3 gyerkőccel, valamint nekem is jár egy kis kimozdulás...

Bobek mostanában Nagyvadász telefonjával fotózgat. A szombati ebéd előtt lencsevégre kapta Nagyapját, s közben megszületett "Nagyvadász" beceneve:

-Nagyvadi, csííííz!

Bárcsak 10 centivel hosszabb kezem lenne...

Átmeneti láz

Tegnap kicsi Bercus megkapta a 2 hónapos lemaradását, amint "egészségesnek" nyilvánította a doktornéni, már bökte is bele mindkét combjába az oltásokat, a harmadikat szájon át...
Berci kettőt nyikkant, nyelt és mosolygott, éjszaka pedig lázas lett. Nem csoda.
Áron ismételten megúszta az adagját, piros a torka, köhög..., 20-án újból megpróbáljuk.

Névnapi vigasság

Mivel csak kicsit akartunk kiszúrni az elsőszülött fiunkkal, ezért nem az Ádám keresztnevet választottuk neki, hanem a Boldizsárt, akinek névnapja január 6-án van.

Bobek már a fa alatt irigykedett az ikrek asztali biliárdjára, így nem volt kétséges, hogy mi az első dolgunk 2009-ben, szereztünk asztali biliárdot.

Szerdán pedig nagy bulit csaptunk Mária dédivel Évi nagyival, Namuval, Nagyvadásszal. Csináltunk kis sajtos-olivás falatkákat, Dóri sütött sajtos muffint és gofrit, na meg betáraztunk egy rakás pezsgőt.

Bobek kapott könyvet, madáretetőt, a Thomas-os boltból karácsonyi csomagból kifelejtett Nagy Vonatkarbantartó Szettet és persze a biliárdot. Utána Nagyvadász kikapott biliárdban többször is, miközben Áron Mária dédivel a minifotelekből nézte azt a Micimackót, aki éppen beszorult Nyuszi odújába. A mese végén segítettünk lehúzni Máriát a székről. Ezúton is gratulálunk a névnaposon kívül Nobura Nakamurának, a Poang fotel tervezőjének.

Kukacmozgás

Sokszor rácsodálkozom a fiúknál arra, hogy mennyire más az egyik napjuk, mint a másik. Hogy ami már hetek óta érlelődhet a fejükben, idegrendszerükben, az egyszer csak testet ölt, megmutatkozik, és mi hirtelen hatalmas fejlődési ugrásoknak lehetünk szemtanui, mit sem sejtve a hosszadalmas "háttérmunkálatokról". Berci tegnapról mára megkisemberesedett. Tegnap még csak egy nézelődő, néha a tárgyak után nyúló csecsemő feküdt a játszószőnyegén, mára ráunt a mozira, és nekiindult a világnak, persze még csak a maga kukac módján, és pusztán egy métert habzsolt be a végtelenből, azt is elég lassú iramban.

Tegnap az elé rakott játékokkal pusztán matatott, sokszor csak nézte őket, néha beszélgetni próbált velük. Ma küzd a vágyott tárgyért, forgatja a kereket, magához húz, nem ereszt, nyállal eláraszt.

Újabb meztelen csiga a lakásban!

A harmadik bravúr, amivel tegnapról mára virradóan előrukkolt az, hogy a félig fekvő helyzetű hintájában ülésbe húzza magát, és úgy játszik.

Kérem szépen, csak ámulok és bámulok!!!!

Kimenő

Drága Kriszti, előre is millió köszönet a görbe estéért. Bizony ki vagyunk éhezve egy mozira, vagy színházra, táncra, esetleg egy koncert? Hú, már a gondolat is lázba hoz!

Remélem évek múlva is Te leszel a "mama barátnője, aki jaj de jó, ha jön játszani".

Hogy tetszett Áron koncertje és Boldi színházi előadása?

Esetleg néha majd vállalsz hétvégi albérlőt az új lakásodba? (Kis helyen is elfér...)

Gyanakszom

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva: párolt zöldség helyett ma "magyaros bőségtál" érkezett. VP!!!???

Egy nap haladék

A hétvégén VP-vel elhatároztuk, hogy az ünnepi lakomákat a hátunk (ill. hasfalunk) mögött tudva, némi önmegtartóztatásra ítéljük szervezetünket. Előre láttam, hogy a hét elején esélyem sem lesz napközben főzni (inkább Boldi névnapjára sütök ezt-azt), így a gastroyal-t hívtam segítségül, ahonnan remekül lehet egészséges, un. gastrofitt menüket rendelni, és az ára sem olyan vészes. Meg is rendeltem a heti adagot, amiről VP kapott e-mailben visszaigazolást, persze este fanyar képpel közölte, hogy látta, megkezdődött a szűk hét esztendő.
Az ebédszállító bácsink szereti elkerülni a délelőtti forgalmat, ezért hajnali fél 7 tájékán hozza az étkeket. Mivel félek, hogy a fiúk felébrednek a kopogásra, fél6kor felkelek, és matatok a konyhában, közben lesem, hogy mikor érkezik, tárt ajtókkal várom, elkerülvén az ébresztőt. A mai hajnali várakozás alatt eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ilyenkor főznék???!!!
Fél7 előtt egy picivel beadta a csomagot, és amikor beraktam a hűtőbe észrevettem, hogy hiba csúszott a számításainkba, és VP rántott csülköt kapott hagymás krumplival a megrendelt kalóriaszegény menü helyett. (Vp! Esküszöl, hogy nem babráltad meg a rendelést???)
Holnaptól párolt zöldség, szárnyasok...
(ÉS én sem fogok blogírás közben kekszet majszolni...)

Beltéren

Bár a tegnapi játszóterezést is nagyon élveztük, a 22 fok sokkal jobban esik az embernek plusszos kivitelben. Kihasználva, hogy Áron köhögése és az én torokfájásom is szűnőben, ma ellátogattunk Esztiékhez, és megnéztük menyasszonyaink új szobáját. Panni szájfénnyel, tepsi sütivel, legcsinosabb új cipővel várt minket. Franciról pedig kiderítettük, hogy a fényképeken látható tengerkék szem nem csupán számítógépes trükk, hanem valós tartozék.

A lakás melegében, és pohárkészleteit tesztelve, a fiúk vonásai is sokkal kisimultabbak voltak. Attila pezsgős-epres csodája és Panniék sütikölteménye igen vendégmarasztaló volt, de sajnos, miután mindkét vőlegény tanúbizonyságot tett remek emésztéséről, útra kellett kelnünk, hogy a 7 órás pizsifellövést le ne késsük.

Sétálunk, sétálunk...

Tegnap beszéltük Eszterrel telefonon, hogy jó lenne találkozni, és bár mondtam, hogy Áron köhög, és én is meg vagyok fázva, egy szabadtéri randi belefért. Áron a séta elején a tudtunkra adta, hogy bizony jobban tennénk, ha hazamennénk az otthon felejtett kesztyűért.

Bizony nem sok minden terem a játszótéren így januárban. Boldi, Panni, Attila és VP fociztak egy nagyot, a kicsik a babakocsiban horpasztottak, Áron pedig igyekezett nem odafagyni a hintához.

VP és Attila olyan de olyan lelkesek voltak ettől a kis egészégügyi sétától, hogy alig lehetett őket hazacsábítani.

Hull a pelyhes

Hajnali 4kor már el is aludtunk, de mivel Berci fél 5től 6ig áriázott, 6kor viszont az időben lefektetett Áron fújt éhségriadót, nem is indulhatott volna szebben az év, mint 20 perc alvás utáni nagy sétával a hóesésben. Gyönyörű volt, nyugodt (és álmos). Rajtunk kívül sehol senki. A játszótéren hógolyót dobáltunk a kosárpalánkba, majd ebéd és egy kis délutáni szunyóka. Este dédinél vacsiztunk, végül Boldi lesöpörte a havat a lépcsőről, alvás előtt Woody Allen filmet néztünk VP-vel. Így indult az évünk.

Mindenkinek BUÉK!